Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Mielőtt még valaki megvádolna azzal, hogy politikailag inkorrekt kifejezést használtam, megmagyaráznám: ezzel a közkeletű kifejezéssel a nép egyszerű gyermeke nem azokat illeti, akik a focilabdát használják guminő helyett, hanem azokat, akiknek élete horizontját egy meglehetősen közismert játék, a labdarúgás tölti be. Általában ez magánügy, és ha sokan ezt az útját választják frusztrációik csillapításának, hát sok sikert hozzá, szaladgáljanak meg verekedjenek a nemzeti zászlót nemzeti seggükre tekerve, adrenalintól felfűtött állapotban a stadionok környékén, vagy hemzsegjenek a csapotok körül, okoskodva, tudóskodva - mindegy. Mindenki ismeri a tehetségtelen sportolót, aki magányos estéken a lelke mélyén Puskás reinkarnációjára ismer magában, és a sors nagy igazságtalanságának tartja, hogy ezt senki más rajta kívül nem ismerte fel, így aztán maradt, mi volt – közepes tehetségű másodosztályú játékos egy körülmeszelt libalegelőn. Kivéve, ha a sors a kezébe ad egy országot, mert akkor aztán az isten legyen irgalmas mindenkinek, mert ahol a Nemzet Focicsukája dobbant egyet, ott stadionok nőnek ki a földből, a lelátón meg ott ül a magyar bajnokságok nézőcsúcsa: a Vezér személyesen és vazallusai, plusz tizenöt bánatostekintetű, akiket semmi el nem tud tántorítani a labda mellől. Ilyenkor a Vezér úgy érzi, ha Száguldó Őrnagy már nem is lehet, de Száguldó Vezérlő Tábornok még bármikor, hiszen a technikája is javul, mert kötényt már nem lehet adni neki, lévén a hasa lóg oda, ahol a labdát át kellene gurítania az ellenfél minden tisztelettudást nélkülöző védőjének, - merthogy ki a támadó, ez ebben a relációban nem is kérdés. Hát így. Most épül-szépül a haza, lesz nekünk Nemzeti Stadionunk, habár az is lehet, nem ez lesz a neve, hanem Öcsi bácsi stadionját becserélik egy újabbra, a hajdani Népstadiont meg majd átkeresztelik Pinochet Stadionra, vagy valami hasonlóan kedves névre, hadd jusson eszébe a rohatt komcsilibsinek róla, hogy jobb, ha tartja a pofáját.. Esetleg Tisza István atlétikai stadionra, a magyarságot úgyis ő tanította meg futni az Isonzónál helyi stadion hiányában. Hej, de kár, hogy már nem érte meg, hogy a román versenyzők megérkezzenek Budapestre. Szobra már lesz a Parlament mellett, hogy milyen érdemekre való tekintettel, azon még most dolgoznak vért izzadva a kurzus történészi végzettségű tehetségtelenjei. Lesz stadionja természetesen Debrecennek is, és az összes fideszes önkormányzat arra hajt, hogy vállalkozói immár legálisan is odaadják adójuk egy részét a helyi falábúaknak, bízva abban, hogy egyikük legalább egyszer el tudja majd találni a labdát, ha nem adócsalásból, vagy a koldusszegény önkormányzattól kicsikart pénzen vásárolt cipőben próbálkozik. Persze az a törvény maga az intézményesített adócsalás, mely engedélyezi, hogy a cégek adózás előtti nyereségük terhére támogassák névleg a játékosnevelést, gyakorlatban a Falu Büszkeségeit, esetleg a Vezér fociakadémiáját, mely a Nemzetes Asszony tűpénzéből összekuporgatott területen áll, jobban jövedelmez így a föld, mint kukoricával bevetve. Az államtól elvont pénzen magánterületre építeni, remek dolog. Mégha a földterület tulajdonosa számára olyan is ez, mint diófát ültetni, de ötven év gyorsan elszalad, Viktorka is minap még gőgicsélt és ma már hülyeségeket beszél, közben meg nem történt semmi, - ez törvénybe is van iktatva. És még ezeknek van pofája Sukoró ügyében erősködni. Mindenesetre nem gondolnám, hogy ma van a legoptimálisabb ideje a stadionépítkezéseknek, és hogy mindenképpen a látványsportokat kellene támogatni, én sokkal jobbnak gondolom az iskolai sport támogatását. Annak ugyanis van haszna, ezeknek a gladiátorképzőknek meg közvetlen társadalmi haszna nincs, csak nyelik a pénzt és az esetleg itt kitenyésztett profikon kereshető pénz nem állami zsebekben landol. Puskás sem a Puskás labdarúgó-akadémián lett az, aki, és az sem biztos, hogy a Vezér kisfia a legtehetségesebb játékos az országban, csak az ő apukájának van pénze. Az ország legtehetségesebb játékosa meglehet, egy kis mosolygós cigánygyerek aki talán éppen libát legeltet az árokparton, traktorosi karrierről álmodik, közben egy kaviccsal dekázgat, minden ötszázadik emelés után kapásra veszi a kavicsot és eltalálja vele a negyven méterre levő stoptáblát. Közben meg gyerekek tízezrei éheznek, négymillióan élnek a létminimum alatt, embereket lakoltatnak ki, mindenfelé zűrzavar, tehetségtelenség és tehetetlenség – ez meg itten stadionokat épít, meg tereket rendez 44 - es állapotoknak megfelelően, aztán mikor elkészül a látványterv, akkor kiderül, hogy Tisza szobrától nem messze József Attila fog szoborkodni - hányinger. Tudom, populizmus, de mégis… Beteg ez az ember, én mondom…
:O)))