Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Közismert, hogy a bankárkodás jó üzlet, ezt ismerték fel Henry Morgan utódai is, amikor kalózkodással összerabolt kincsekből bankot alapítottak. Ennél is jobb üzlet a bankrablás, nem kell ügyfelekkel bíbelődni, betétet gyűjteni, be kell menni a bankba egy irdatlan mordállyal, és a pénztárosnak át kell adni egy bazinagy és mély marhabőr táskát, melybe belefér a páncélterem teljes tartalma, majd a plafonba lőve kiballagni, felpattanni a lovunkra és tovalovagolni a lenyugvó nap felé. Vannak bankrablások, melyek során még egy-két csinosabb banki alkalmazottat is meg lehet erőszakolni, a pultok magassága – a filmekből legalábbis úgy tűnik – erre a célra van optimalizálva.
De a legeslegjobb üzlet a bankalapítás, mely úgy viszonyul a bankrabláshoz, mint Doberdó a bölcsődei verekedéshez, durva nagyon… A mi helyiérdekű keresztapáink már végigskálázták a gazdasági bűncselekmények teljes listáját, merthogy abba a helyzetbe sikerült manőverezniük magukat, hogy nekik már katonákra, sőt, még caporegime - kre sincs szükségük. Az általuk megszállt állam előzékenyen rendelkezésükre bocsátja a szükséges mértékű és kívülnézetből legálisnak tűnő erőszakot, a nép olyan, mint macska a centrifugában, időnként hány, időnként összecsinálja magát, de alapvetően nem is érti, hogy mi is történik vele. Tulajdonképpen már minden a kezükben van, még az alkoholkereskedelem van hátra, az erdők meg a bankok, de már dolgoznak rajta a fiúk. A jelenleg működő bankok tönkretétele szisztematikusan folyik, kivéve persze a Főnök bankját – de a tervek már elkészültek arra az esetre, mikor majd ezek kiszenvednek, vagy feladva a harcot anyacégeik kivonulnak az országból. Nem mai ez a téma, tulajdonképpen azon a napon született meg az elhatározás, mikor Demján úgy vette észre, hogy az ingatlanpiaci lehetőségek szép lassan bedugulnak, és irigykedve nézte Csányit, amint derékig turkál az extraprofitban, melyet a frankhitelek sajátos kezelési módja biztosított neki. Eltöprengett azon, hogy hogyan is lehetne belenyalakodni a magyar bankrendszerbe, és nem kellett messzire mennie az ötletért. Valamikor pályája a szövetkezeti mozgalomban indult, így nem voltak ismeretlenek számára a takarékszövetkezetek sem, melyekben azonnal meglátta a Nagy Lehetőséget. Merthogy bankhálózatot építeni macerás dolog, költséges is, hát, ha akad egy készen, azt le kell nyúlni ízibe!
Sikeresen feltornázta magát a takarékszövetkezetek szövetségének elnöki székébe, a sok kis vidéki szövetkezet még örült is, hogy ilyen befolyásos ember lett a barátjuk, és szerintem sokan még ma sem tudják, hogy tigrist vettek a nyakukba. Persze ez azért nagy falat, 1600 takarékszövetkezeti fiók egy kézben az ország legnagyobb bankja lesz, tetejébe még kínlódni sem kell vele, az infrastruktúra adott, a szakképzett dolgozók ott ülnek a pultok mögött, a betétesek pénze a trezorban, az üzleti hírnév szolid és kifogástalan, már csak egykupacba kell terelni őket. Na, ezt a nemes feladatot vállalta fel Keresztapu, aki az új takarékszövetkezetei törvénnyel elrendezte, hogy az állam szerezzen tulajdont a szektorban, mellesleg a takarékszövetkezetek számára kötelezővé tette, hogy legyenek tagjai a frissen létrehozott Szövetkezeti Hitelintézetek Integráció Szervezetének, mely tagjai részére azt rendel el, amit akar, azt ír elő, amit akar, és gyakorlatilag oda csoportosítja a tagok pénzét, ahova akarja.
Erre a nemes célra a szervezet részére egymilliárd forintot biztosít, - ez egy közepes lottófőnyeremény, ennek fejében kezébe kaparintja a Takarékbank Zrt. 3,390 milliárd forintja és az 1600 fiók feletti rendelkezési jogot – remek üzlet ez annak, aki meg tudja benne nedvesíteni a csőrét, hogy a maffiózók közkedvelt kifejezésével éljek. Mint a törvény indoklásából kiderül, a kormány akkora összeget kíván fordítani a szektor átalakítására, amely egy "piaci befektetőnek is megfelelő ellenérték lenne hasonló helyzetben a Magyar Állam által a szektorban szerzett jogok és pozíció ellenértékeként."  Persze. Ez egy olyan állam, mint tudjuk. Egy bazinagy bunkósbotot szorongatva kérdezi az érdekeltektől: elég lesz az egymilliárd? Azt azért már leszögezték, hogy az állam nem örök időkre akar tulajdonrészt szerezni a szektorban. Az állam - mint kifejtik – a Takarékbankon keresztül ugyan "fontos tulajdonosi pozíciót szerez a szektorban", amit annak átalakítására, professzionalizálására és átszervezésére fordít. Ha ezek a folyamatok "visszafordíthatatlanok" lesznek, az állam értékékesíteni kívánja tulajdonát.  A profik meg már ott lihegnek: Demján és Töröcskei, hónuk alatt bankjaikkal, melyekben – láss csodát – éppen most szerez negyvenkilenc százalékos kisebbségi tulajdonrészt az állam. Gondolom, majd tőkeemeléssel, merthogy így lehet adni pénzt úgy, hogy ne nagyon lehessen beleszólni a többségi tulajdonos által irányított folyamatokba. Demján bankjának vezérigazgatója az OTP volt lakossági ügyvezetője, aki még az első Orbán-kormány idején volt a felelőse helyettes államtitkárként a lakáshitelezési programnak. Töröcskei István, aki az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója, családi érdekeltségként birtokolja bankját, mely tőkeerejét tekintve tán harmada lehet Demján bankjáénak. Valamilyen érdekes egybeesés folytán mindketten 2010-ben vásárolták be magukat a bankszektorba, és most jött el az ideje, hogy realizálják eddigi befektetéseik hozamát.
Persze ott lesz majd a Vezér is valahol, és aki azt képzeli, hogy saját néven, az téved - nekem Orbán vagyonából annak láthatatlan része kellene… A két bank majd intézi a kis és középvállalkozások hitelezéseit, a lakossági részt egyelőre a Takarékbank irányításával a fiókok bonyolítják, aztán majd megveszi az egészet Csányi – csak még azt nem tudni milyen minőségében, magánemberként, vagy az OTP elnökeként… Egy szó, mint száz, elindult a magyar pénzügyi szektor újraosztása, nem lepne meg, ha a devizahitelesek számára kedvező döntés születne, melynek folyományaként néhány külföldi tulajdonú bank tönkremenne, kivonulna a magyar pénzpiacról. És mi lesz a takarékszövetkezetekkel? Hát ezek éppen annyira lesznek szövetkezetek, mint amennyire a bankárok önzetlenek – semennyire. Ezeket a kis helyi bankocskákat a kisemberek hozták létre, az ő betéteik hozamából fejlődtek fel európai színvonalra, és nagyon vigyáztak betéteseik és a szövetkezet pénzére. Ezt persze majd az új szisztéma irányítói is megígérik, hiszen ez semmibe sem kerül. A tagság meg majd bólogat, úgysem ért semmit, csak azt, hogy jövőre majd egy százalékkal emelik a kamatot, hadd örüljön a suttyó. A nép kezéből meg megint kivesznek valamit, ami az övé volt, amit az egyszerű emberek hoztak létre, viszont majd mindenki kap egy Takarékbank Zrt. feliratú sapkát, oszt abban gyűjtheti az adományokat a templomlépcsőn ülve.
Ki van ez szépen találva…

:O))))