Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] „Nem pénzt, hanem segítséget kérünk az IMF-től ahhoz, hogy egy biztonsági háló álljon a magyar költségvetés rendelkezésére” – mondta Varga Miska tárca nélküli miniszter szombaton Lakiteleken. Nem nagy baj az, hogy tárcanélküli, úgyse lenne mit a tárcában tartani, legfeljebb a zálogcédulákat. "Mi tudjuk magunkat finanszírozni, de ha az európai állampapír-piacon valami nagy baj történik, akkor legyen egy  biztonsági háló, egy olyan biztonsági pont, ahonnan segítséget tudunk kérni" – mondta vele és kissé roskadásnak indult pártjával rokonszenvező hallgatósága előtt. Nagyon tetszik, hiszen nagy igazságot mondott. Ugyanezt majd természetesen elmondhatja majdani utódja is, ha már őt is totálisan leamortizálta a Vezér azzal, hogy hülye utasításokkal látja el a tárgyalások előtt, mint elődjét, Fellegit. Jó duma ez a „mi tudjuk magunkat finanszírozni”, egészen olyan benyomást kelt az öntudatos kijelentést tevő miniszter, mint aki hisz is abban, amiről beszél, jóllehet a valóság az, hogy nem tudjuk magunkat finanszírozni. Legalábbis ésszerűen, gazdaságosan nem. És ő, ha ezt tudja, akkor egy tróger, mert az országot becsapva iparkodik felszínen tartani ezt a szerencsétlen beteget, aki a mi miniszterelnökünk, ha meg nem tudja, akkor ne menjen tárgyalni, hanem üljön be egy kétszemélyes vállalkozásba főkönyvelőnek – már, ha van mérlegképes végzettsége – oszt imádkozzon, hogy ne találja meg soha a NAV. A kijelentés valóságtartalma annyi éppen, mintha a szabolcsi zsákfaluban segélyen élő Orsós Józsi mondta volna ugyanezt. Kétségtelen tény, hogy ő is tudja finanszírozni magát, erre három forrás áll rendelkezésre: az első a segély, - ez megfelel a magyar gazdaság jelenlegi teljesítményének, a második a libaügyi tulajdonviszonyok kreatív átcsoportosítása (v.ö: megvédjük a libákat!), mely megfelel a nyugdíjalap, az OEP és a szociális szféra, meg még aki arra járt  kifosztásának, a harmadik pedig az uzsorahitelek igénybevétele. Az első forrásról nincs mit beszélni, recesszióban vagyunk, csoda pedig mostanában nem várható, hacsak a Vezér fel nem találja a hazudozások energiává alakításának módszerét. Erre vannak bíztató kísérletek, de egyelőre még csak kezdeti stádiumban van a dolog. A hazudozások jelenleg a diákok tudatában halmozódnak fel és alakulnak át energiává, csak az így nyert energia egyelőre kézbentarthatatlannak tűnik, és könnyen beindulhat egy a csernobilihez hasonló láncreakció. A liba meg elfogyott a falu óljaiból, a libák árán vett olajkályha meg már a töredékét sem éri beszerzési árának, ellenben Orsós mester nem tud eledelt adni kis családjának, ezért az uzsoráshoz fordul, ami – nem, kedves jobberek, nem az IMF - a teljesen hétköznapi üzleti élet. A hitelnyújtók ugyanis beárazzák a kockázatot, hogy vissza tudja-e fizetni a magyar gazdaság a hitelt, melyet rendszeresen fel kell vennünk eddig felvett hiteleink megújítására, és ha a gazdasági és a politikai környezet bizonytalan, az állam meg fosztogatja a gazdaság szereplőit, emellett szórja a pénzt, mint gróf Csekonics, akkor a hitel rohadt drága lesz. Olyan drága, hogy a gazdaság képtelen lesz kitermelni a kamatait és az eladósodottság így – minden ellenkező híreszteléssel és győzelmi jelentéssel szemben – növekedni fog. Arról most ne is beszéljünk, hogy mi történik, ha beüt valami krach, ami éppen attól krach, hogy nem számítunk rá – ezt képzeljük úgy, hogy az uzsorás nem kapja vissza a pénzét, Orsósnak eltörik kezét-lábát, a lányait eladják valamelyik parkolóba a kötelező haladási irány tábla mellé, rúdtáncosnőnek. Amit a mi kis ravaszdi vezérünk szeretne, az egy olyan pénzkeret, melyet akkor hív le, amikor akar, arra használja, amire ő szeretné, és akkor adja majd vissza, mikor piros hó esik. Hogy ez az út az államcsőd felé vezető autópálya? Zag schon, Gyurcsány épített nyolcszáz kilométer autópályát, neki is kell valamennyit összehoznia! Az államcsőd ugyanis csak a szegényembernek halálos baj, csak a középosztálynak út a nyomorba – a leggazdagabbaknak csak mód vagyonuk megsokszorozására. Államcsőd esetén minden értékét veszti, beleértve a forintot, a megtakarításokat, az ingatlanokat, az üzemeket, gépeket, életet – mindent. Márpedig ilyenkor, akinek tőkéje van, az olyan, mint aki tele pénztárcával beszabadul abba az áruházba, ahol mindenre 99 százalék engedményt ad a boltos – a társadalom. Lehet, éppen az államcsőd a cél, merthogy ezektől minden kitelik. Meg a gazdáiktól is, akik felszínen tartották őt, hogy megvalósítsa azt a számukra kívánatos társadalmat, melyben a nép délkelet-ázsiai munkabérekért dolgozik majd nekik. Az Unió pedig erre nem ad pénzt, és amit ad, arról tudni szeretné, hogy mire kívánják fordítani és mi a visszafizetés biztosítéka. Jól látják, hogy ez alatt a majd három év alatt ebben az országban csak fosztogatás, a társadalom tudatos szétverése, háborús állapotok megteremtése folyt – a tőke pedig a nyugodt, biztonságos, kiszámítható politikai-gazdasági környezetet kedveli, és nem érdemlik a hangzatos hazugságok. Melyekkel egyébként Varga tárcanélküli bőséggel ellátta hallgatóságát, de ebbe most nem is mennék bele, nem érdemes. Ha az Uniótól kapunk is majd egyszer hitelt, azt majd meghatározott időre kapjuk, meghatározott célokra és szigorú feltételekkel, melyek között ott fog szerepelni a jogállam helyreállítása és valódi reformok végrehajtása is. A jelenlegi kormány ugyanis reformokon azt érti, hogy mindenkitől el kell venni a pénzt és a szabadságot, de helyette nem ad semmit. A közigazgatás átszervezésén meg azt, hogy sorra-rendre meg kell lépni az abszolutizmus bevezetését eredményező lépéseket. Hogy az uralkodót majd Örökös (nem köztársasági!) Elnöknek hívjuk majd vagy Kormányzónak, esetleg Magyarbasinak, az már csak játék a szavakkal. Addig is, ezek a trollok hülye pofákat vágva értetlenül vigyorognak, mintha nem tudnák, miről van szó. Pedig ők tudják. A nép nem tudja. Sajnos.
:O)))