Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Amekkora médiacirkusz vette körül Kövér erdélyi szólótáncát, akkora kuss van most, mikor a szólótáncos pofára esett a világot jelentő deszkákon. Merthogy a fellépés csúnya volt, mondhatnám gusztustalan, erőszakos, de ettől akár még hasznos is lehetett volna – de nem volt az, ellenben kontraproduktív volt. Egyetlen kézzelfogható eredménye volt: egy magyar nőnek, aki magyarul telefonált, a fal adta a másikat. Nem lenne pedig baj, ha a média tárgyilagosan kielemezné az esetet és az érintettek levonnák a szükséges konzekvenciákat, nevezetesen, hogy szabad-e krakélerként megjelenni bármelyik szomszédos országban, melynek nagyszámú magyar nemzeti kisebbsége van. A kérdés persze költői. Minden épeszű ember tudja, hogy ez a politika tarthatatlan, még akkor is, ha az Unió tagjaként nem csinálnak belőle nyilvános cirkuszt - jelen esetben - a románok, hanem próbálnak higgadtan reagálni a bunkóságra. Hát nincs mit tenni ez a garnitúra ilyen, ezek még a börtönben is bandázni fognak, Vityka lesz a cellamenő… Megszívtuk már Szlovákiával nemegyszer, a vízlépcsővel, a szoboravatással, Sólyom kirándulásával a híd közepére, mely hidat egyébként a bősi terveknek megfelelő magasságúra építtette az első Orbán-kormány, aztán az állampolgársági törvénnyel is csak szerencsétlen öregasszonyok életét lehetett ellehetetleníteni. A kétoldalú államközi kapcsolaton végighúzódó állandó vereségekkel már komplett bohócot csinált magából a Vezér és bandája, amit persze hangos siker-propagandával próbálnak ellensúlyozni, nem sok sikerrel. Most éppen ott tartunk, hogy bármit is csinálunk, Szlovákia keresztülnéz rajtunk, a szlovák nacionalisták boldogan röhigcsélnek, Orbán meg eljár egy pávatáncot, oszt jónapot! Ha itt nem ment, majd megy ott, gondolták, és bepróbálkoztak Román relációban, Kacorkirály vállalta az előadás szólótáncosának szerepét, a pofáraesés döngő és határozott volt, még ma is szedegeti a szálkákat a képes feléből. A legilletékesebbek, a határon túli magyarok véleményét foglalta össze Kelemen Hunor, a RMDSZ elnöke, imígyen: „A magyar-magyar verseny nem segített a mozgósításban a romániai helyhatósági választásokon, és ez várhatóan a mandátumokban is mérhető lesz. A politikus a szövetség kolozsvári kampányközpontjában az urnazárás után elmondta: a románok és magyarok által vegyesen lakott, úgynevezett interetnikus környezetben a magyar szavazóknak a választáson való részvétele alacsonyabb volt, mint a román választóké. „Azok, akik azt mondják, hogy a pártokat azért hozzák létre sejtburjánzáshoz hasonlóan, hogy a részvételt növeljék, és 600 ezer szavazatot visszahozzanak, most bebizonyosodott, hogy tévedtek. Elriasztották az embereket az urnáktól, és nem hoztak semmiféle eredményt, esetleg annyit, hogy néhány helyen mandátumot veszít az RMDSZ, a magyar közösség, anélkül, hogy a magyar versenypártok bármit is nyertek volna. Ezt hozta a Magyar Polgári Párt és Tőkés pártjának, az EMNP-nek az önkormányzati választásokon való részvétele: rosszat, kárt okoztak” A román lapok szerint minden idők legmocskosabb kampánya folyt, a jobboldali magyar pártok egymás ellen és a RMDSZ ellen egyaránt kampányoltak, ennek aztán meglehetősen gyászos eredménye lett. Tőkés és Kövér most felkereshetik egymást és boldogan csókolózhatnak – sikerült ismét kárt okozniuk a magyarságnak általában, Magyarországnak és a határon túli magyaroknak konkrétan is Talán jobban járnánk, ha Tőkés lesöpörné az íróasztaláról a pártiratokat és váltott jelentkezőkkel hajtaná végre az erdélyi magyar demográfiai robbantást, hadd sikoltozzon az a hanyattvágott honleány a sok szexuális vihart megélt történelmi íróasztalon. Kövér meg megfogadhatná a szocialista tanácsot, pálinkát a gallér mögé, oszt lehet enni kétpofára, bajusz két végét a fülére kötve az autentikus erdélyi ludaskását, hátha attól békésebbre vált a felhorgadt honfiszív… Merthogy itt a honfi szív, az már biztos. Hagyni kellene talán, hogy a külhoni magyarok intézzék a saját sorsukat, ha tudunk segíteni, hát tegyük, de feleslegesen ne okoskodjunk bele a dolgukba, mert csak bohócot csinálunk magunkból. Már így is egy röhej, ami az országgal történik, olyan kamatokkal finanszírozzuk magunkat, hogy abban kódolva van az ország tönkremenetele, a visegrádi államok kiröhögik a magyar miniszterelnököt, fennáll a veszély, hogy Magyarországot állandó monitoring alá helyezheti az Európa Tanács. Egyre rosszabb a helyzet, ezek meg élezgetik a feszültséget, szent buzgalommal. Lehet találgatni, hol tesszük legközelebb boldoggá a magyar kisebbséget – Szerbiában? Ukrajnában? Ha ebbe belegondol egy épeszű ember, kiveri a hideg veríték. Uram, mit tettünk, hogy ezekkel bünteted ezt a szerencsétlen népet?
:O))))