Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ha én román lennék, ámulva figyelnék, aztán piszkosul felháborodnék. Mint ahogy azon is, ha a magyar választások időszakában ide járna agitálni bármelyik piréz közjogi méltóság, bármelyik párt mellett - már, ha egyáltalán lennének nálunk nemzetiségi alapon szervezett pártok. Ha például a piréz házelnök túrná bele az orrát a mi legbelsőbb magánügyünkbe, a választásokba és arra hivatkozna, hogy mint európai polgár, mint magánember és mint a Magyarországi Piréz Megosztópárt tiszteletbeli elnöke kíván Magyarországra utazni, ez semmit nem változtatna érzelmeimen, különösen, ha az utazás előtt nyílt levélben kérné Kövér László, hogy a kérés előzményeire való tekintettel halassza el az utazását a választások utánra. Ha nemleges választ kapnék, hosszasan szomorkodnék és spekulálnék a barátságtalan lépésen. Aztán letenném a spekulát, majd bekéretném a Külügyminisztériumba a piréz nagykövetet, akivel közölném, hogy nem tudjuk garantálni a piréz közjogi méltóság biztonságát magyarországi magántartózkodása alatt,  ezzel egyidőben hazahívnám a magyar nagykövetet konzultációra, mely hosszúra nyúlna, mint a liba nyaka, mikor valami nem tetszik neki és sziszeghetnékje támad. A diplomáciai kapcsolatok folyamatosságát ettől kezdve a Piréziai Magyar Nagykövetség portása biztosítaná. Utána megvárnám, míg a krakéler piréz belép az országba, be is engedném úgy negyven kilométerre, ahol is megállítanám, személyi biztosítóit őrizetbe venném tiltott fegyverviselés miatt, őt magát megmotoztatnám – kéz a motorháztetőn, lábak szanaszéjjel – majd útjára engedném, egészen a következő városig ahol feldühödött tömeg várná, a köztudottan elvakultan pirézellenes Magyar Csorda tagjainak részvételével. Aztán hagynám, hogy a bátor piréz főméltóság üldögéljen a kocsijában, mint a túzok, - úgy húsz perc elég is lenne ebből, már, ha a külvilág addig baseballütőkkel veri a kocsiját. Majd feloszlatva a tömeget ismét útjára engedném, egészen a következő város határáig, ahol a közlekedésrendészet észlelné a kivert lámpákat és index-burákat, majd a törvény előírásainak eleget téve leszedné a kocsi roncsairól a rendszámot és őrizetbe venné a sofőrt, aki nyilvánvalóan szándékosan veszélyeztette a közlekedésben résztvevők személyes biztonságát. Ha véletlenül arra járva megállna néhány magyar rendszámú autó pirézül kommunikáló utasokkal, azokat sajnos azonnal továbbterelném, majd otthagynám a kissé zaklatott főméltóságot az út közepén, kocsi trélerrel, sofőr rabomobillal el. Körben felháborodott romák, akik fennhangon szidják azt a …. fütty….fütty…. állatot, aki autóval bele akart hajtani gyerekeik közé az iskola előtt, - a kis Kalányos Ronaldót fel is lökte, csak úgy szakadtak a könnyei szegény kis purdénak - mondták, akik látták, vagy hallották! E percben durranna el az első negyvenkét  pofon, de a piréz főméltóság bajsza felinná a vér javát. Ekkor azért véletlenül arra járna egy rendőrautó, aki őrizetbe venné őt garázdaság miatt, a kavarodásban viszont eltűnne a táskája, az útlevelei, melyekről egyébként megkerülésük után a rendőrség megállapítaná, hogy jó minőségű hamisítványok. A cellában cellatársa, egy Mehár nevű török vendégmunkás megtanítaná a papás-mamás játékra, papa leszopná a mamát, majd reggelre, mikor fény derülne kilétére, egy őrmester elnézést kérne tőle a rossz koszt miatt. Mehár mosolyogva dobna puszikat és integetne, miközben a bátor főméltóság magánemberként, kissé fájós seggét vonszolva kilépne a fogda ajtaján… De hát – hálistennek – ide nem jönnek olyanok, akiknek itt a választások környékén nincs semmi keresnivalójuk, megaztán mi szelídek és simulékonyak vagyunk, mint a rinocérosz. De csodálkoznunk lassan nincs már min…
:O))))