Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

A változás ideje.



[Image]Ezt a címet viseli az MSZP választmányának két vezetője által jegyzett és a pártparlament szombati ülésén megvitatni kívánt programanyag – adja hírül a NOL.Anno valahogy úgy ment ez, hogy mielőtt a Központi Bizottság elé került volna az anyag, annak tervezetét kiküldték az alapszervezeteknek, ahol megvitatták azt, megjegyzéseket és javaslatokat fűztek hozzá, ezeket a KB apparátusa feldolgozta és a testület elé már ezek figyelembevételével vagy megindokolt figyelmen kívül hagyásával került az anyag.Új idők, új szelek fújdogálnak, ma az áldás felülről potyog a tagság fejére, tulajdonképpen ma már éppencsak azt nem kérdezik meg a baloldaliaktól azok, akik képviselni kívánják őket, hogy közöd?A programanyag készítői vagy előterjesztői (ez nem derül ki egyértelműen a Népszabadság tudósításából) - Simon Gábor választmányi és Haris Éva stratégiai bizottsági elnök – pedig igen komoly célt tűztek maguk elé.
A vitaanyagnak nevezett dolgozat megfogalmazott célja az MSZP önmeghatározása és a párt ideológiai alapelveinek rögzítése.
Nem kis cél ez, majd meglátjuk, mennyire lesz sikeres az ambiciózus rendezvény, és még mielőtt a Párt Ökle tudatmódosult állapotban kifejtené, hogy ez a tagság belügye, leszögezném, hogy az eredmény érinteni fogja az MSZP egészén kívül a teljes baloldali szavazótábort.
Ha nem nyeri el tetszésüket a nehezen megszülető alapvetés, akkor bizony több minden is előfordulhat, kezdve a szavazótábor maradékának lemorzsolódásától a párt széteséséig, de az is benne van a pakliban, hogy egy jól sikerült anyag kovásza lesz a baloldal újjáéledésének.
Amit erről az anyagról jelenleg tudni lehet, az igencsak soványka, de ez legyen a legnagyobb baja, - a gyémántot sem mázsán mérik, - de amit a tartalmáról tudni lehet, az sem egy Dundika.
Remélhetőleg a tudósítás téved abban, hogy az anyag megvitatása úgy történik, hogy a küldöttekkel Simon Gábor választmányi elnök ismerteti az anyagot, mert ha ez igaz és a küldöttek itt látják és hallják először a dolgozatot, akkor a helyzet rosszabb, mint gondoltam és akkor már nincs is más hátra, mint a párt felszámolása és hűlt helyének felhintése sóval.
Gondolom, annak idején a Bad Godesbergi program is hasonló körülmények között született, vagy talán mégsem?
A vitaanyagban – a NOL tudósítása szerint - többek között az olvasható, hogy „az MSZP egy szociáldemokrata párt, amely az 1948 előtti MSZDP szellemi örököse és magáénak vallja többek között Kéthly Anna szellemiségét is”
Eltekintve a germanizmustól engem ez az ügy kísértetiesen emlékeztet Orbán preambulum-mániájára, - mondjunk már valamit a híveknek, valami szép szívmelengetőt és keressük meg a mi szocialista Szentistvánunkat, de legalább egy Szent Annát,
Akinek mellesleg mai ájult tisztelői sikítófrászt kapnának, ha meghallgatnák némely korabeli beszédét, merthogy ugye itt a politikusról van szó, nem a száműzöttről, - a száműzötteket könnyebb szeretni, mint a reálpolitikusokat.
Az MSZP szocialista párt és roppant jó lenne, ha az is maradna.
Az se lenne baj, ha a múlthoz való viszony tisztázása és egyértelművé tétele helyett nem a párt rózsaszín festékkel való leöntésével foglalatoskodna a vezetés, mert ezzel legfeljebb szociáldemokrata Barbie-babákat lehet gyártani, nem modern baloldali tömegpártot építeni.
Már-már bohózatba illő, hogy a pártvezetés milyen elánnal iparkodik elhatárolni magát a Kádár-rendszertől, jóllehet a vezetésben és a tagságban a mai napig vannak olyanok, akik annak a kornak tevékeny alakítói voltak - én azt mondom, semmi okuk nincs a szégyenkezésre.
A jó politikus ugyanis nem a rögeszméit iparkodik rákényszeríteni a népre, hanem az objektív helyzetből iparkodik kihozni a legtöbbet népe javára, és aki ezt kétségbe vonja, az majd akkor jelentkezzen, ha sikerült már neki harminc év létbiztonságot és egy élhető országot teremteni.
Addig szerénykedjen magabiztosan, merthogy ha azt mondja akármelyikük, hogy ezt a mutatványt nehezebb előadni az Unióban, mint a Brezsnyev-érában, akkor az hazudik.
Terjedelmi okokból nem taglalom tovább a dolgot, de azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy a Szocialista Párt, mint a magyar munkásmozgalom legjelentősebb mai képviselője egyaránt örököse Jászi Oszkárnak, Kun Bélának, Stromfeld Aurélnak, Peyernek, Rákosinak, Szakasitsnak, Kéthlynek, Marosánnak, Nagy Imrének, Kádárnak, Horn Gyulának és még sok mindenkinek az elmúlt évszázadból, meg ennek az elejéből.
Ők mindannyian a mieink, még ha némelyiktől undorodunk is esetleg, habár én azért óvatosan bánnék ezzel, hiszen bolond az, aki kihajigálja azokat a ruhákat, melyeket a szomszédasszonya megkritizált, - egy idő után azt veszi észre, hogy meztelen…
A történelem nem mazsoláskalács, amiből ki lehet csipegetni a nekünk tetsző szemeket, itt bizony be kell kapnunk az elégetett, keletlen vagy földön meghempergetett szeleteket is…
Természetesen kritikusan kell szemlélnünk eleink tevékenységét, és ami vállalhatatlan, azt ki kell mondanunk, mint ahogy azt is, ami vállalható.
Ha a szocializmus éveit ki akarjuk iktatni a történelmünkből, akkor ezzel szembeköpünk néhánymillió embert, akik annak idején felépítették az országot – van, akinél ez komoly mutatványt igényelne, mert felfele kellene köpni és aláállva felfelé pislogni…
Az is szerepel a dokumentumban, hogy „elfogadják a piacgazdaságot, de „kritikai viszonyt alakítanak ki” a globalizáció korlátlanságához;”
Mecsoda remek mondat, ez tetszeni fog a tagságnak nagyon!
Ülnek majd otthon, a lakás legkisebb helységében és meditálnak, megpróbálva megfejteni a kritikai viszony mibenlétét a globalizáció korlátlanságának relációjában, ha meg nem sikerül az se baj, a hely roppant alkalmas arra, hogy – mondjuk - legyintsenek rá.
A korlátlan globalizáció meg ott ül globálisan és vacog a foga a rettegéstől…
Az is szép mondat, hogy a párt fontosabbnak tartja a nemzet és az ország szempontjait a párténál.
Csak félve említem meg, hogy minden párt érdekeket fejez ki, márpedig egy országnak legfeljebb a külpolitikában lehetnek érdekei - országon belül egy pártnak az általa képviselt társadalmi csoportok szempontjait kell fontosnak tartania, és azokat kell törekedni érvényre juttatni.
Ha nem ezt teszi, akkor elérkeztünk a pártállamhoz, melytől alig néhány sorral feljebb igyekeztek a szerzők vadul elhatárolódni, ami egyébként roppant helyes törekvés.
Ami ez után következik, az maga a szent katyvasz, mert, hogy hogyan kerül a párt önmeghatározásába és ideológiai alapvetésébe a három százalékos inflációs hiánycél meg a preventív egészségügy, tán még a ludaskása receptje is - nem is szólva az egyetemek számának csökkentéséről - ez a célkitűzés várhatóan nagyon népszerű lesz a fiatalok között, akik amúgy a párt politikájának fókuszában állnak, jelentsen ez akármit is…A vitaanyag leszögezi: Elődeinek a nyugati szociáldemokrácia követőit tekinti, merítkezik a hazai szociáldemokrata hagyományokból, Kéthly Annáék örökségéből.
A fejlődést, a progressziót, a társadalom felemelkedését tekinti vezérelvének, követve a szociális szolidaritás eszméit és eszközrendszerét. Másokkal, másképp halad tovább” – ezekkel a szavakkal zárul a vitaanyag.
Hát, ha sok baloldali elolvassa ezt, akkor alighanem igazuk lesz a dolgozat szerzőinek.Már csak azt kell még eldönteniük, hogy ha azok, akiket ezzel az irattal faképnél hagynak legyintenek egyet és elfelejtenek velük menni, akkor mit csinálnak majd mind a maradék tizenketten..
Még szerencse, hogy a szervezők kilátásba helyezték, hogy a tanácskozáson felszólal majd Balogh András elnökhelyettes, aki ott áll majd a fókuszban és megmondja nekünk a tutit meg frankót.
Érdeklődéssel várom…


:O)))))

A BEJEGYZÉS ITT IS OLVASHATÓ: http://kapcsolat.hu/blog/klimax