Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Miután a brüsszeli segg nem jöhetett számításba, merthogy az lett kinevezve ellenséges seggnek, szeretett Vezérünk végigkóstolta a kínálatot.
Megpróbálkozott Putyin seggével, ahol részsikereket ért el.
Putyin nem rántotta el a fenekét, ellenben használta a hasznos idióta nyelvét, rendeltetésszerűen.
Az ő céljainak remekül megfelelt egy uniós ország miniszterelnöke, aki a saját szervezetén belül a rákos sejt módszerével teszi tönkre a régi-új ellenfelet.
Putyin ezzel semmi galádságot nem követett el, csak saját országának érdekeit képviselte egy olyan világban, melyben a vezető nyugati hatalmak egyre szorosabbra akarják húzni az oroszok nyakára csavart kötelet, egyre közelebb akarnak kerülni az orosz határokhoz.
Nem, nem baráti látogatás keretében, hanem katonai támaszpontokkal, a NATO terjeszkedésével, erőpolitikával, nyomásgyakorlással, gazdasági intézkedésekkel - szóval minden módon.
Lenin ideje óta semmi sem változott, Oroszország-anyácska továbbra is ősellenség, kívánatos stratégiai cél, vágyott piac és nyersanyagforrás, nagyhatalom, még akkor is, mikor éppen gyenge.
De most éppen nem is gyenge.

[Image]Európával való viszonya ambivalens, a róka fogta csuka esete forog fenn, a "se veled, se nélküled" állapota.
Oroszország évszázadok óta törekszik arra, hogy integrálódjon Európába, az európai államok évszázadok óta sorra meghiúsítják erre vonatkozó kísérleteit, ha tudják, akkor kizárják a nemzetközi együttműködésből, legyen az akár gazdasági, akár katonai jellegű.
Erre természetesen mindig találnak indokot, ha éppen nincs, hát kreálnak, a lényeg az, hogy félnek - ha engednének az orosz törekvéseknek, akkor Oroszország méreténél, gazdasági és katonai súlyánál fogva átvenné a vezető szerepet az elaggott földrészen.
Pedig Európa Oroszország nélkül nem világpolitikai tényező, míg Oroszország Európa nélkül is az.
Szóval, Orbán jól választotta meg a nyalni kívánt felületet, az csak a baj, hogy mi egy szövetségi rendszer része vagyunk, mégha részvételünk a NATO struktúrájában inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentőségű és kicsit vicces is - főleg, ha a mellékelt kardcsörtetésünket is figyelembe vesszük.
Putyin tehát az orosz érdekeknek megfelelően használ minket, jókat röhög közben a kakadun, amelyik már úgy telecsinálta a saját fészkét, hogy lassan nem marad hely saját maga számára sem benne.
Nem volt nehéz a mi Szeretett Vezérünket manipulálni, hiszen úgy működik, mint a szamár, mely elé egy répát lógatnak - ha ellopható pénzt szagol, megy utána, mint a gép.
Jelen esetben a répa Paks, meg az a vibrálóan kellemes érzés, hogy borsot tud törni az európai államszövetség vezetőinek orra alá, hiszen mégiscsak méltánytalan, hogy nem engedik közel a pénzesládához, pedig mennyivel több pénz van abban, mint amennyit alamizsnaként idelöknek, nem igaz?


Egy idő után rá kellett jönnie, hogy ez az út nem járható, az orosz hadsereg továbbra sem az ő parancsait lesi, és hát Putyin sem áll vigyázzba, mikor találkoznak, Európa sem veszi tudomásul, hogy akkor mostantól kezdve ő irányítja az orosz kapcsolatokat, sőt, időnként még kap egy-két sallert, meg kokit is.
Hát akkor talán majd a kínaiak.
Kína nagy ország, többezer éves kultúra, még akkor is, ha a tárgyalóasztal alatt a vendégek tiszteletére köpőcsésze van - mit mondjak, nem csodálkozom.
Kínának még annyira sincs szüksége ránk, mint az oroszoknak, a kínai nem kapkodós fajta, tud várni párszáz évet a megfelelő körülményekre, mi pedig, ha minden kínainak egy flaska fütyülős barackot akarnánk ajándékozni, évszázadokig fütyülhetnénk a barackfáink alatt, a Vezér személyesen meg nem egy Obama, még árnyalatát tekintve sem...
[Image]Számukra tiszta időpocsékolás egy olyan országgal tárgyalni, melynek kevesebb lakosa van, mint Peking egyetlen kerületének, így aztán nem is nagyon tudnak velünk mit kezdeni - elmúlt már az a szép világ, mikor Albánia eséllyel törekedhetett Kína európai barátjának szerepére, ma esélyünk sincs erre.
Kínát nem érdekli Európa, Magyarország még annyira sem, Kína Afrikában építi ki gazdasági-katonai állásait, és várja, hogy befektetései megtérüljenek.
Amerika el van adósodva nála, kétszer is meggondolja, hogy mit lép, nemmellesleg menetközben a Kínai Népköztársaság katonai nagyhatalom is lett, űrhajósai és ötödik generációs vadászrepülői vannak, emberanyaga kifogyhatatlan, a politikája pedig stabil.Hiába tekintünk el a tibeti helyzettől, a Tienanmen tértől, a kommunista Kínát az sem érdekli, ha hőbörgünk, csak megy a maga útján, lassú, apró változásokkal.
A vonatkozó vicc szerint a mi politikánk olyan, mint egy csónak fordulása a füredi kikötőben, az orosz politika olyan, mintha az Admiral Kuznyecov repülőgéphordozó fordulna meg ugyanott, a kínai pedig olyan, mintha megfordulna a kikötő.
Mit mondjak, sikereink mérsékeltek voltak, a kínai segg nem volt elérhető, még talán egy nyalintás erejéig sem, jóllehet tehetséges külügyminiszterünk véresre erőlködte magát, hogy apukájának - aki a vasút-bizniszben utazik - üzletet szerezzen
Még a felcsúti expresszt sem kínaiak építették...


Seggek fogytán éppen ott álltunk, tanácstalanul, mint liba a az üres kukoricagóré előtt, mikor - deus ex machina - elénk pottyant Trump, aki a Vezér bölcs helyzetértékelésének köszönhetően helyből barátnak tűnik.
A döntés megszületése komoly elemzőmunkát igényelt.
Az agytröszt úgy okoskodott, hogy ha Clinton nyer, akkor - akár neki drukkolunk, akár nem, mindenképpen jól seggbe fog rúgni, akkor pedig oda az egyetlen gondolkodásra használt testrész.
Ha Trump győz, akkor akár még mehet is tovább a Vezér nevével fémjelzett rendszer, a Viki-diki...
Bejött neki, jó a lapjárása, de hát jó volt az Kadhafinak is, míg csak alattvalói nyelvéhez szokott fenekébe más alkatrészek nem kerültek - vagy ötven, egymásután.
A hatalom most kéjesen nyújtózkodik, de szép is lesz a beteljesült álom, ott állhat megint a Fehér Házban, a velencei tükör előtt...
Ha kis szerencséje van, Trump kimegy egy percre az Orális Irodából, és akkor ő belepróbálhatja a fenekét az elnöki székbe.
Hogy Amerikában csak született amerikai lehet elnök?
Ezek a szerencsétlenek még nem hallottak az egyéni képviselői indítványról...
Persze az élet csordogál tovább, és az érdekek továbbra sem simulnak egybe, az érdekellentétek esetén követendő eljárás alapja az amerikai érdek lesz, az pedig nem biztos, hogy egybeesik majd Viktor érdekével.
Mert ugye, más a politika és más a szerelem.
Európa vezetőinek ugyanúgy nem fog tetszeni a Trump-al kialakított túlzottan szívélyes viszony az EU érdekeivel szemben, mint ahogy viszkettek Putyin barátságától is, mivel Európa megerősödése egy pillanatra sem érdeke Amerikának.
Szerintük Európa legfeljebb bedolgozó lehet az amerikai gazdaságpolitikában, már ez az e€uro magában is árulás, nem szólva az önállósodási törekvéseket mutató külpolitikáról.


Trump nem hülye, hanem üzletember.
Orbánt az értékén fogja kezelni, és az első szükséges alkalommal be fogja áldozni - mondjuk - Merkellel szemben.
Az Unió pedig kényszerpályán halad, nem is túl sokára választania kell a szorosabb integráció és a szétesés között.
Orbán jövője persze itthon dől el, a nagy porverés Trump-al kapcsolatban csak azt a célt szolgálja, hogy hívei ájultan tiszteljék ezt a valóságos világpolitikai tényezőt, aki azt gondolja, hogy a világpolitikában jelent valamit, ha éppen nem rúgják seggbe.
Nem jelent semmit, itt nincsenek barátok, nincsenek ellenségek, csak érdekek vannak - megmondta már Churchill is.


[Image][Image][Image] [Image]

Vezérünk megfeledkezik arról, hogy anno Kadhafi sátra az Élysée palota kertjében volt felverve.
Ha a tükörbe néz, eszébe juthatna, hogy ugyan ő is csúf, de a politika még nála is csúfabb...


:O)))