Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Horthy le van öntve, természetesen vörös festékkel, ez még jobban csípheti. A szemét. Merthogy azt is leöntötte az egyetlen magyar akcióhős, aki nem éri be annyival, hogy demonstrál, de ő a tetejében még látványosan is demonstrál, és vállalja a veszélyt, mely nem csak elméleti, hanem nagyon is gyakorlati. Bizonyíték erre az az atrocitás, melyet a magyar bíróságon követtek el vele szemben, nevezetesen a politikailag teljesen semleges és kicsit sem neonáci motorizált csürhe bandavezére állonvágta. Természetesen a dolog úgy történt, hogy az ügyvéd már megint nem bírt a vérével és megtámadta a szelíden zsidózó, talpig bőrbe és agresszióba öltözött motorosokat, akiknek főnöke csak a jogos önvédelemhez való jogát gyakorolta, méghozzá a megengedett mértékben, hiszen akár szét is verhette volna lánccal a gizda jogász fejét. A szoborrongálási perben viszont most neki, meg az egész horthysta pereputtynak esett le egy óriási saller, mivel a bíróság ugyan megállapította a garázdaság és rongálás tényét és ki is szabta érte a megfelelő büntetést, de a bíró indoklásában kimondta, hogy Dániel Péter cselekedete "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt". Hát ez aztán kiverte a biztosítékot, ugyanis ebben az országban a jobb és a szélsőjobb idoljairól kimondani az igazságot halálos véteknek számít, az viszont elvárás, hogy az ő ügyeiket elnéző mosollyal kísérjék a hatóságok és a bíróságok. Azzal a festékkel melyet a különféle szobrokra, emléktáblákra öntöztek a jobboldal képviselői, vörösre lehetne festeni a Szabadság-hidat, csak akik szobra hirtelen eszembe jut, Münnich, Károlyi, Churchill szobrát, sárga festékkel a békéscsabai zsinagóga kapuját. De kapott a jobboldal is rendesen, Tormay Cecile emléktáblája, a jelképes sír a Kossuth téren, Antall József mellszobra - és érdekes, de még a komcsi Nagysándor József 1848-as honvédtábornok emléktáblája is kapott a jóból – valószínűleg a festékes ember üköregapját lecseszte a tábornok, mert nem tartotta rendben a puskáját. Mindenesetre ekkora visszhangja szinte egyik ügynek sem volt, lévén, hogy az elkövetők elpucoltak a tett színhelyéről, most meg itt egy elkövető, aki büszkén vállalja a tettét. És ez még csak az első lépcső, innentől már lehet arra is számítani, hogy forróvérű magyarok elkezdik robbantgatni a szobrokat, mint hajdan a Szír-csoport Gömbös szobrával tette. Felmerül a kérdés valóban, hogy mi indokolta azt, hogy a bíró ebben az ügyben erkölcsi kérdésekben állást foglaljon? Talán Dániel Péternek a Winnetounak átsminkelt szoborra akasztott indoklása adhat erre némi magyarázatot, ami így szólt: "Minden magyar és nem magyar áldozat, mártír nevében. Minden hazai és európai demokrata, illetve demokratikus szervezet nevében. Minden értelmes, tisztességes ember nevében. A kivégzett matrózok nevében. Az orgoványi áldozatok nevében. Bacsó Béla és Radnóti Miklós nevében. Anyai nagyapám nevében, aki magyar katonaként túlélte a Don-kanyar értelmetlen vágóhídját és azután még hosszú évekig szenvedett Szibériában hadifogolyként. Apai dédszüleim nevében, akiket 1944 telén a zajló Dunába lőttek a nyilasok. A sok tízezer, ártatlan polgári áldozat nevében. A deportált és gázkamrába vetett gyermekek és nők nevében. Az újvidéki hideg napok áldozatainak nevében. A magam nevében. Mert tömeggyilkos háborús bűnösnek nem jár szobor és nem jár tisztelet. Üdvözlettel: dr. Dániel Péter, ember, magyar (a zsidótörvények szerint zsidó) demokrata, európai polgár, férj és ügyvéd, a Kék szalaggal a demokráciánkért civil mozgalom alapítója." Persze a jobbik azonnal lángot fújt minden rajta található lyukból és Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője kinyilatkoztatta, hogy mérhetetlenül felháborítónak tartja az ítéletet, ilyennek nem volna szabad előfordulnia, merthogy elfogadhatatlan, hogy egy bíró politikai véleményt nyilvánítson ítélethozatalkor. Szávay képviselő téved, ez a vélemény nem politikai vélemény, ez egy erkölcsi értékítélet, melyet a bíró valószínűleg azért fogalmazott meg, mert be kellett látnia, hogy a mai politikai légkörben, a legocsmányabb nemzetvesztő eszmék feltámadásának idején csak erős ingerekkel lehet ráirányítani a figyelmet korunk valós problémáira, és ezt a törekvést akceptálandónak tartotta. Mindazonáltal kifejezte a társadalom rosszallását az amatőr képzőművész megnyilvánulása iránt, megrótta és kötelezte a hígító és az egyéb szükségessé vált takarítóeszközök ellenértékének megtérítésére. Mondanom sem kell, megnyilatkozott a hivatalosság is, Kónya István, a Kúria elnökhelyettese a Kossuth Rádió Krónika című műsorában nagyon etikusan bírálta az elsőfokú ítéletet, és azt mondta, hogy a Kúria, illetőleg jogelődje a Legfelsőbb Bíróság is mindig ügyelt rá -, hogy "a konkrét cselekményre, a tényállásra koncentráljon, és emberi magatartásokat meghatározott szituációban a törvényhez mérten ítéljen meg. Hogy az tényállásszerű, bűnös-e vagy sem, elítélendő jogilag, avagy sem; de a cselekmények erkölcsi, történeti motivációjával, annak történeti vagy politikai értékelésével nem foglalkozott. Ezt egyébként ki is mondta." Ebben egyébként azt hiszem, talán igaza is volna, ha nem ebben az országban és nem mostanában mondta volna ki ezt, ahol a bíróságok az erkölcsöt nemigen szokták figyelembe venni – másrészt meg éppen emiatt születnek a sárazsadányi nemtaggyűlés-ügyhöz hasonló ítéletek, mert a bírók számára az erkölcs közömbös, mert a társadalom helyett a hatalom kiszolgálóivá váltak – tisztelet a kevés számú kivételnek. Ha már a Kúria valamilyen ügyben az eső és a másodfok között megnyilvánul, akkor tudnék nekik ötleteket adni, például Gyöngyöspata ügyében, ahol az események után egyetlen jogerős ítélet született, mert egy cigányasszony pofonverte azt a nőt, aki Csillebércről visszatértük után provokálta a hazatérő nőket és gyerekeket. És született egy másik ítélet is, egy ugyancsak helyben lakó cigány férfi ellen, aki vagy megrugdosott egy gárdistát vagy nem, de én azt hiszem, már sokkal előbb megrugdostam volna őket a cigányok helyében, merthogy van jogos védelem is a világon és nem csak baltával lehet fenyegetni. Mindenesetre kíváncsi vagyok, milyen ítélet születik a Dániel Péter elleni agresszió ügyében. A szobrok tekintetében meg lenne javaslatom: hajdan a háziasszonyok a legelőre hajtott libák fejét megjelölték olajfestékkel, hogy tudják, melyik az övék. El lehetne ezt a munkát végezni központilag is, esztétikusan, egységesen, politikai irányultság szerint, merthogy a fatökű faszobra a kozmetikai beavatkozás után valóban kissé slampos kinézetet öltött, nem is szólva a festékpazarlásról. Úgyis az államosítások és a központosítások korát éljük – milyen szép feladat lenne ez a „vissza a múltba”’ jegyében felélesztett járási hivataloknak! Na, jó, csak vicceltem – még ötleteket adok nekik…
:O)))