Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Lendvai Ildikó magánvéleménye szerint az MSZP nem írhatja alá Orbán nyilatkozatát.
Persze ez még nem lefutott meccs, ez nem testületi vélemény -  ha nem törik meg a trend, akkor könnyen megeshet, hogy a frakció aláírja azt, majd vigyázzba vágva magát elénekli a Honvéd áll a Hargitán című örökbecsűt, esetleg a Megájj, megájj kutya Szerbiát...
Mondjuk nem csodálkozom Lendvai Ildikó véleményén, azt ugyanis első látásra is lehet tudni, hogy ismét a Nagy Varázsló néphülyítési akciójához van szerencsénk, a "sok hűhó semmiért" kategóriájából.
A magasztos iromány bevezetője az 1848-as 12 pont preambulumának lenyúlása,- természetesen a forrás megjelölése nélkül ahogy ez már Orbán szellemi alkotásainál szokásos.Igaz, idézőjelek között, és ez azért már kétségtelenül tanúbizonysága fejlődőképességének.
Aszongya a Vezér: "Legyen béke, szabadság és egyetértés."  
Mit mondjak, - legyen!
A béke megteremtése egy darabig úgy tűnt, hogy csak rajta múlik, - mindössze abba kell hagyatnia híveivel a cirkuszolást, de most, a Jobbik feltünésével nem lesz azért ez egy egyszerű mutatvány, - sok sikert hozzá!
[Image]Hogy segítsünk neki nemzetboldogító elhivatottságában megigérhetjük, hogy a baloldal továbbra sem fog tankot lopni és hidat foglalni sem akarunk, kockakővel sem fogjuk megdobálni a rendőröket és őt sem fogjuk leköpni, bár kétségtelen, hogy ideológiailag fejletlenebb tömegeink részéről azért ez utóbbira lenne igény...Hogy milyen szabadságra gondol a mi megváltónk, azt nem lehet pontosan tudni, ezidáig olyan hitben ringatóztunk, hogy a parlamentáris polgári demokrácia a szabadság maga, és szabadságunkat csak az igazán elbagatellizhálható anyagi lehetőségeink korlátozzák, - de biztosan rejteget valami meglepit kifogyhatatlan kincsestarisznyájában, - majd meglátjuk.
És hát ugye itten van etz az egyetértés, mely azért már cinkesebb téma, - erre talán a szűzlányt hozhatnánk fel példának, akit fülébe mézesmázos szavakat csepegtetve is bokorba lehet csalogatni, meg három jól irányzott ökölcsapással is rá lehet venni a gyümölcsöző egyetértésre, - mégis, szegény Julis nézőpontjából mecsoda különbség...
De ne kicsinyeskedjünk, nézzük inkább a nagyívű történelmi áttekintést, mely bizonyára új irányokat szab az elkövetkezendő évek történelemtudományának.
Mint megtudhattuk, Magyarország most, - nem előbb és nem később - szerezte vissza az önrendelkezés jogát és képességét, - micsoda kár, hogy ez alkalomból nem jelent meg ismét Szűz Mária Felcsuton...
Mi ugyan ezidáig ezt másként tudtuk, - abban a hitben ringatózunk immáron húsz éve, hogy mióta a Szovjetunió elengedett minket a Brezsnyev-doktrina által kordában tartott csatlósállamok köréből, azóta független európai országként éljük életünket, kiélvezve és megszenvedve sokszor az önrendelkezés előnyeit és hátrányait - de bizonyára mi tévedtünk.
Azt is elolvashatjuk, hogy 1956  levert forradalma után  " A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott.
Gyönyörű szavak ezek, bizony mondom néktek jobb a dumája mint Szuszlovnak volt anno, - habár kissé zavaros a Nagy Ideológus okfejtése.
A rendszerváltás paktumai közül a többség arról szólt, hogy a leköszönő állampárt - belátva a társadalmi változások szükségességét - tárgyalásos úton, a Nemzeti Kerekasztal mellett kidolgozva az alapelveket többpártrendszert hozott létre, a többi paktum meg már a rendszerváltó új pártok között született, amikor is a hatalom birtoklása felett folyt a torzsalkodás.
Hogy ebben a Fidesz még nem vehetett részt, mert előbb még be kellett gombolniuk a nadrágjukat (hátul...), arról nem tehet senki, de azt megértjük, hogy Orbánnak ez akkor nagyon fájt, - a nagyok lenyúlták azt a lendkerekes kisautót, melyet ő nézett ki magának.
Meg is lett a böjtje ennek az igazságtalanságnak, oda lett a szabadság, bár ezt azért nem nagyon cizellálja a szerző.
Az önállóság helyett kapott eladósodás meg fából vaskarika,  amellett, hogy ordas hazugság is.
Ha nem lennénk önállóak, akkor nem adósodhatnánk el önállóan, ugye.
Az eladósodás mértéke  GDP arányosan valahol alulról közelíti a 80%-ot, ez Európában messze nem tartozik a legrosszabbak közé, emellett Széchenyi óta tudjuk, hogy a hitel nem ördögtől való, hanem a kapitalista gazdálkodás szerves része.
Most írom le, hogy nehogy később tévedésben kelljen leledznünk, hogy az elkövetkező években az eladósodottság csökkenni fog, és ez nm az Orbán kormány eredménye lesz, -  ha valaki ezt nem hiszi, forduljon bátran közgazdászához.
Hadd emlékeztessek itt mindenkit az önkormányzatok mértéktelen eladósodására, mely a vagyonuk hozzávetőleg kétszeresének felel meg.
Ez az adósságtömeg a Fidesz irányításával és vélhetőleg központi inspirálására jött létre a "minél rosszabb annál jobb" jegyében, - a hatalomért semmi sem drága...
Ami a felemelkedést illeti, azzal sincs túl nagy baj, habár lehetne gyorsabb is.
Ami pedig a szegénységet illeti, ez a kapitalizmus sajnálatos velejárója, - ahhoz, hogy Demján, Csányi, a bankok meg a többiek milliárdokat kerehessenek, hogy az államigazgatásban a szükséges létszám kétszerese dolgozhasson, nagyon sok embernek kell filléreket keresni.
Sajnos a mi gazdagjaink képtelenek önmérséklet tanúsítására, már alig várom, hogy Orbán megzabolázza Demjánt meg Csányit, nagyon fog tetszeni...
Az emlegetett mély lelki válságot meg a pszichológia projekciónak nevezi.
Ez az a jelenség, amikor a páciens saját állapotát kivetíti környezetére, - azt képzeli, hogy amit ő érez, azt érzi környezete is.
A két választási vereség ezt az állapotot alakította ki hősünk lelkében, mi meg úgy jártunk, mint az elmebeteg családja, - mi is szinte belebetegedtünk az ő betegségébe, - sikerült neki a család tagjait egymással is szembefordítva szeretetteli közösség helyett egy beteg társadalmat létrehozni, - lelke rajta.
A gazdasági válság meg gazdasági válság, - kis pont vagyunk mi a világban ahhoz, hogy befolyásolni tudnánk a nagyok játékát.
Ha Németországban Merkel asszony vitamínhiányosan ébred, akkor aznap Magyarország rossz hangulatban csörömpöl a lábasokkal a konyhában...
Aztán leírja Orbán dolgozatocskája legviccesebb mondatait: "A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez."
Bravo!
A Vezér feltalálta a fából vaskarikát, innovatív képessége azt hiszem most érte el csúcsát, innen már csak lefelé visz az út.
Szavazófülkében forradalom.
Tűzgyujtás vízzel, világháború párnacsatával.
Hogy az ilyen baromságok saját kútfőből kerülnek napvilágra, vagy ezért fizet is valakinek azt nemigen lehet tudni, de az bizonyára megérne néhány forintot, hogy világosítsa fel már valaki, hogy a parlamentarizmus békés megoldás a társadalomban folyamatosan keletkező feszültségek feloldására, míg a forradalom roppant erőszakos folyamat.
Indíthatott volna forradalmat ő is, merthogy a minden forradalomhoz elengedhetetlen csőcselék alig várta, hogy a televíziószékház túrórudijai után valami komolyabbat is zsákmányolhasson, de a Vezér még időben bész@rt, így aztán - szerencsére/szerencsétlenségünkre - most a demokráciának köszönhetően itt boldogíthat bennünket zavaros elméleteivel.
S bár vélhetőleg tudatmódosult állapotában -  mondhatni  Stohl Buciként - arra sem emlékezve, hogy bevette e az Orbán féle Viagrát a nemzet alapított is egy jóízűt, -  hirtelen felindulásból megalapította a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
Orbán vezetésével natürlich...
Ez azért vicces, merthogy nyolc éven keresztül ő volt az, aki semmiben nem volt hajlandó együttműködni, aki folyamatosan destruktív magatartást tanusított, aki a vérontás küszöbéig vitte el az általa irányított politikai oldalt, aki szembefordított embert emberrel, a családok tagjait egymással, aki kisajátított nemzetet, nemzeti jelképeket, érzelmeket, aki ellopta az országtól az eredményeit, ellopta az örömünket és a jókedvünket, az emberektől a múltjukat, az önbecsülésüket, - ez az az ember, aki erkölcsileg tönkretette ezt az országot.
Azt gondolom, hogy Orbán mentálisan beteg ember, így is kellene kezelni.
Sajnos e helyett a társadalom egy része világmegváltónak nézi, - nem ő lenne az első beteg ebben a műfajban.
Aztán van még egy mondat, melyen érdemes eltöprengeni, - ez az alábbi:
Az új  - micsoda is?  - "lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik."
Az még csak rendben van, hogy új Hazafias Népfrontot akar alapítani, - a gyakorlott káderek zöme -  Pozsgay, Stumpf, Mikola - kéznél van.
De azon azért el kellene gondolkodnunk, hogy még az az önkényuralmi alapokon álló hajdani szervezet is legfeljebb önkéntes együttműködést várt a társadalomtól és soha senki nem tekintette elvárásnak a szervezet kereteiben végzett munkát.
No, majd kiderül, - ha nincs szerencsénk, mehetünk nemzeti szombatra szüretelni Sárazsadányba, akinek meg nem tetszik az majd  fejthet helytte követ Gánton...
:O)))