Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Közzétette versenyképességi rangsorát az IMD, - mit mondjak, dicsekvésre éppen nincs okunk.Az IMD-évkönyv versenyképességi rangsorában öt hellyel hátrább kerültünk, mint ahol 2010-ben szerepeltünk és az 59 vizsgált ország között elfoglalhattuk az előkelő 47. helyet.Mint a HVG írja, 2011-ben Magyarországnak nemcsak az üzleti hatékonysága (a 47-ről az 50-ik helyre) és gazdasági teljesítménye (a 40-ről a 44-ik helyre) romlott szignifikánsan, hanem a kormányzati hatékonysága is (az 51-ikről az 52-ik helyre).Köszönjük, Orbán Viktor!Érdekes, most valahogy nincs akkora jajgatás a jobboldalon, mint volt a szocialista kormányok idején, mikor egy-egy felmérésből kiderült, hogy a GDP növekedése nálunk alacsonyabb, mint Szlovákiában, - most nem háborog azon senki, hogy a rangsorban még Kolumbia is előttünk áll, pedig ez azért szégyen, hiszen a mi oligarcháink sem rosszabbak a kokainbáróknál.Az anyag elemzi is az országok helyzetét és ebből az derül ki többek között, hogy az infrastruktúra kivételével valamennyi mutatónk romlott, ez utóbbi pedig stagnál.Még szerencse, hogy nem jutott eszébe Vezérünknek feltöretni az autópályákat és szőnyegbombázni az ipari parkokat, hogy eltüntesse Feri országlásának még az írmagját is.A legszomorúbb, hogy az ország helyzete minden tekintetben romlik, ami természetesen megjelenik és meg fog jelenni a gazdasági mutatókban is, amelyek egyébként nem egészen úgy működnek, mint Orbán, aki a nyilvánvaló sikertelenség, kapkodás és kártékonyság dacára olyan sikerpropagandát folytat, hogy Rákosi is megnyalná mind a tíz ujját, ha megérte volna.Igaz, mi nem a vas és acél országa leszünk, hanem a büdösszájú német fogturistáké, de mindegy, a lényeg a nemzet felvirágoztatása, éjjen Vik-tor, éjjen Vik-tor! (ütemes vastaps…)Tulajdonképpen nem csak a gazdaság állapota határozza meg egy ország minőségét, hanem lakóinak életminősége is, hiszen nem lehet egy olyan ország tartósan sikeres, amelynek polgárai állandó stresszben élnek, ahol a politikai, jogi környezet kiszámíthatatlan és ahol az emberek megélhetése konkrétan veszélyben forog.Márpedig Magyarország ilyen ország lett az elmúlt egy évben, és erre úgyszintén nem kellene túl büszkének lenni a a mi fanyüvőnknek, aki a sok bonzaitól nem látja az erdőt.Álmélkodom is néha – a mi Viktorunk úgy beszél, mint aki egy más országot kormányoz, mondjuk Álomországot vagy Abszurdisztánt.Valaki elmondhatná neki, hogy azért kapott az emberektől bizalmat, mert egyszerűen elegük lett abból a folyamatos cirkuszból, amivé az országot és a politikát tette, elegük lett a zavargásokból, a vádaskodásokból és azt gondolták, hogy rendben, akkor most mutasd meg kiskomám, hogy te mit tudsz, mert ha csak a fele is igaz lesz annak, amiről nagy pofával hazudoztál, akkor eljön nekünk a Kánaán.Na az éppen nem jött el, a libák is nyugodtan alhatnak fizetőképes kereslet híján, és ahogy őket tömik kukoricával, úgy töm minket Viktor a baromságaival, meg bujkál előlünk, hadd vigyék el a balhét roppant tehetséges alvezérei, a pénzügyi sámán Matolcsy, a csak Pestalozzihoz mérhető Hoffman Rózsika és társaik.Viszont ha így folytatódik a dolog, akkor sajnálattal le kell mondanunk arról, hogy Mariska néni és Juliska néni megcserélhesse az eszmét a versenyképességi mutatókról, mint nem is oly rég a GDP-arányos államadósságról, mely eszmecsere színvonala egy fikarcnyival sem volt alacsonyabb, mint Szíjjártó szóvivő eszmefuttatásai az aktuális szopásokkal kapcsolatban.Eltelt egy év és Viktor ismét lázba hozta az országot, csak most nem az általa felbíztatott söpredék  randalíroz az utcákon, hanem a fegyveresek és rendvédelmi dolgozók, akikhez hamarosan csatlakoznak majd a bányászok, az egészségügy dolgozói és a dolog akkor kezd majd érdekessé válni, mikor megjelennek az utcán a felsőoktatás oktatói és diákjai is.A vezér most éppen tangót táncolni tanul, az egy lépés előre után majd jön a kettő hátra, csak a hasa nem egy szépasszony térdein pihenhet meg, hanem egy tűzoltó oxigén-palackján, - de hát a vezetés nem méznyalogatás, mint tudjuk.Egyelőre még az időt húzza, de ez minden nappal egyre nehezebb lesz – most éppen a Nemzeti Konzultáció befejezéséhez akarja kötni az érdemi tárgyalásokat az érdekvédelmi szervezetekkel.Nem tudom, mit vár ettől a remek bejelentéstől, mindenesetre attól tartok, hogy az érintett rétegek nem lesznek túl türelmesek, és ez bizony kellemetlenségekkel járhat.Mindenesetre izgulnunk nem kell – a versenyképességi versenyben nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos és vannak még mögöttünk tizenketten, akiket még alulmúlhatunk.Nem rajta fog múlni a dolog…
:O))))