Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Szegény Martonyi, korunkban talán ő az egyik legnagyobb hazafi.


Merthogy azt a töméntelen baromságot, amit ez a félnótás és bandája a nemzetközi színtéren előad, neki kell valahogy korrigálnia.
[Image]El kell végeznie a kármentést, valahogy le kell nyomni a partnerek torkán, hogy az általuk hallott szavak értelmezése eltér a köznapi értelmezéstől, és amit úgy mondott, azt másként gondolta a Vezér és színvonalas sleppje.Martonyi feladata szinte megoldhatatlan, főnöke egy-egy szónoklata vagy nemzetközi szereplése után évtizedek munkájának eredményeit dobhatja egy laza mozdulattal a kukába.Pedig hajdan a külpolitika volt az a terület, ahol a kormány és ellenzéke a legnagyobb belpolitikai cirkuszok idején is csendesen együttműködött a nemzeti érdekek mentén – igaz, akkor még voltak nemzeti érdekek…
Ma a külpolitika területén is egyre inkább úgy tűnik, hogy megváltoztak a körülmények, a félkegyelmű improvizációi és a világtól, erőviszonyoktól, nemzetközi körülményektől független lázálmai kerülnek középpontba, ötleteivel sikert sikerre halmozva.
Már az első Orbán-kormány idején sem örvendett valami túl nagy nemzetközi megbecsülésnek az európai politikusok körében az a mucsai mentalitás, amit képviselt, amire belpolitikai megnyilvánulásainak külföldi reakciói csak rátettek egy lapáttal.
Akkor sem állt vele szóba a kötelező gyakorlatokon kívül valamirevaló európai politikus, ma sincs ez másként.
Amikor a Downing Street 10 előtt a Márai kötettel a hóna alatt álldogált és kiszólt az ajtón neki Blair, hogy köszönjük jóember, de nem vásárolunk semmit, akkor azt hittem, hogy ennél megalázóbb szégyen nincs a világon.
Pedighát, láttam én már egy-két gyönyörű szégyent, de ennél azért – azt gondoltam - nincs lejjebb.
Hát ma már belátom, tévedtem.
Orbán külpolitikai pályafutására a koronát az uniós elnökség tette fel, ahol megintcsak azt hittem, hogy kimagasló teljesítményével – két hónap alatt légneművé, méghozzá büdösen légneművé válni, mint uniós elnök – felülmúlhatatlant alkotott, de megint tévedtem.
Március 15.-i beszéde bele fog kerülni a diplomácia aranykönyvébe, egy beszédben végigsértegetni a világot és közben odarondítani az asztal közepére, melynél éppen ő ül az asztalfőn, hát nem semmi…
Mintha keresné a bajt, a konfrontációt, az ellenséget, és ha nem találja az előbb említetteket, akkor megteremti.
Nagy szerencséje, hogy kivakarózhatott természetes környezetéből – éppen az ilyen komák hátába vagy hasába szokott beleszaladni egy bicska a kocsmában, ez a mucsai krakéler szinte kihívja a sorsot maga ellen.
Ez nem lenne baj, de sajnos nem csak a saját bőrét viszi a vásárra, hanem a mienket is, - sőt, leginkább a mienket.
A legutóbbi cirkuszról nem is tudom, hogy mit higgyek - Romániában a politikai élet felbolydult Orbán március 15.-i üzenetének hallatán.
Mint kiderült, a problémát a nagykövet felesége okozta, aki állítólag néhány szívből jövő szóval egészítette ki a Vezér bölcs gondolatait.
Mindegy is, hogy mit mondott, de az biztos, hogy a románok önérzetét sértette.
Az ügy vége az lett, hogy bekérették a külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét, akit felszólítottak, hozza nyilvánosságra Orbán Viktor üzenetének román nyelvű fordítását, illetve határolódjon el a „kiegészítésektől”.
Baconschi román külügyminiszter szerint Bajtai Erzsébet, a nagykövet felesége Orbán Viktor üzenetének felolvasása után rövid szünetet tartott, majd azt mondta: „most pedig mondok néhány szívből jövő szót”.
Jó lenne, ha a jövőben ilyen típusú elegyítésre nem kerülne sor.
E tekintetben nagyon szigorú elhatárolódást kértem a budapesti partnereinktől – fűzte hozzá a miniszter.
Elképesztő, - holnapután a moszkvai nagykövet kamasz fia fog hadat üzenni Putyinnak, merthogy úgy tűnik, hogy aki diplomata, annak a felesége is diplomata.
Mikor katona voltam, akkor a határátkelőn, Hegyeshalomban a tisztek feleségei is kaptak munkát, pénzváltók voltak, adminisztrátorok, és voltak közöttük olyanok, akiknek ha a férje alezredes volt, akkor úgy érezte, hogy utasítgathatja a főhadnagyokat.
Ez egészen addig ment, míg egy csendes délutáni műszakváltásnál egyikük meg nem állította a buszt és uszkve félórás, emelt hangú oktatást tartott a férj rendfokozata és az asszony ebből fakadó jogai hiányáról, meglehetősen katonás stílusban és szókinccsel.
Voltak ottan emlegetve durva anyák, meg azok csipája, szóval húzós ügy volt, de a későbbiekben alezredesné asszony csendessé és disztingválttá vált, mintha csak maga Görög Ibolya tanította volna viselkedésre…
Hogy nincs egy diplomatának ennyi esze, vagy hogy lehet ekkora papucs, hogy nem képes megfékezni az asszony túlhabzását?
És milyen külügyminisztérium az olyan, amelyiknél még mindig szolgálati helyén van az okos házaspár?
Azt mondanom sem kell, hogy a nagykövet nem kért elnézést a skandalumért, Orbanisztánban az uralkodó viselkedés a majdmiitten megmutassuk, ha beledöglünk is!
Abban az országban milliónyi magyar nemzetiségű román állampolgár él és dolgozik, tanul, szereti a szülőföldjét és ott akar boldogulni.
Hát az lenne a magyar diplomácia feladata, hogy elmérgesítse a két ország viszonyát?
Kétszer mérj, egyszer vágj, tanított annak idején apám és ezt egy diplomatának sem lenne baj megtanulnia. Mielőtt a Magyar Köztársaság nevében vagy annak hivatalos rendezvényén kiejt egy szót a száján, kétszer is mérlegelje, hogy mi lehet a hatása.
Persze vannak még jobboldali barmok arrafelé helyben is.
Egy Avram Iancut jelképező szalmabábut „ítélt halálra” és akasztott fel hétfőn a csíkszeredai Petőfi utcában Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnökeként ismert csíkszeredai férfi.
Hogy ütősebb legyen a dolog egy rakás négy-hat éves kisgyerek szemlélte az akasztást – nem normális ez az ember.
Negyven éven át az ilyen patkányok kussoltak, most meg akasztgatnának.
A megbékélés jegyében, persze…
Szóval Martonyinak lesz dolga megint rengeteg, kívánjunk neki sok sikert hozzá.
Már decemberben felbukkant ugyan a hír, hogy a külügyminiszter megy és a különösen tehetséges Németh Zsolt váltja majd őt a magyar diplomácia élén.
Na, akkor jön majd itt cudar világ, merthogy akkor aztán vége lesz minden megfontoltságnak, eleganciának - a csicskás úgy fog majd működni, mintha egy zenekarban Orbán kontrása lenne, irgalmazzon az Úr nekünk…
Mert Orbán ma már alig várja, hogy megszabaduljon az uniós elnökség kabátjától, melyben úgy fest, mint Kuka törpe a Disney filmben.
Akkor jönnek majd az ötletek, leszünk mi még a vas és acél országa, meg lesz megájjmegájjkutyaszerbia, meg édeserdélyittvagyunk, lesz ötlete a Vezérnek az utolsó libáig.
Mi meg jobb híján majd nézelődünk ezen a VikTour által szervezett időutazáson, melyre idióta honfitársaink fizettek be bennünket, köszönjük meg itt is nekik!
Aztán reménykedjünk, hiszen úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne legyen…


:O)))