Sajnos az érdekvezérelt történelemhamisítók korát éljük. Remélem, a kurzustörténészek ideje lejár egyszer és unokáink szemléletét már nem mérgezhetik hazugságokkal. Az én unokám történésznek készül. Egyet tehetünk, hogy tudatosítjuk benne, hogy ne az aktuális szemléletet tekintse mérvadónak, hanem tudományosan tájékozódjon, hiteles forrásból! A kutatásokat még nem irányíthatják, a történelem mint tudomány, talán visszakaphatja presztízsét. A történészek tisztessége teheti hitelessé múltunk történéseit. Igaz, már kevesen élnek tanúi a háború előtti időknek, a fasizmusnak, az emberiség legszégyenteljesebb tetteinek, a holokausztnak. De az emlékezés és emlékeztetés mindannyiunk kötelessége! Napjainkban sajnos újra éled az aljas eszme, cinkos, aki nem tiltakozik ellene! Amit mi tehetünk a fiatalokért, életünk személyes tapasztalatainak őszinte megismertetése. Sajnos jelenünk eszmerendszere igen alkalmas a hazugságok elültetésére, elmélyítésére. Félő, hogy mindennapjaink szégyenfoltként kerülnek bele történelmünkbe! Egy országot csapnak arcul nap- mint nap. Gátlástalan, utolsó bűnbanda, felrúgva az összes erkölcsi normát, szemünk láttára teszi tönkre a hazánkat. Megalázzák az embert, elvitatják az emberi élethez való legelemibb jogait.
Igen, felszabadultunk '45. ápr. 4-én! Hála mindazoknak a katonáknak, akik életüket adták érte, akik idegen földben nyugszanak! Emlékezzünk hát tisztelettel Rájuk! Ez a nap egy embertelen, gyilkos fasiszta rendszer végét jelentette, ünnepelnünk kellene! Nekem most is ünnep!
Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok - A nagy élet ellobog.
Hol a Don robog, Onnan jöttek ők, Hol a Volga ragyog - A halálba menők. Adj nekik, magyar rög, Lágy pihenőt.
Hisz kart érted emeltek E seregek, Érted aludt ki szívük, A hős, meleg. Édes, furcsa daluk ajkukon Többé nem remeg.
Onnan jöttek messziről S amerre a had haladt, Futott előlük az éj - S elhulltak a harc alatt. Elhulltak: s hosszú a halál, És az élet egy pillanat.
Szergej, Iván, Nyikoláj, Ott pihennek csendesen, A földért meghaltak ők, Amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó anya, föld, És jó apjuk, istenem!
Méla, furcsa daluk nem remeg Többé ajkukon. És nem mennek, ha megy a sereg, Hazafelé az úton, Hiába várja honi meleg, A Dnyeszter, a Volga, Don.
Hiába várja honi meleg, Mert elnyelte a halál - De áldott emlékű a sereg, Mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak a rögökért, Onts értük könnyet, mint ők a vért!
Itt alusznak, íme, sorba lent, A hű parancsteljesítők: Mint a néma, hű jóakarat, Úgy jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, Emléküket az idő.
2015. április 4. 5:27
Névtelen írta...
Köszönet a mai írásodért. Sajnos, igazad van, mint Kertésznek,mindegyiknek. A kollektív ostobaság ellen sajnos nem sok remény van, hogy kilábalunk belőle.A filozófia órákon azt tanultuk,az embereken múlik, mit fogadnak el jónak, az a közerkölcs alapja.Sajnos itt már az alapokat is revidiálni kéne, hogy a hamisság ne legyen kiemelt bérezésű nagy társadalmi elismertségű pozíció.És az áhitat alanya.A hamis prófétákat Jézus ostorral hajtotta ki a templomokból.De az már jó régen volt...
2015. április 4. 5:55
Jutka írta...
Kefvs Pupu és többi társunk! Olyan jó, hogy vannak (vagyunk) akik még igy gondolnak vissza áprili 4-re. Anyukám mesélte, hogy mentek az oroszok elé, hogy életbe maradjanak. Nekem még a felszabadulás ünnepe ez a nap.Gyerekeinknek , föleg unokáknak már ez csak történelem, ha egyáltalán fognak tudni róla.
2015. április 4. 6:06
hello írta...
Ez a nap nekem egész egyszerűen azt jelenti, hogy a háború, a fasizmus iszonytató borzalmai számunkra véget értek, hogy a szüleim és én életben maradtunk! Ezért, amíg élek, a szememben pirosbetűs ünnep volt és marad!
2015. április 4. 11:52
hello írta...
Akinél szól a 92,9, hallgassa meg a Klubrádió mai Hetes Stúdió műsorát. Többek között ez is téma lesz:
Szombaton van április negyedike. Régen ezt a napot úgy neveztük, hogy hazánk felszabadulásának a napja. Most leginkább hallgat róla mindenki. A kormányzat, amely Horthyval kacérkodik nem ünnepel, gyászolni meg azért mégsem mer. Mit gondolnak a történészek, mi történt a megszabadulás vagy egy új megszállás kezdete? Feitl István történészt kérdezzük.
Megbeszéljük a hét eseményeit Kovács Zoltánnal az És főszerkesztőjével, Kósa Andrással a vs.hu munkatársával és Bolgár Györggyel.
Az igazság kihal az utolsó tanúval. Nekem ünnep marad... mert ÉLTEM. Még ma is, hetven év távlatából, minden tavasszal egy kicsit újra élem az első félelem nélküli, tavaszi napsütést a szénszagú pince-lét után. Átkozom a törvényhozót aki ellopta tőlem az ünnepet.
Remény.
Az égő város, csípős füst emléke meg bennem lebegett, de életre vágytam, meg tavaszra, jó szagú ligetben lila orgonára, talán egy mesebeli piros pöttyös, padon üllő, szíves-lelkes, kerek arcú lányra.
Niagara Falls, Április 4, 1998.
2015. április 4. 12:53
kácsa írta...
Éljen sokáig április 4-e a FELSZABADULÁS ÜNNEPE.
Személy szerint én nem kevesebbet köszönhetek neki, mint az életbenmaradásomat.
Éljen Április 4 Hazánk felszabadulásnak Ünnepe !!!
Börtönbe a történelem hamisítókkal!! (Minden baját ez az ország nekik köszönheti)
2015. április 4. 13:36
DarthVader írta...
Érdekesek ezek az ünnepek. Aktualice ugy gondolunk rájuk, hogy ezek valami sui generis magasztos valamik emlékei, holott minden ünnepet azzá tettek. Karácsonyt, Szent Istvánt, május elsejét, április negyedikét. Valakik eldöntötték, hogy valamiért ez a nap "ünnep" lesz. Aztán adtak hozzá ideológiát is. Aztán amikor az ideológia büdi lett valamiért, akkor az ünnep megszűnt ünnep lenni. Igy van ez április negyedikével is. Hogy felszabadulás volt-e? Hát, ha hinni lehet Orbánnak, akkor az kellett hogy legyen, hiszen a német náci sas farka még benne volt szegény Gábriel-Magyaroszág seggében, úgyhogy egészen biztosan felszabaditottak bennünket. Hogy egy új megszállás kezdete volt-e? Minden bizonnyal, hiszen ami utána jött, a "felszabadítóktól" nem függetlenül, az sem volt fáklyásmenet. De ez az "ünnep"-séget nem feltétlen kellene hogy befolyásolja. Igen, '45 április negyedike felszabadulás volt. Vége lett a háborúnak - mármint idehaza, aki túlélte, az örülhetett, megindulhatott az élet. És ez a "háború vége" független attól, ami utána következett. Május 9-e ugyebár ünnep a civilizált világban. Senki nem kérdőjelezi meg az "ünnep"-ségét. (Kivéve az elvakult széljobb németeket meg magyarokat :) Még a németeknek is az. Április 4 a mi privát május 9-ünk. Csak azt kell lehámoznunk róla, hogy "mély" hálával tartozzunk a "felszabadítóknak". (Elég az egyszerű hála is. Mert azért elég sokan meghaltak a "felszabadítók" közül is azért, hogy - nálunk is - vége legyen.) A németek se hálásak sem az amerikaiaknak, sem az oroszoknak, hogy vége lett. Csak egyszerűen megünneplik, hogy vége lett. Nem a "győzelem napját" ünneplik. De nem is a "vereség"-ét. Amúgy pedig tudomásul kell venni, hogy 1, aki kardot ránt, kard által vész. (Nem én mondom.) 2, a "felszabadítók" számára mi elég sokáig ellenség voltunk, még akkor is, amikor már javában zajlott a felszabaditás. Tehát nekik a "felszabadítás"-ban volt egy kis "leverés" is. Időnként úgy is viselkedtek. (Miért is viselkedtek volna másként?) Ld. Budapest ostroma. Nem csak a németek védték a várost. És számukra veszteségek tekintetében gyakorlatilag Berlin után a második városostrom volt a Szovjetunión kivüli Európában.
Úgyhogy nyugodtan meg lehet ünnepelni április 4-ét,mint a "megszabadulás" ünnepét. (Mármint a harcoktól megszabadulásét. És akkor minden ok.
2015. április 4. 16:55
Névtelen írta...
Összességében igazsága van az írásodnak, de az összesség mindig eltakarja a részleteket, amik árnyalhatják a summás végkifejletet. Kiemelt részletekkel lehetne vitatkozni, de minek? Háború volt, és egy háborúban soha nincs olyan, hogy tisztán jó, vagy tisztán rossz oldal, mert a háború az eleve borzalom, amiben történnek emberi gaztettek és felemelő emberi csodák. A veszteség pedig mindig az anyák részéről a legnagyobb, mert egyetlen anya sem szülte gazembernek a fiát, de a háború csak elenyészően ritkán termel ki emberséges embereket.
2015. április 4. 20:06
lorinczy írta...
Ezt a majmot nem kaptuk, hanem a 2/3 választotta meg nélkülünk.
2015. április 4. 21:49
Joszi írta...
Hat igen, legalabb az egykori summasok meselhetnenek milyen volt az elet, azelott.Mindenestere erdekes, hogyBerlin felszabadult, de mi nem, mi meg, el, stb szabadultunk a kurzustorteneszeknek hala persze, mert , meg ne sertsuk az egykori gyilkosaink emleket, nehogy vallaljuk, hogy a Szovjet Hadsereg nelkul maig itt dedelgetnenk Szalasi nyilasait.
2015. április 4. 22:43
Névtelen írta...
Már idős ember vagyok, jóval túl a 80-on,valamikor a z un. nemzeti középosztályban születtem, első szülött fiuként ma már a Vitézi Rend tagja lehetnék, ha nem tartanám az egészet anakronisztikusnak, erősebben fogalmazva tömény marhaságnak.Elemista koromban együtt jártam parasztok,föld és munkanélküli parasztok és kommenciós cselédek gyerekeivel, jártam a lakásaikban. Aki ezt nem tapasztalta, el sem tudja képzelni, hogy milyen körülmények között éltek emberek. Pl-ul az uradalmi cselédek a közös konyhára csatlakozó szobákban - sokan - hiszen ezekben a családokban bőséges volt a gyermek áldás. Volt olyan béresgyerek, aki télen szalmával kitömött, apja bakancsában jött iskolába. A 40-es évek elején egy kb.6000 lelkes faluból hárman mentünk középiskolába, osztálytársaim többségére a cselédsors, a munkanélküliség várt. Ezt a gondolatot befejezve, a 60- as években próbáltuk számba venni a felsőfokú vagy egyetemet végző falusi gyerekeket, nem tudtunk a végére jutni, mert mindig volt aki még tudott nevet sorolni. Sokszor hallom, hogy valakit származása miatt nem vettek fel az egyetemre vagy főiskolára, persze mert a felvételi vizsgakérdésekre nem tudott felelni. A magam helyzetét látva volt olyan évfolyamtársam az 50-es évek elején, akinek az apja csendőrtörzstiszt volt, igaz, hogy a középiskolában mindig vastagbetűs volt. Soha nem volt munkahelyi bajunk,magam dolgoztam gépgyárban, tervezőintézetben, de azt a szót hogy ügynök, besúgás, megfigyelés nem hallottuk, három évenként külföldre jártunk, igaz az dollár kiutalással /70 Dollár+ benzinpénz / járt. Az első orosz katona végigjárta az óvóhelyet, nyemci után érdeklődött, néhány órával később más katonák - nekünk szokatlan ízú és alakú kenyeret hoztak. Nem hallottam erőszakoskodásról, rablásról. Az egész mai oroszok elleni ellenségeskedést nem értem, józan ésszel felfogni sem tudom, hiszen a magyar hadsereg már 41 őszén gyorshadtestet küldött a SZU-ba, igaz ez a sereg harcra alkalmatlan volt a német Wehrmacht pk-ság rövid úton kivonta a hadrendből, csak megszállásra voltak alkalmasak. Hadüzenet nélkül támadtunk a kassai bombázásra hivatkozva, bár a kassai repülőtér pk-ság közölte, délről jövő és északi irányban távozó felségjelzés nélküli gépek bombáztak. 1942 tavaszán láttam a kivonuló háziezred katonáit, fűzős bakancsban, buggyos nadrágban, hurkába tekert, hátizsákra tekert béleletlen katonaköpennyel az állomásra vonulni, lóra szerelt géppuskákkal és lóval vontatott páncéltörő ágyúkkal. Igaz a Főméltóságú Asszony és barátnői zsúrjaikon érmelegítőket kötöttek katonáinknak, akik a hideg orosz télben 1000 km-re védték hazánk határait. Jugoszláviai hideg napok embertelenségeit, gazemberségét vagy vagy az USA elleni hadüzenet abszurdítását már ne is említsük.
2015. április 5. 1:27
Frank írta...
Akiegy kicsit is ismeri a történelmet, és vannak személyes tapasztalatai, és ha fel akarja magát bosszantani, nézze meg legalább egyszer a Szabadság tér '89 c. műsort az M1-en. Tőkéczky nevű történész akkorákat hazudik benne, mint ide Lacháza.
[Image]
Hát nem jött be...
Talán tényleg az ellenzéki pártoknak van igazuk, talán tényleg nem érdemes itt választást nyerni, le kell merülni és kibekkelni az elkövetkező éveket, mint a XX. század második legtehetségtelenebb politikusa tette, aki éppen úton van már a szenttéavatás felé. Ami ebben az országban van, ahhoz képest Augiász istállója maga volt a tiszta udvar, rendes ház, és ami azt illeti, errefelé a folyók terelését sem tartják bocsánatos bűnnek, noha emiatt kerül nálunk négyszer annyiba az áram, mint Ausztriában...
Ugyan a csorda errefelé nem nagy, de az istállót már nyakig teleszarták a tisztakezű, lelkes fiatal hörcsögök, akiknek a nagymamák és nagypapák adtak egy esélyt, merthogy ők még nem loptak soha. Namármost ebből lehetne akár tanulni is, de a mi népünkre ez nem jellemző, mi inkább kalandozni szeretünk, mint tanulni, amit az is bizonyít, hogy aki ma az országban él, az mind-mind kalandvágyból maradt itthon, iszonyatos nagy bátorságról téve tanúbizonyságot. Szóval ide egy Herkules kell majdan - remélhetőleg nemsokára - aki el tudja takarítani ezt a sok trágyát - hagyományos és átvitt értelemben egyaránt. Ma még nem látni, ki lesz ő, de a helyzet majd kitermeli az erre alkalmas személyiséget, nem kell elkeseredni, ha a jelenlegi választékból kevés az elképzelhető muszáj-Herkules...
Holnap lesz április negyedike, hazánk felszabadulásának hetvenedik évfordulója. Évek óta folyik az álvita arról, hogy ez felszabadulás volt-e a nemzetnek, vagy megszállás - természetesen a megszállás áll nyerésre.
Ami azt illeti, a Szabadság téren felállított harci liba vélhetően Semjén golyóitól (vannak neki egyáltalán golyói?) megtépett tolla azt bizonyítja, hogy bizony, mi a németek megszállása alatt nem szabad akaratunkból indítottuk halálba párszázezer honfitársunkat, hanem a megszállók kényszerítettek rá, hogy embertelenek, kapzsi hullarablók legyünk. Így aztán a logika minden szabálya szerint aki elkergette a megszállóinkat, az felszabadított bennünket az elnyomás alól, hiszen gyárilag mi kedves, aranyos emberek vagyunk, akik a légynek se lennénk képesek ártani. A helyzetet kissé bonyolítja, hogy Ukrajnában meg mi voltunk a megszállók. Így aztán talán érthető, hogy a győztes ukrán katona, akinek csecsemő gyermekét a megszálló németek által arra kényszerített magyar katona a lábánál fogva hajította be az égő csűrbe, maga sem tudta, hogy most akkor felszabadít vagy leigáz. Szerintem a helyében a második opciót favorizáltam volna, mielőtt kiirtom ezt az egész népet - még szerencse, hogy a katonai fegyelem megfékezte, ezért is vitatkozhatnak magukat történésznek mondó, szellemi kihívásokkal küzdő toprongyok állami pénzen baromságokon.
Most meg különösen nehéz a helyzet, mert a Húgyagyú sikeresen belemanőverezte magát egy olyan vicces helyzetbe, melyben kénytelen szeretni a rokonait Kazahsztánban, a barátját Oroszországban, a szövetségesei meg közben hülyének nézik és a seggét rugdalják, miközben frontot nyitott a belpolitikában is. Tulajdonképpen olyan, mint kecske az aknamezőn, soha nem lehet tudni, hogy melyik pillanatban, melyik lépése után robban az akna, mert azt azért nem lehet a végtelenségig csinálni, hogy a pávatánc lépéseit ismételgetjük, ugyanazon nyomba lépve mindig - jöhet egy kisebb eső és elmosódhatnak a nyomok... De hát semmi gond, a háromlábú kecske is kecske, csak nem ugrál már annyira. meg aztán szépemlékű Muki kecskénk sem ugrált az asztalra tovább, kilegelni a virágot a vázából, miután fenéken billentettem - a reláció megfelelt annak ami az USA és a Süsü között van...
A magyar nép meg boldogan szidja az oroszokat, pedig lenne min elgondolkodnia.
Például azon, hogy szabad-e hadüzenet nélkül megtámadnunk egy országot, amelyik még ma is száznyolcvanötször nagyobb nálunk, pedig már itt-ott lecsippentettek belőle. Meg azon is, hogy ha nem szabadítanak fel bennünket a nyilas rémuralom és a német megszállás alól, hanem mondjuk mi nyerünk, akkor meglehet, ma Etelközben festhetné Vezérünk a turul tojásait pirosra, a húsvét tiszteletére. Aztán túllépve a felszabadítás kontra megszállás problematikáján, azon is el lehetne spekulálni, hogy mit hozott az országnak ez a változás. Mindig jókat derülök azon, amikor a repedtsarkú magyar zsellér, akinek a sarkáról kézigránáttal kellett lerobbantani a ganét, szidja a ruszkikat meg a kommunistákat diplomás unokájának, aki el sem hiszi, hogy milyen volt ősei élete. Ő ezt már úgy éli meg, hogy nagyapám gazdálkodó volt, arra meg emlékezni sem szeret, senki, hogy a nemesi birtok négyszáz négyszögöl sívó homokot tett ki, a gazdaság meg tizenöt jércéből meg egy kakasból állt, libát meg az égen lehetett látni. A jércék egész nap kapirgáltak, mert a kukoricát, ha jutott rá, a házigazda ette meg estére, puliszkának.
Harminc éven keresztül jól sáfárkodtunk a történelem adta lehetőséggel, utána tizenöt éven át, amit addig felhalmoztunk, azt szélbeszórtuk, a maradék tíz évünk meg arra ment rá, hogy a nyakunkba vegyünk egy szociopatát, aki olyan, mint a mesebeli ördög - ül a hátunkon és sarkantyúzza az oldalunkat, mi meg rohanunk, egyik stadionról a másikig. És ez még csak a kezdet. Aki még mindig arra számít, hogy itt valaha is olyan lesz majd az élet, mint Németországban, az illúziókat kerget. Itt az élet olyan lesz, mint Mongóliában, oszt lehet fűteni a szárított teveszarral. Én meg kőgazdag leszek, és enyém lesz a legnagyobb jurta Miháj kiráj birodalmában, a felcsúti havasok között, Európa legsekélyebb vizű tavának partján, ahol a döglött béka sem kuruttyol mert megeszi a nép, nyársrahúzva.
Szóval, gondoljuk át ezt a felszabadítás ügyet még egyszer, alaposan, vegyük elő a családfánkat a kályha melletti ládából és adjunk hálát haló poraiban az orosz, kazah, türkmén, kirgiz, kozák katonának, aki az életét adta azért, hogy legalább két épeszű generáció felnevelkedhessen ebben a szerencsétlen, orbánverte országban. Annyi értelmes, okos embert adott az a harminc év, miért pont ezt a majmot kellett nekünk kikapni?
"HETVENEDIK"
17 megjegyzés -
Sajnos az érdekvezérelt történelemhamisítók korát éljük. Remélem, a kurzustörténészek ideje lejár egyszer és unokáink szemléletét már nem mérgezhetik hazugságokkal.
Az én unokám történésznek készül. Egyet tehetünk, hogy tudatosítjuk benne, hogy ne az aktuális szemléletet tekintse mérvadónak, hanem tudományosan tájékozódjon, hiteles forrásból!
A kutatásokat még nem irányíthatják, a történelem mint tudomány, talán visszakaphatja presztízsét.
A történészek tisztessége teheti hitelessé múltunk történéseit.
Igaz, már kevesen élnek tanúi a háború előtti időknek, a fasizmusnak, az emberiség legszégyenteljesebb tetteinek, a holokausztnak. De az emlékezés és emlékeztetés mindannyiunk kötelessége!
Napjainkban sajnos újra éled az aljas eszme, cinkos, aki nem tiltakozik ellene!
Amit mi tehetünk a fiatalokért, életünk személyes tapasztalatainak őszinte megismertetése.
Sajnos jelenünk eszmerendszere igen alkalmas a hazugságok elültetésére, elmélyítésére.
Félő, hogy mindennapjaink szégyenfoltként kerülnek bele történelmünkbe!
Egy országot csapnak arcul nap- mint nap. Gátlástalan, utolsó bűnbanda, felrúgva az összes erkölcsi normát, szemünk láttára teszi tönkre a hazánkat. Megalázzák az embert, elvitatják az emberi élethez való legelemibb jogait.
Igen, felszabadultunk '45. ápr. 4-én! Hála mindazoknak a katonáknak, akik életüket adták érte, akik idegen földben nyugszanak! Emlékezzünk hát tisztelettel Rájuk!
Ez a nap egy embertelen, gyilkos fasiszta rendszer végét jelentette, ünnepelnünk kellene! Nekem most is ünnep!
2015. április 4. 1:19
Éljen április 4!
Fodor József: Piros fejfák
Nyírfa leng sírjuk fölött,
Lágy szélütem.
Aludjatok
Csendesen.
Aludjatok -
A nagy élet ellobog.
Hol a Don robog,
Onnan jöttek ők,
Hol a Volga ragyog -
A halálba menők.
Adj nekik, magyar rög,
Lágy pihenőt.
Hisz kart érted emeltek
E seregek,
Érted aludt ki szívük,
A hős, meleg.
Édes, furcsa daluk ajkukon
Többé nem remeg.
Onnan jöttek messziről
S amerre a had haladt,
Futott előlük az éj -
S elhulltak a harc alatt.
Elhulltak: s hosszú a halál,
És az élet egy pillanat.
Szergej, Iván, Nyikoláj,
Ott pihennek csendesen,
A földért meghaltak ők,
Amely nekik idegen.
Légy hozzájuk jó anya, föld,
És jó apjuk, istenem!
Méla, furcsa daluk nem remeg
Többé ajkukon.
És nem mennek, ha megy a sereg,
Hazafelé az úton,
Hiába várja honi meleg,
A Dnyeszter, a Volga, Don.
Hiába várja honi meleg,
Mert elnyelte a halál -
De áldott emlékű a sereg,
Mely a szabadságért kiáll.
Kik meghaltak a rögökért,
Onts értük könnyet, mint ők a vért!
Itt alusznak, íme, sorba lent,
A hű parancsteljesítők:
Mint a néma, hű jóakarat,
Úgy jöttek menteni ők.
Sírjukat őrizze kegyelet,
Emléküket az idő.
2015. április 4. 5:27
Köszönet a mai írásodért.
Sajnos, igazad van, mint Kertésznek,mindegyiknek.
A kollektív ostobaság ellen
sajnos nem sok remény van,
hogy kilábalunk belőle.A filozófia órákon azt tanultuk,az embereken múlik, mit fogadnak el jónak, az a közerkölcs alapja.Sajnos itt már az alapokat is revidiálni kéne, hogy a hamisság ne legyen kiemelt bérezésű
nagy társadalmi elismertségű pozíció.És az áhitat alanya.A hamis prófétákat Jézus ostorral hajtotta ki a templomokból.De az már jó régen volt...
2015. április 4. 5:55
Kefvs Pupu és többi társunk!
Olyan jó, hogy vannak (vagyunk) akik még igy gondolnak vissza áprili 4-re.
Anyukám mesélte, hogy mentek az oroszok elé, hogy életbe maradjanak.
Nekem még a felszabadulás ünnepe ez a nap.Gyerekeinknek , föleg unokáknak már ez csak történelem, ha egyáltalán fognak tudni róla.
2015. április 4. 6:06
Ez a nap nekem egész egyszerűen azt jelenti, hogy a háború, a fasizmus iszonytató borzalmai számunkra véget értek, hogy a szüleim és én életben maradtunk! Ezért, amíg élek, a szememben pirosbetűs ünnep volt és marad!
2015. április 4. 11:52
Akinél szól a 92,9, hallgassa meg a Klubrádió mai Hetes Stúdió műsorát. Többek között ez is téma lesz:
Szombaton van április negyedike. Régen ezt a napot úgy neveztük, hogy hazánk felszabadulásának a napja. Most leginkább hallgat róla mindenki. A kormányzat, amely Horthyval kacérkodik nem ünnepel, gyászolni meg azért mégsem mer. Mit gondolnak a történészek, mi történt a megszabadulás vagy egy új megszállás kezdete? Feitl István történészt kérdezzük.
Megbeszéljük a hét eseményeit Kovács Zoltánnal az És főszerkesztőjével, Kósa Andrással a vs.hu munkatársával és Bolgár Györggyel.
2015. április 4. 12:03
Az igazság kihal az utolsó tanúval. Nekem ünnep marad... mert ÉLTEM. Még ma is, hetven év távlatából, minden tavasszal egy kicsit újra élem az első félelem nélküli, tavaszi napsütést a szénszagú pince-lét után. Átkozom a törvényhozót aki ellopta tőlem az ünnepet.
Remény.
Az égő város, csípős füst emléke
meg bennem lebegett,
de életre vágytam,
meg tavaszra, jó szagú ligetben
lila orgonára, talán egy mesebeli
piros pöttyös, padon üllő,
szíves-lelkes,
kerek arcú lányra.
Niagara Falls, Április 4, 1998.
2015. április 4. 12:53
Éljen sokáig április 4-e a FELSZABADULÁS ÜNNEPE.
Személy szerint én nem kevesebbet köszönhetek neki, mint az életbenmaradásomat.
2015. április 4. 13:25
Éljen Április 4 Hazánk felszabadulásnak Ünnepe !!!
Börtönbe a történelem hamisítókkal!!
(Minden baját ez az ország nekik köszönheti)
2015. április 4. 13:36
Érdekesek ezek az ünnepek. Aktualice ugy gondolunk rájuk, hogy ezek valami sui generis magasztos valamik emlékei, holott minden ünnepet azzá tettek. Karácsonyt, Szent Istvánt, május elsejét, április negyedikét.
Valakik eldöntötték, hogy valamiért ez a nap "ünnep" lesz. Aztán adtak hozzá ideológiát is. Aztán amikor az ideológia büdi lett valamiért, akkor az ünnep megszűnt ünnep lenni. Igy van ez április negyedikével is. Hogy felszabadulás volt-e? Hát, ha hinni lehet Orbánnak, akkor az kellett hogy legyen, hiszen a német náci sas farka még benne volt szegény Gábriel-Magyaroszág seggében, úgyhogy egészen biztosan felszabaditottak bennünket. Hogy egy új megszállás kezdete volt-e? Minden bizonnyal, hiszen ami utána jött, a "felszabadítóktól" nem függetlenül, az sem volt fáklyásmenet. De ez az "ünnep"-séget nem feltétlen kellene hogy befolyásolja. Igen, '45 április negyedike felszabadulás volt. Vége lett a háborúnak - mármint idehaza, aki túlélte, az örülhetett, megindulhatott az élet. És ez a "háború vége" független attól, ami utána következett.
Május 9-e ugyebár ünnep a civilizált világban. Senki nem kérdőjelezi meg az "ünnep"-ségét. (Kivéve az elvakult széljobb németeket meg magyarokat :) Még a németeknek is az. Április 4 a mi privát május 9-ünk. Csak azt kell lehámoznunk róla, hogy "mély" hálával tartozzunk a "felszabadítóknak". (Elég az egyszerű hála is. Mert azért elég sokan meghaltak a "felszabadítók" közül is azért, hogy - nálunk is - vége legyen.) A németek se hálásak sem az amerikaiaknak, sem az oroszoknak, hogy vége lett. Csak egyszerűen megünneplik, hogy vége lett. Nem a "győzelem napját" ünneplik. De nem is a "vereség"-ét.
Amúgy pedig tudomásul kell venni, hogy
1, aki kardot ránt, kard által vész. (Nem én mondom.)
2, a "felszabadítók" számára mi elég sokáig ellenség voltunk, még akkor is, amikor már javában zajlott a felszabaditás. Tehát nekik a "felszabadítás"-ban volt egy kis "leverés" is. Időnként úgy is viselkedtek. (Miért is viselkedtek volna másként?) Ld. Budapest ostroma. Nem csak a németek védték a várost. És számukra veszteségek tekintetében gyakorlatilag Berlin után a második városostrom volt a Szovjetunión kivüli Európában.
Úgyhogy nyugodtan meg lehet ünnepelni április 4-ét,mint a "megszabadulás" ünnepét. (Mármint a harcoktól megszabadulásét. És akkor minden ok.
2015. április 4. 16:55
Összességében igazsága van az írásodnak, de az összesség mindig eltakarja a részleteket, amik árnyalhatják a summás végkifejletet. Kiemelt részletekkel lehetne vitatkozni, de minek? Háború volt, és egy háborúban soha nincs olyan, hogy tisztán jó, vagy tisztán rossz oldal, mert a háború az eleve borzalom, amiben történnek emberi gaztettek és felemelő emberi csodák. A veszteség pedig mindig az anyák részéről a legnagyobb, mert egyetlen anya sem szülte gazembernek a fiát, de a háború csak elenyészően ritkán termel ki emberséges embereket.
2015. április 4. 20:06
Ezt a majmot nem kaptuk, hanem a 2/3 választotta meg nélkülünk.
2015. április 4. 21:49
Hat igen, legalabb az egykori summasok meselhetnenek milyen volt az elet, azelott.Mindenestere erdekes, hogyBerlin felszabadult, de mi nem, mi meg, el, stb szabadultunk a kurzustorteneszeknek hala persze, mert , meg ne sertsuk az egykori gyilkosaink emleket, nehogy vallaljuk, hogy a Szovjet Hadsereg nelkul maig itt dedelgetnenk Szalasi nyilasait.
2015. április 4. 22:43
Már idős ember vagyok, jóval túl a 80-on,valamikor a z un. nemzeti középosztályban születtem, első szülött fiuként ma már a Vitézi Rend tagja lehetnék, ha nem tartanám az egészet anakronisztikusnak, erősebben fogalmazva tömény marhaságnak.Elemista koromban együtt jártam parasztok,föld és munkanélküli parasztok és kommenciós cselédek gyerekeivel, jártam a lakásaikban. Aki ezt nem tapasztalta, el sem tudja képzelni, hogy milyen körülmények között éltek emberek. Pl-ul az uradalmi cselédek a közös konyhára csatlakozó szobákban - sokan - hiszen ezekben a családokban bőséges volt a gyermek áldás. Volt olyan béresgyerek, aki télen szalmával kitömött, apja bakancsában jött iskolába. A 40-es évek elején egy kb.6000 lelkes faluból hárman mentünk középiskolába, osztálytársaim többségére a cselédsors, a munkanélküliség várt. Ezt a gondolatot befejezve, a 60- as években próbáltuk számba venni a felsőfokú vagy egyetemet végző falusi gyerekeket, nem tudtunk a végére jutni, mert mindig volt aki még tudott nevet sorolni.
Sokszor hallom, hogy valakit származása miatt nem vettek fel az egyetemre vagy főiskolára, persze mert a felvételi vizsgakérdésekre nem tudott felelni. A magam helyzetét látva volt olyan évfolyamtársam az 50-es évek elején, akinek az apja csendőrtörzstiszt volt, igaz, hogy a középiskolában mindig vastagbetűs volt. Soha nem volt munkahelyi bajunk,magam dolgoztam gépgyárban, tervezőintézetben, de azt a szót hogy ügynök, besúgás, megfigyelés nem hallottuk, három évenként külföldre jártunk, igaz az dollár kiutalással /70 Dollár+ benzinpénz / járt.
Az első orosz katona végigjárta az óvóhelyet, nyemci után érdeklődött, néhány órával később más katonák - nekünk szokatlan ízú és alakú kenyeret hoztak. Nem hallottam erőszakoskodásról, rablásról.
Az egész mai oroszok elleni ellenségeskedést nem értem, józan ésszel felfogni sem tudom, hiszen a magyar hadsereg már 41 őszén gyorshadtestet küldött a SZU-ba, igaz ez a sereg harcra alkalmatlan volt a német Wehrmacht pk-ság rövid úton kivonta a hadrendből, csak megszállásra voltak alkalmasak. Hadüzenet nélkül támadtunk a kassai bombázásra hivatkozva, bár a kassai repülőtér pk-ság közölte, délről jövő és északi irányban távozó felségjelzés nélküli gépek bombáztak.
1942 tavaszán láttam a kivonuló háziezred katonáit, fűzős bakancsban, buggyos nadrágban, hurkába tekert, hátizsákra tekert béleletlen katonaköpennyel az állomásra vonulni, lóra szerelt géppuskákkal és lóval vontatott páncéltörő ágyúkkal. Igaz a Főméltóságú Asszony és barátnői zsúrjaikon érmelegítőket kötöttek katonáinknak, akik a hideg orosz télben 1000 km-re védték hazánk határait.
Jugoszláviai hideg napok embertelenségeit, gazemberségét vagy vagy az USA elleni hadüzenet abszurdítását már ne is említsük.
2015. április 5. 1:27
Akiegy kicsit is ismeri a történelmet, és vannak személyes tapasztalatai, és ha fel akarja magát bosszantani, nézze meg legalább egyszer a Szabadság tér '89 c. műsort az M1-en. Tőkéczky nevű történész akkorákat hazudik benne, mint ide Lacháza.
2015. április 6. 8:09
Frank ! Igen jó a türőképességed.
2015. április 6. 11:38
Törökdúlás, tatárdúlás, felszabadúlás...
2015. április 6. 18:04