Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Gyom, pitypang, lóhere - ami nálunk van az nem pázsit, inkább tulkok legelője…

Mikor megkérdezték egy angoltól, hogy mi a bársonyos és smaragdzöld angol pázsit titka, akkor azt mondta, hogy nincs semmiféle titok, csak minden héten nyírni kell és rendszeresen locsolni.
És ezt úgy háromszáz éven keresztül.
Szerencsés ország.
[Image]A történettel egyébként a demokrácia kialakításának módszerét szokták magyarázni – meg kell mondjam, roppant találóan.Anglia szerencsés ország, persze a szerencse mellett okos emberek is lakják, akik ismerik a fair play-t és általában betartják a saját maguk által alkotott szabályokat, nagy fontosságot tulajdonítanak a hagyományoknak, a stabilitásnak és egymás tiszteletének, cserébe el is várják a saját személyükkel szembeni tiszteletet.Mi a világ egy kevésbé szerencsés fertályán telepedtünk le, itt valahogy mások a szabályok, más a mentalitás, ehhez képest a magyar demokrácia pázsitja is satnyább, - hogy klasszikust idézzek nem kicsit, - nagyon.
Isten tudja, miért van ez így - miért nem érti az ország nagy része a demokrácia lényegét, írott és íratlan szabályainak mibenlétét és miért tudja egy felelőtlen kókler, - mint elődei annyiszor már történelmünk során - ócska politikájának szervilis kiszolgálóivá tenni a nemzetet.
Nem látja talán a nép, hogy mi folyik itt?
Nem látja, hogy a demokrácia potemkin-kulisszái között lesz kénytelen élni?
Az elmúlt században a demokrácia túl sok esélyt nem hagyott, a Habsburg-abszolutizmus után jött vörös terror, fehérterror, Horthy-féle áldemokratizmus, aztán nyilas-diktatúra és egy rövid átmeneti időszak után Rákosi bolsevik diktatúrája, melyet Kádár felvilágosult abszolutizmusa, a puha diktatúra követett.
Húsz évvel ezelőtt a történelem különös kegyéből a nemzet lehetőséget kapott arra, hogy létrehozza a demokráciát és egy élhető országot teremtsen.
Nem élt vele, csak letesztelte - középső ujját kinyújtva belepiszkált, megszagolta de megnyalni nem merte.
Valószínűleg nem is tetszett volna neki az íze, - talán túl sok benne a fűszer a megszokotthoz képest.
Talán túl sok felelősséggel jár a saját döntés, talán szeretünk félni a hatalomtól és adrenalinszintünkre remek hatással van, mikor a zord hatalmat kisstílű trükkökkel kijátsszuk.
Ma a helyzet – úgy tűnik – olyan, mint amikor a megpocsékolt lány beletörődik a megváltoztathatatlanba, és abbahagyva a lamentálást elkezdi ritmusosan mozgatni a püspökfalatját.
Persze aztán lehet, hogy tévedek, hiszen ugyanazok az emberek, akik vastapssal és ütemes „Ráko-si! Ráko-si!” kiáltásokkal ünnepelték a mai vezér golyófejű elődjét és példaképét, amikor kiábrándultak belőle, akkor igen csúnyán viselkedtek.
És sokak számára azok közül, akik egészen addig azt hitték, hogy őket a nép szeretete emelte az égig, a lefelé vezető út megoldhatatlan problémákkal járt.Ha csak a múlt századot nézzük, a magyar ugaron nyolcszor folyt mélyszántás, - hogy a tankok által okozott károkról ne is beszéljünk.A nemzet aktuális boldogítói mindahányszor selymes pázsitot, szőlőt és lágy kenyeret ígértek, de csak egyikük tudott – igaz ő sem kifogástalan - kissé göröngyös gyepet telepíteni - persze az sem volt örökéletű.Az utolsó mélyszántás után aztán nagy reményekkel elvetettük a magot, ami annak rendje-módja szerint ki is kelt.Akkor elkezdtük locsolgatni, nyírtuk is rendszeresen - egymást is, jó magyar szokás szerint – és abban reménykedtünk, hogy ugyan időnként marhák trappolnak fel-alá rajta, összerondítva a friss vetést, de a rendszeres locsolás és a nyírás, meg a marhák kordonok közé szorítása meghozza majd az eredményt.Tévedtünk, - feltűnt a Nemzet Traktorosa és itt a kilencedik mélyszántás – a fűnek már nyoma sincs, a marhák meg hátra-hátra nézve boldogtalanul bőgnek a kopár és szomorú legelőn.
Forradalom van.A marhák forradalma…
:O)))))