Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]

Hát, ami azt illeti, én még Jóska sem vagyok, nemhogy jós, de azért van elképzelésem arról, hogy merre halad majd a világ akkor, amikor én már nem leszek.
Sőt, erre  több változatom is van, ezek között van olyan, melyben rengeteg a bizonytalansági tényező, de van nagyon röviden összefoglalható variáció is, ez úgy kezdődik, hogy "sarokba szorítva, kilátástalannak ítélve minden megoldási kísérletet egy csendes éjjelen beütötte a szükséges kódokat, majd megnyomta a piros gombot és magára zárta az óvóhely száztonnás ajtaját.
Aztán csak várt, várt - és reménykedett, hogy a két valószínűsíthetően életben maradó ember egyike férfi, a másik meg nő lesz.
Közben eltöprengett azon, hogy akkor ő most szemétláda-e az LMBTQ közösség emlékével szemben?
Ha komolyan eltöprengünk ezen a verzión, hálistennek a kevéssé valószínű változatok közé kell sorolnunk, és talán megnyugodhatunk, hogy az emberiséget mégsem bazi nagy nukleáris bombák és töltetek fogják kiradírozni a világegyetemből, erre nagyobb esélyük van az icipici vírusoknak, baktériumoknak. Persze nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy brit tudósok szerint az emberiség intelligenciája rohamosan csökken.
Amikor az ember majd visszamászik a fára, legkisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy rakéta-sorozatvetőket cipeljen fel a fa hegyére a hátán, inkább azt tanulmányozza majd, hogy melyik gyümölcsöt fogyaszthatja  bátran, anélkül, hogy a lepottyanást kockáztatná.
De - komolyra fordítva a szót, a kölcsönös megsemmisítéssel fenyegető  atompatt eddig is visszatartott mindenkit nukleáris fegyver bevetésétől a szembenálló féllel szemben, és ez a zsigeri félelem - hálistennek - nem múlandó tényező. Ezért nincs a Földön világháború, csak helyi konfliktusok, melyekben még csak taktikai atomfegyverek sem kerülnek bevetésre.
Szájkarate szintjén persze mindegyik fél a másikat vádolja nukleáris fegyver bevetésének szándékával, ami nettó hülyeség, egyébként is egyre kevésbé kell és lehet komolyan venni, amit politikusok és politikusnak kikiáltott pojácák mondanak.
Egyre inkább rá kell jönni az utca emberének is, hogy a világot nem a szép ideák, hanem  a csúnya érdekek és az ellenállhatatlan kényszerek mozgatják.
Természetesen mindig lesznek idealista széplelkek, akik azt hiszik, hogy  szép eszmék hatással vannak a történelemre, annak dacára, hogy az elmúlt ezer évek ennek szöges ellentétéről adtak tanúbizonyságot.


A kínai átok: élj érdekes korban.
Hát ez bejött, érdekes korban élünk, pedig de szívesen eltekintenénk tőle!
A Szovjetunió felbomlásával véget ért egy kor, melynek jellemzője a kölcsönös elrettentés volt, és lássuk be, az a modell működött.
A szembenálló felek nem kerültek közvetlen konfrontációba, jóllehet a világ számos pontján kerültek szembe egymással.
Ilyen volt Korea, Vietnam, Laosz, Kambodzsa, a rakétaválság idején Kuba, Irak, Irán, Angola, és számos más afrikai ország.
Ennek dacára a II. Világháborút lezáró jaltai megállapodás világos határokat húzott, és senki sem merte felrúgni azokat.
A két világhatalom - az USA és a Szovjetunió által elfogadott kétpólusú világrend bizonyos korlátozott nyugalmat hozott a világnak, és ez kedvezett a nemzetközi kapcsolatoknak éppúgy, mint az egyéni sorsok többségének, még akkor is, ha a kialakult helyzet nem mindenkinek tetszett.
Viszont a társadalomtudósok elkezdtek a két világrendszer közötti konvergenciáról beszélni, a felek meg remek ellensúlyt képeztek egymással szemben.
Egészen addig, mígcsak hülyét nem csináltak Gorbacsovból, aki ugyan rokonszenves ember, jószándékú politikus volt, de alkalmatlan egy világhatalom vezetésére.
Meg is értem, hogy az orosz nép körében nem vezeti a népszerűségi listát.
A Szovjetunió és a szocialista világrendszer felbomlása olyan volt a Nyugatnak, mint amikor a kisgyerek beszabadul az édességboltba: azonnal nekiáll teletömni a zsebeit, kezét, kis pofáját csokival, meg kifosztja a kasszát. 
A világ egypólusúvá vált, a biztonság iránti igény meg Amerika privilégiumává.
Mecsoda öröm volt ez - egy katonailag megroggyant ellenfél élén egy alkoholista pojácával, a világkereskedelem amerikai kézben, az ügyletek amerikai pénznemben, a többi már csak ujjgyakorlat.
A Közel-Kelet olaja amerikai kézben, amerikai repülőgéphordozók a világtengereken, ezer katonai támaszpont világszerte, a nemzetközi szervezetek úgy táncolnak, ahogy Amerika fütyül, ez ám a fincsi! 
De azért a Nagy Zabálás közben eredeti, évszázados célját sem felejtette és folytatta nyomulását kelet felé.
Gyorsan beléptetett egy sor államot saját katonai szövetségébe, az ehhez asszisztáló politikusokat pedig kifizette saját országuk vagyonából. 
A helyzet aztán menet közben megváltozott, Oroszország összeszedte magát és elkezdett kapitalista módon kereskedni a Nyugattal - elsősorban Európával, ami kölcsönös előnyökkel járt és bizonyos szempontból záloga lett a békének, hiszen egy háborún mindkét fél csak veszíthet.
Nem úgy az a hatalom, melynek nem érdeke a béke Oroszország és Európa többi része között, mert egy ennél szorosabb gazdasági - esetleg katonai szövetség a térséget a világhatalmak sorába emelte volna.
Amerika meg Európának vazallusi, az oroszoknak meg legfeljebb középhatalmi státust szánt, és iparkodott ennek érdekében katonailag karanténba szorítani - betuszkolni egy elefántot a tyúkólba.
Ennek érdekében körülvette Oroszországot katonai támaszpontokkal, felmondott az oroszok számára biztonságukat szavatoló katonai megállapodásokat, és nem állt le a fenyegető lépésekkel.
Még akkor se, mikor Oroszország - már évekkel ezelőtt - megmondta, hogy nem engedi magát jobban beszorítani, a vörös vonal Ukrajnánál húzódik, és érdekei védelmében minden kockázatot vállalva megakadályozza további fenyegetését.
Ma éppen ezt teszteli Amerika, és legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy Oroszország komolyan gondolta, amit mondott.
 

Közben Kína hihetetlenül megerősödött - nem csak gazdasági, de katonai téren is megkerülhetetlen.
Amerika el van adósodva náluk, és mára az amerikaiak első számú akadályát látják benne világuralmi törekvéseiknek.
Kína egymagában ma még nem elég erős, ha az USA katonai erejéhez mérjük, ezért is merik fenyegetni, mikor a Tajvan körüli izmozás folyik, de Oroszországgal együtt?
Mert ugyan nagyon látványosak a hatalmas repülőgép-hordozók, de a tengerek mélyén ott lapul számukra a halál, melyet az újonnan kifejlesztett fegyverekkel felszerelt tengeralattjárók hordoznak.
A szövetségesei jelentős része meg sokkal jobban utálja, mint ellenfeleiket.
Nem is túl sokára eljön az a perc, amikor Amerikának is el kell döntenie, hogy meddig mehet el a hatalmi harcban, az pedig nagyon keserű pillanat lesz Amerika számára.
Amerika eddig minden háborúját más földrészen folytatta, de a következő háború - soha ne kerüljön rá sor - az USA területét is érinteni fogja, ez pedig a modern háborúk jellegét és az amerikai nagyvárosokat tekintve nem túl jó ómen az egyébként önmaguk seggébe beleájult amerikaiak számára.
Kínával együtt eljött az amerikai technológiai fölény megszüntetésének kora is, és ha valaki azt gondolja, hogy az oroszok Ukrajnában katonai csúcstechnológiájukat használják, hát sürgősen keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Kína pedig leszállt a Hold túlsó oldalán, közös űrbázist épít az oroszokkal a Holdon, vagy Hold körül pályán, az oroszok már lelőttek leselejtezett műholdjukat, és ha Ukrajna körül még kicsit forrósodik a hangulat, lelőhetik az amerikai magántulajdonban levő műholdakat is, ennek technikai akadálya nincs. 
Gazdaságilag pedig Kína szinte korlátlan felvevőpiac az orosz energiahordozók számára, jelenleg a második gázvezeték épül Kína felé, aztán majd kiderül, kinek fájnak jobban az Amerika által erőltetett szankciók, - én mindenesetre már elővettem a hálózsákokat...
Egyébként már ma is minden Kínában készül, az oroszoknak mindenhez van alapanyaguk, hát legfeljebb majd Szerjózsa bácsi zsömlés fasírtját eszik a hajdani mekik helyén nyíló új üzletláncban - merthogy nekik még lisztjük is lesz hozzá.
És a kereskedelmet sem dollár- alapon fogják folytatni, lesz rubel meg kínai fizetőeszköz, a legmodernebb formában, melynek időigényes  kifejlesztéséhez az amerikaiak tegnap láttak hozzá.Hosszú időn keresztül Amerikának lehetett bízni abban, hogy Kína és az oroszok geopolitikai érdekei különböznek, volt ebből katonai konfliktus is hajdan az Usszuri folyónál, de az USA most egymáshoz szorította őket, elkövetve ezzel a - szerintem - halálos geostratégiai hibát, békés egymás mellett élésre és kölcsönösen előnyös együttműködésre ítélve őket.


Azt mondják az okosok, hogy ez az évszázad Kínáé lesz, és ennek valóban vannak már komoly jelei. 
Tajvan még 2050 előtt kínai tartomány lesz, az USA majd csörömpöl kicsit, de kénytelen lesz lenyelni a békát.
Majd csinálnak filmet a győzelmükről, ahogy ezt általában szokták, oszt jónapot!
Mint ahogy Ukrajnával kapcsolatban is, és ha nem akarja próbára tenni az oroszok elszántságát, akkor a svéd-finn ötletből is visszavesz, és ha így lesz, ebben partnerek lesznek az oroszok is, mert minden ellenkező híresztelés dacára ők tanultak a II. Világháború húszmillió halottjából, bár messziről úgy néz ki, hogy az amerikaiak számára saját félmillió halottjuk nem érte el az ingerküszöbjüket.
Az évszázad vesztese Európa lesz, mely eljelentéktelenedik minden tekintetben, múzeum-sziget lesz egy izgalmas világban, ahol az USA örülhet, ha pólusképző erő maradhat, ami nagyrészt azon múlik, hogy tud-e lejjebb adni imperialista gőgjéből.
A XXII. század állítólag Indiáé lesz, ha megérné - amitől az Úr mentse meg a magyar nemzetet - , akkor ez rendbe tehetné Vezérünk identitás-zavarát is, lehet, még napozni is merne.
De erre nem szeretnék fogadásokat kötni, mert a világ tele van kiszámíthatatlan dolgokkal, feltörekvő államokkal, a bizonytalan jövőjű Afrikával, ahol a kínaiak nyomulnak ezerrel, Dél-Amerikával, benne Braziliával,  mely szintúgy a kiszámíthatatlan jövő része.
De egy biztos: az egypólusú világnak befellegzett, új világrendre van szükség, és ha belegondolunk, hogy az eddigiek általában háborúk lezárásaként születtek, akkor legfeljebb reménykedhetünk, hogy az ember az idők folyamán okosodni fog.


A jelek sajnos nem ezt mutatják...


:O)))