Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]A Mi Sasunk újra szárnyal, a libák riadtan menekülnek.A Vezér és Kancellár ezúttal a magyar termőföld és ivóvízkészleteink felett kőröz, szárnyvégeinek apró mozdításával szabja meg a nemzet által követendő, kissé kacskaringós útirányt.Ami azt illeti, a frász kitört a hír olvastán, a hátamról csorgott a víz – na, nem az ivóvíz, csak az egyszerű hideg veríték.Azonnal azt kutattam, hogy írnak e Selmeczi Gabika föld és ivóvízvédelmi biztosi kinevezéséről, mert akkor aztán végképp annyi nekünk, merthogy amit ezidáig az ő vezényletével megvédett a Fidesz, annak mára nyoma sincs, eltűnt, mint a büdösség. Bár nekem illene lelkesedni azért, hogy rövid időn belül sivatagban élhetek, mégis megnyugodtam kissé, mikor kiderült, hogy a földvédelem egyelőre a deklaráció szintjén marad, lenyúlásukat átmenetileg elhalasztotta a Mi Végtelenül Bölcs Vezérünk.A nemzet vízkészletét kezelő vízművekre meg már régen rátette a kezét, úgyhogy abból már most is neki csordogál az őt megillető dézsma, habár a számlát még ki kell majd fizetnünk a nagy nekibuzdulásokért – például Pécsett, ahol is a karvalytőkét büszkén, ámde várhatóan drágán elűztük.Az esetek többségében persze a Vizek Fakasztója egyelőre megelégedett a vízcsapok biztosításával, bizalmi emberei tekergetik azokat, ami nagyon helyes is, merthogy a víz stratégiai árú, szomjas ember nem lázadozik, ha meg önellátásra rendezkedik be, akkor az eredmény ugyanaz lesz, hiszen tele gatyával sem célszerű rebelliskedni.Úgy látszik, mára a parasztság hasbaakasztása volt beütemezve, meg is kapták mindazt, ami járt nekik, elsősorban a nemzetiszínű masnit a ló csúnyájára, hadd örüljenek.Először is meghirdette a Nagy Parasztháborút, melynek vezére ki más is lehetne, mint ő – megjegyzem, adja magát ez, hiszen annyi és annyi győztes csata után miért is keresnénk mást az újabb háború megnyeréséhez, meg aztán neki megvannak már hű csatlósai is, akik boldogan ügetnek utána a zsákmány reményében.A háború meghirdetésekor ilyen gyöngyszemeket szórt az ország disznai elé: Gyakran lehet hallani, hogy a jövő háborúi a termőföldért, az ivóvízért fognak folyni: “a rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból.Még azt is hozzáfűzte, hogy a vidék és a mezőgazdaság teljesítménye ma sorsdöntő az egész ország és az egész magyarság számára.Ebből két dolog tudható meg pontosan: az egyik, hogy a népet hollónak nézi, ami azért hordoz némi igazságtartalmat, mert előbb-utóbb itt mindenki gyászba öltözhet.Másrészt meg, hogy ez a koma képtelen leszokni a hazudozásról, vagy ehhez is tökhülye, vagy – mint legújabban pedzegetik PR-szakemberei, jó ember ő csak gonosz tanácsadói vezetik élre.A helyzet ugyanis az, hogy ma a magyar mezőgazdaság a GDP két-három százalékának előállítására képes, és aki ezt úgy méltatja, hogy ennek az ágazatnak a teljesítménye sorsdöntő az ország, mi több a Világmagyarság számára, az maga is egy továbbtenyésztésre nem ajánlott, címeres kosztromai marha.Nem mondom, valaha, valaha volt valami, ahogy Rajkin mondotta volt, és ma is van valami – de nem az igazi.De nem lenne a Mi Fényességünk emberfeletti, ha nem kínálná mindjárt a megoldást is a remek helyzetelemzés mellé, ezért aztán – Guinness-csúcsot beállítva új tervet hirdetett meg, szaporítva ezzel a remek tervek számát.Már csak azt kellett eldönteni, hogy a terv kinek a nevét kapja, aki méltóképpen szimbolizálhatja kormánya mezőgazdasági politikáját, de aztán kis keresgélés után ráleltek az ideális jelöltre: legyen a terv Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignácról elnevezve, aki négy kormányban felelt a mezőgazdaságért, ami így magában sem semmi.De ami megmaradt az emlékéből az igazán felemelő: nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Ez az, ez kell nekünk!Aztán majd úgyis azt csinálunk a cégére alatt, amit mi akarunk, hiszen Széchenyi is megírta ugyan a Hitelt, mégis milyen jól tudunk a Széchenyi – terv árnyékában a bankok ellen fenekedni – nem igaz?Darányi terv – de gyönyörűség még kiejteni is a szánkon, benne van a puszta illata, meg az óvodai tejbedara emléke - hej, érdemes volt élni, hogy így még az éhendöglés előtti szinte utolsó percekben megérhettük a magyar mezőgazdaság felvirágoztatását!Merthogy oly sikeres évek vannak mögöttünk, például a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma az utóbbi húsz évben nyolcszázharminc ezerről százhetvenezerre csökkent.Az elmúlt húsz évben „elveszett” egymillió magyar munkavállaló közül mintegy 700 ezer a mezőgazdaságban foglalkoztatottak közül került ki.Mindenesetre a Mi Boldogságunk szerint a terv eszköz a vidéki minőségi élet megteremtésére, arra, hogy jó gazdaként éljünk azzal, amit a földünk adhat nekünk, “márpedig a magyar föld mindent megadhat nekünk”, a nagyvárosi életformával összemérhető kényelmet, tisztes megélhetést biztosító munkalehetőséget, egészséges ivóvizet és jó minőségű, magyarok által előállított élelmiszereket.Bizonyára közrejátszik abban, hogy a kőfejő apukával proletárgyereknek számít, meg talán a kőbölcső is hagyhatott valami nyomot abban a kis buksi fejében.Ha favágó lett volna a kedves papa, akkor lehet, tulipántos bölcsőben ringatták volna, de hát a titkárnő, ugye, az átkos szocializmus zord éveiben gemkapcsot, filcet meg géppapírt hordott haza, ki mivel dolgozott, ugye…Ebből adódhat, hogy ennyire ismeri a vidéki élet szépségeit, főleg a nagyvárossal vetekedő kényelmet - igaz, már dolgozik azon, hogy Pest buszok hiányában lóra kapjon és a proli az erkélyen paprikát termeljen…Ami meg az egészséges vizet illeti, valaki mesélje már el neki, hogy háromezer településünkbõl hatszázban az ott élõ kb. negyedmilliónyi ember zacskós ivóvizet fogyaszt, mert az ivóvíz nitráttartalma több mint 50 mg/liter.Ki a Duna vízét issza, saját vízét issza vissza, ugye…Csecsemõk számára még a fürdés is halálos lehet ilyen vízben, felnõtteknél a nitrátos víz fogyasztása pedig növeli a daganatos megbetegedések számát.De hát, ha egyszer lelkesíteni kell a parasztembert, akkor ne kicsinyeskedjünk.A feladatok között említette a földtörvény sürgős átalakítását, további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében, a földügyekkel foglalkozó szervezetek működését érintő jogszabályok áttekintését. És itt van az eb elhantolva, a termőföld lenyúlásához meg kell teremteni a megfelelő jogszabályi környezetet, és ne egyenek kétségeink, hogy a a földügyekkel foglalkozó szervezetek működését érintő jogszabályok áttekintése mit fog jelenteni, - az ott dolgozó szakemberek úgy fognak röpülni, mint a libák, helyettük jönnek az eszmeileg- politikailag-anyagilag  elkötelezettek, ahogy ez minden területen már rendben lezajlott.Aztán még kifejtette, hogy elvetemült  falusi emberek ma nagyáruházakban vásárolják meg azt az élelmiszert, amelyet egyébként a saját kertjükben is megtermelhetnek. Ez szerinte világosan mutatja, milyen nagy a baj, hiszen “hová jutunk, ha már a falusi ember sem eszik rendes ételeket”. “Abból nem szabad engednünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű és egészséges, magyar élelmiszer legyen” – jelentette ki, hangsúlyozva: meggyőződése, hogy van esély a rosszabb minőségű külföldi dömpingáru és élelmiszer-ipari hulladék visszaszorítására.Ez az ember egyébként nemigen lehet magánál, a sajátfőzésű házipálinka lehet az oka.Ha következetes – és miért is ne lenne az, Anikó nemzetes asszonynak nehéz sora lesz, vége a shoppingolásnak, kapálgathat reggeltől-estig.Egészségére!
:O))))