Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Csalódás számomra ez az ember.
Interjut adott a HVG-nek, és érdekes dolgokat magyarázgatott.
Kifejtette, hogy micsoda siker és mekkora elégedettségre adhat okot, ha a Fidesz elkerüli a koalíciós kormányzás kényszerét, így egyedül dönthet vagy húsz ezidáig kétharmados döntést igénylő kérdéskörben a médiaszabályozástól kezdve a választójogig, a választókörzetek határaitól az állampolgári alapjogokig, az önkormányzatok finanszírozásától a köztársasági elnöki jogkör tartalmáig.
[Image]Azt persze tudjuk, hogy miért lenne ez jó a Fidesznek, de hogy miért előnyös ez a társadalomnak - számomra rejtély.Olyasmi ez, mint amikor a piromániás kezébe nyomunk egy doboz gyufát és odatesszük számára az asztalra a benzinraktár kulcsát, amelyet idáig közösen őriztünk.
Azt is taglalta Kéri, hogy micsoda fejlődésen ment keresztül Orbán Viktor.
Ezt mondta: "Jelenlegi megnyilvánulásainak, beszédeinek döntő többsége szakpolitikai szinten jelenik meg. Nem állítom, hogy konkrétan állást is foglal, de legalább olyan dolgokkal foglalatoskodik, mint a lehetséges adórendszer, a munkahelyteremtés, az ipar- és, területfejlesztés, a hatékony kormányzati struktúra átalakítása, vagy a hazai vállalkozói garnitúra segítése, de említhetném az önkormányzatokkal kapcsolatos problémák fejtegetését is."
Ami azt illeti, a Vezér és Örökös Kancellár egy büdös rohadt konkrét szót ki nem ejtett az itt vázolt kérdésekkel kapcsolatban, hacsak az nem szakpolitikai fejtegetés, hogy "emeljük a színvonalát" meg hogy a "jobbítására törekszünk", meg hasonló gyöngyszemek a közhelyszótárból.
Ebből gondolja Kéri, hogy "Orbán gondolkodásmódja és mondanivalója a korábbi összmagyar, ködös, nemzeti ideológiából áttevődött a szakpolitikai szintre."
Elbeszélgethetne a feleségével a szakmaiságról -  P.M.Z. szerintem ragyogóan fel tudná vázolni neki a vérfagyasztó különbséget, ami pl. az autógyártás megszervezése és az autóról való kocsmaszintű beszélgetés között van.
Azt is Orbán javára írta Kéri, hogy "komolyabban veszi a külpolitikai és külgazdasági orientációt. Korábban domináns volt nála az elmúlt kétszáz év magyar politikai gondolkodásából az a már jól ismert giccses mentalitás, hogy a magyarokra nem érvényes semmiféle törvényszerűség, mert a magyarok olyan mások. Megértette, hogy a magyar politikai élet és a gazdaság egésze olyan nemzetközi feltételrendszerek közé van beágyazva, amelyekkel komoly politikusnak számolnia kell. Mintha idegen közegnek tartotta volna az Európai Uniót és az Atlanti Szövetséget, továbbá bizalmatlan volt Oroszországgal és Kínával szemben is."
Hatódjunk meg könnyekig emberek, - húsz év alatt eljutott hozzá, hogy nem egy álomvilágban, hanem Európában, nagyhatalmak erőterében élünk!
Persze a megértés mélysége még  kérdéses, és nem egészen biztos az sem, hogy aki ilyen villámgyors alapvető összefüggések megértésében, az ugyanilyen gyors lesz-e a cselekvésben is adott esetben.
Nem oly régen még hazaárulózgatott papagájkórusa a Déli Áramlat kapcsán, és igen sokáig kell még bizonyítania azt a megértést, hogy komolyan vegye őt valaki is a nemzetközi porondon, merthogy ezidáig a súlyemeléssel kísérletező, de sorra kudarcot valló  labdazsonglőr bohóc szerepét töltötte be.
Kérin meg folyvást csak csodálkozom, - vajon mit ért azon, hogy a külpolitikai és külgazdasági orientációt egy Magyarország miniszterelnöki székére aspiráló személy komolyabban veszi?
Mennyivel és minél veszi komolyabban? 
Az első miniszterelnöki ciklusánál?
Gondolom, amikor a lábára csukta az ajtót Tony Blair a Downing street 10-ben, valami csak megérintette a világpolitikából...
Vicces.
De viccelt Kéri még tovább is, - azt mondta, hogy az is kedvence javára írható, hogy  "már nem udvarol a szélsőjobbnak, tudomásul vette, hogy az neki konkurencia.
Egyenrangú politikai ellenfelének tartja a radikális jobbot, ugyanúgy, mint a baloldalt, egyben veszélyesebbnek is.
Inkább megpróbál középre húzni, s ez legutóbbi beszédében odáig terjedt, hogy megbocsátott azoknak, akik a szocialistákra szavaztak 2006-ban."
Köszönjük meg alázatos szívvel!
Micsoda igaz demokratára valló megnyilatkozás, az ellenzék vezére megbocsátotta nekem, hogy mertem a kormánypártra szavazni, holott ő is a pályán volt - mi más ez, ha nem parttalan nagylelkűség?
Csak kiütéseket ne kapjon tőle!
És milyen megtisztelő, hogy a demokratikus baloldalt egy kalap alá veszi a neonyilas bagázzsal, - gondolom repdesnünk kellene az örömtől...
Aztán per tangentem lecseszte baloldali kollegáit is Kéri, mondván "az én baloldali és liberális kollégáim nagy része e változásokból nem hajlandók semmit észrevenni, nekik Orbán Viktor még mindig a fasizálódás visszajövetelét és a nemzetre leselkedő diktatórikus veszélyek netovábbját jelenti. A baloldal jelentős része - és ez a gyurcsányi örökség szerintem -, foglya ennek az Orbán-fóbiának."
Mintha nem Magyarországon élt volna az elmúlt hat évben, mintha a Jobbik tojásain nem Orbán Viktor ült volna, kiköltve a szörnyecskét az ő testének melegével a közös polgári kör meleg fészkében, meg a Kossuth téren...
Szocialista rendezvényen hallgattam nem oly régen Kérit, akkor még másként nyilatkozott.
 Azóta lehet, hogy kapott egy ajánlatot, amelyet nem lehetett visszautasítani.
Ez a jobbik változat, mert ha a gerincét önmaga operálta ki, mint a hajdani szovjet hajóorvos a vakbelét -  hát az nagyon fájdalmas lehetett.
Főleg, mikor az operáció végeztével felemelte a segédeszközt és belenézett a tükőrbe...
:O)))