Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A magyar politikában totemállatnak leginkább a béka felel meg.
Nem, nem a helyes kis levelibéka, inkább a varangyosbéka az, mely a célnak megfelel, hiszen randa, undorító, nyálkás, mérgező és gusztustalan, bátran azonosulhat vele hatalom és társadalom.


A hatalom számára a béka szerepének tanulmányozására bátran használható Phaedrus békája, mely a Rana rupta et bos című fabulájában lelhető fel.
A tanmese a békáról szól, mely elirigyelte az ökör délceg termetét, majd utánozni kívánva felfújta magát, mígcsak szét nem pukkadt.
Amikor Orbán Merkelnél járt, óhatatlanul ez a tanmese juthatott eszünkbe, hiszen eléggé vicces, ahogy a mi varangyunk emberkedik ott, ahonnan lepottyan a kenyérrevaló, és felfuvalkodottságában nem veszi észre nevetségességét.
Mikor az utat értékeli, elmondja, hogy amikor kifejtette álláspontját, akkor a német partner ezt is, azt is tudomásul vette.
Nem, nem értett vele egyet - tudomásul vette.
Ha máshonnan nem is, de kultúrájának ősforrásából, a kocsmai viselkedésből pedig ismerhetné a különbséget.
Mikor beszól a helyi erősfiúnak, az még inni akar egy sört, ezért tudomásul veszi a pofátlankodást, de felejteni azért nem felejti, és amikor az igazlátó kilép a kocsmaajtón, akkor először pofán veri, majd még kicsit meg is rugdossa, ettől csak az a megfontolás tarthatja vissza, hogy a cipőtalpát nem akarja összekenni Orbánnal.
Magyarország az Unióból él, onnan kapja a pénzt, és amikor arról beszél szeretett miniszterelnökünk, hogy a magyar gazdaság megáll a saját lábán, mint Rasi, akkor elfelejti hogy az a láb Kecskeméten és Győrben áll, nemmellesleg fehér strimfliben...


[Image] A magyar társadalom pedig bátran alkalmazhatja totemállatnak a forróvízben fődögélő békát, melyet hideg vízben dobtak a kondérba, és apránként, fokozatosan emelték a vízhőmérsékletet, mely eleinte felettébb tetszett az ostobatekintetű hidegvérűnek, egészen addig, mígcsak meg nem döglött.
A magyar társadalom éppen ilyen, apránként veszti el nemcsak jogait, de szabadságát is, és döngő léptekkel halad visszafelé, a múlt századba, a lovastengerész országa felé.
Már csak a ló hiányzik, de azt majd pótolja a család, nem lesz nehéz, erős a lovakhoz való affinitás, végtére is a nagypapa lófelcser volt, ha jól emlékszem - hogy visszább ne is menjünk a családtörténetben...
A mi varangyunk kétségkívül ügyes, nyaralási szezonban elintéz egy-két dolgot, mely esetleg ősszel már kellemetlen lenne, most viszont a kutya se figyel rá - nem a mi ügyünk. .
Kafateria, keresztény államiság, bírói függetlenség, a Miniszterelnök közigazgatási különbírósága, Kálmán Olga (igen, várhatólag megy a hírtévével a levesbe ő is, és ha szakmai szolidaritásra számít, akkor nagyot fog tévedni...), és még jó néhány dolog sorsa eldől, a táradalom békája alatt zubog már a víz a kondérban, de nem érdekli, - majd kihűl, nem igaz?


Szánalmas világ ez, szánalmas szereplőkkel, de mit tehetünk, - ezt az önképzőköri előadást olyan szereplőkkel kell előadnunk, amilyenek rendelkezésre állnak.
A hatalom szereplői megkapják a gázsijukat, a statiszták serege meg nyugodtan dögöljön éhen, és örüljön annak, hogy idáig is élhetett.
A magyar társadalom pedig  hiszi, hogy ebben s színdarabban néző.
Téved, mint ahogy tévedtek az angolok is, akik a brexitről döntöttek.
Majd amikor mi is hasonló helyzetbe kerülünk, mi is megtudjuk.


Sosem tudtunk más kárán tanulni, nekünk úgy ötvenévente romba kell dönteni az országot.
Most sem lesz másként...

****


Rana rupta et bos   
Inops, potentem dum vult imitari, perit. In prato quondam rana conspexit bovem et tacta invidia tantae magnitudinis rugosam inflavit pellem. Tum natos suos interrogavit, an bove esset latior. Illi negarunt. Rursus intendit cutem maiore nisu et simili quaesivit modo, quis maior esset. Illi dixerunt bovem. Novissime indignata, dum vult validius inflare sese, rupto iacuit corpore.
A szétpukkadt béka és az ökör
A gyenge elpusztul, amikor utánozni akarja az erőset. Egyszer a béka a réten meglátta az ökröt és megirigyelvén hatalmas termetét felfújta ráncos bőrét. Ekkor megkérdezte porontyait, hogy nagyobb-e az ökörnél. Ők azt mondták, hogy nem. Ismét megfeszítette bőrét nagyobb erőfeszítéssel és újból megkérdezte, hogy ki a nagyobb. Ők azt mondták, hogy az ökör. Megint méltatlankodott és amikor erősebben fel akarta fújni magát, szétpukkadt testtel elterült.”
:O)))