Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Hát persze, hogy a pénzről szól.A kormány törvényt készít elő az egyházakról.[Image]A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára azt mondta, hogy a „közös nemzeti célok” érdekében szükséges az állam és az egyházak között „stratégiai partneri viszonyt” kialakítani.Nem azért kell őket támogatni és „kiterjeszteni a létüket”, mert közfeladatot látnak el – az csak „hab a torán” –, hanem mert vannak, és az elmúlt évszázadok során „nemzetmegtartó küldetést töltöttek be” hazánkban. Gyönyörű, nagyívű gondolat, habár én ezidáig úgy értesültem, hogy ez a nemzetmegtartás nem volt minden esetben zökkenőmentes, gondolnék itt a katolikusok által gályára küldött protestánsokra vagy a többi vallás szentéletű vezetőinek asszisztálásával gázkamrába küldött zsidókra.De napjainkban sem kell túl messze mennünk példákért, elég csak a reformátusok egyik-másik prominensének napi magnyilatkozásaira gondolnunk, esetleg Tőkés expüspök nemzetmegtartó munkásságára Erdélyben.Az sem titok, hogy az ország lakosságának jelentős része nemigen kedveli az egyházak pénzzel történő kisámfázását, a közgondolkodásban eléggé régen gyökeret vert az az Istentől elrugaszkodott elképzelés, mely szerint az lenne a legkedvezőbb, ha az egyházakat a híveik tartanák el, egyébként meg az állam hagyja szépen békén őket.Ehhez kapcsolódó elképzelés az is, hogy a közfeladatok átvállalása se legyen parttalan, akkor vállalhassanak át az egyházak közfeladatot, ha viselni tudják annak terheit.Például ha egy egyházi intézmény megkapja az állami normatív támogatást, akkor ne nyújtogassa a kezét önkormányzati támogatásért is, - az az önkormányzati működtetésű intézményeknek jár - hanem nyúljon a zsebébe és tegye oda a hiányzó összeget, vagy ne akarjon az iskolafenntartó szerepében tetszelegni.Én is lennék szívesen libásgazda, ha más adná a libaúsztató, a takarmányt, más adná a pénzt arra, hogy fizetni tudjam a dolgozókat, más vinné a libáimat a piacra, nekem meg csak annyi dolgom maradna, hogy zsebre tegyem a hasznot.Nem is engedném ebben a formában kiírni egy iskola falára sem, hogy pl. Katolikus Általános Iskola, hiszen nagyon hiányzik onnan egy kifejezés: az, hogy Állami Fenntartású – már csak a tisztánlátás végett.Az ellen semmi kifogásom nincsen, hogy az állampolgárok adójuk egy százalékából támogassanak valamilyen/bármilyen intézményt, de ezt azért nem kellene az államnak megduplázni, hanem mondjuk gyermekétkeztetésre is lehetne fordítani, mert az egészségesen táplált gyerekek többet jelentenének Magyarország jövője szempontjából, mint a túltáplált papok.Folyik a kötélhúzás, hogy melyek legyenek az un. történelmi egyházak, természetesen itt is a pénzről szól a dolog, hiszen egy történelmi egyház az nagyobb zsákot hozhat a pénzosztáshoz. Most úgy tűnik, hogy a Hitgyülinek sikerül bejátszania magát közéjük, éppen vadul keresik a megoldást a kodifikátorok, hogy mitől is legyen történelmi, de szerintem meg fogják találni, hiszen az egész egyházpolitika mióta világ a világ + három nap azon alapul, hogy jaj, nehogy megsértsük már bármelyik, tízezernél több szavazópolgárt soraiban tudó egyházat.
Mellékesen jegyzem meg, hogy a Hit Gyülekezete elég gyorsan eljutott a szektától a történelmi egyházig, a nagyegyházak végtelen fájdalmára.Nekem ez az egész ügy mamutetetésnek tűnik, - olyan, mintha kihalásra ítélt szörnyeket tartanánk jól – állampénzen.A vallási élet megváltozott a múlt évszázad második felében, a nagy egyházak veszítettek támogatásukból és a hívők nagy része más módjait keresi az Istennel való kapcsolatának, mint hogy anakronisztikus jelmezekbe öltözött, vagy anakronisztikus elveket hirdető emberek közvetítését vegye igénybe az Úrral való kapcsolattartáshoz.A kisebb vallási közösségek természetesen csökkentik a nagyegyházak társadalmi befolyását, ezért mindent megtesznek ezek ellehetetlenítéséért, - így volt ez már az átkosban is, mikor a Bulányi páter Bokor bázisközösségeit verte széjjel az állam az egyház lelkes segítségével, és így van ma is, amikor a jelenlegi kisközösségek egy részét átterelik egyesületi formába, természetesen anyagi forrásokhoz is az egyesületekre vonatkozó szabályok szerint juthatnak hozzá.Az állam persze jóságos, segít elválasztani az ocsút a tiszta búzától.Valamennyi vallási közösségnek újbóli, „objektív kritériumrendszer” szerint zajló bejegyzési eljáráson kell átesni a Fővárosi Bíróságon. Ennek eredményeképpen várhatólag a jelenleg több mint háromszáz felekezet körülbelül háromnegyede kerül át az egyesületi törvény hatálya alá. 
A rostálásban a kormány nem kívánja magára hagyni a bírókat, ezért olyan – teológusokból, egyházjogászokból és vallástörténészekből álló – szakmai testület felállítását tervezik, amely a „ténylegesen vallási”, vagy a „valós hitéleti” működés megítélésében játszik majd kulcsszerepet. Az állam mindig szeretett belepofázni abba, hogy polgárai milyen módon imádják az Urat, úgy látszik e területen semmi fejlődés nincsen.Nem lenne egy szavam sem, ha lehetne papot látni a szegények között, az etnikai konfliktusok színhelyein, ha nem az elitiskolákra fájna a foguk, hanem az eldugott, lepusztult falvakban segítenének a helyi gyerekek kiemelkedésében.Akkor azt sem bánnám, ha ezekből a gyerekekből egyházukat szerető, büszkén vállaló, mélyem hívő felnőttek lennének, merthogy itt nem a hittel van a baj, hanem a gyülekezetek pásztorainak pénz és hataloméhségével.Így csak dobáljuk a pénzt a feneketlen kútba, minden érzékelhető erkölcsi haszon nélkül.Ami azt illeti az egyházak a rendszerváltás óta vagyont és rengeteg pénzt kaptak – mennyivel lett jobb a társadalom erkölcsi állapota, mint a Kádár-rendszerben volt?Mire fordították akkor ezt a rengeteg pénzt?Nem is tudom, miért jut eszembe mindig a vicc a perselypénzről, mikor kérdezik a papot, hogy mire fordítja tulajdonképpen?Hát mire? Felnézek az égre, aztán feldobom a pénzt. Amit akar, megtarthatja az Úr, ami meg leesik, az marad az enyém…
:O))))