Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]
Éppen most írja a forgatókönyvet véleményformáló értelmiségünk kissé már beszáradt krémje.
Hogy ezek mennyi kárt okoztak már a demokráciának fafejű doktrinerségükkel, szorgalmasan rejtegetett hatalomvágyukkal, lilagőzös ostobaságaikkal, azt elmondani nem lehet.
Viszonylag szűk, meglehetősen jól behatárolható társaságról van szó, akik időnként körbeállnak és megdicsérik egymást, mint erre már négy évvel ezelőtt is bátorkodtam célozni.
Azóta szinte semmi sem változott, csak Botkát cserélték le másik versenyzőre a térségből, de csak a személy változott, az érdekeltek királycsinálói ambíciói megmaradtak.
Érthető, hiszen ők tanulni már nemigen szándékoznak, őket  - saját mértékadó véleményük szerint - tanításra predesztinálja sorsuk, ők a magyar értelmiséget szándékoznak - nem középiskolás fokon - taní-tani, legfőképpen hatalomtechnikára.
Ebben kissé hátráltatja őket, hogy azt hiszik, hogy a politika a vágyak műfaja, hamvas szüzek terepe, ahol nincs helye az általuk szerkesztett és a Tízparancsolatot lenyomó doktrináik kétségbevonásának.
Ezért is horpadt be Orbán homloka, mikor elővette nekik a csúnyáját, pedig anno mindegyikük benne látta a jövőt, most pedig, amikor tele szájjal próbálnak igét hirdetni szopás közben, nem telik tőlük más, csak a fejcsóválás.
Most éppen arról cserélnek eszmét, hogy miért nem lehet Orbánt és a maffiát kiszorítani a hatalomból, jóllehet, ha lenne bennük csepp felelősségérzet, és jutna idejük saját szobruk talapzatának vakolásán túl is valamire, akkor nem azt a kérdést tennék fel, hogy miért nem lehet, hanem azt, hogy hogyan lehet.
Ez lenne a mai értelmiségi elit dolga, ez vinné előre az országot, nem pedig az, hogy még azokat is a fennálló helyzetbe való beletörődésre biztatják, akikben van még ambíció arra, hogy ebből az országból egy normálisan működő demokratikus államot csináljanak.
Nem hurrá-optimizmus a vágyam, hanem az, hogy ha bekövetkezik a "Jézusmária, győztünk!" effektus, akkor legyen egy pontos és világos menetrend, mely kezelni tudja a valószínűsíthető állapotot, konkrét helyzetekre konkrét tervekkel (6. Lenin...) rendelkezik, nem feledkezve meg a személyi feltételekről sem.
Elképzelem, amint zászlainkon a felirattal: "ÚGYSEM NYERHETÜNK!" - lelkesen harcba indulunk a gátlástalan pojáca ellen, aki rendes szociopatához illő módon mindenkit hülyének nézve magasról tesz jogra és erkölcsre, és várjuk a győzelmet.
Hiába várjuk, hit és elszántság nélkül nem fog menni...
Igaz, mint a reklámokból mostanában kiderül, a foci kovácsolja össze a nemzetet, mert hiába vagyunk sokfélék, ezért egységesen tudunk lelkesedni.
Aki nem hiszi, nézze meg a szurkolók vonulását és törődjön bele: azok a szép, kigyúrt baromarcúak, akiket minden tisztességes magyar szégyell, na azok a kovácsok, a pályán meg döntetle  győzelmet győzelemre halmozunk, és ha kiszámolnánk, mennyibe került neked személy szerint egyetlen berúgott gól az ellenfél kapujába, hát felettébb elcsodálkoznál.


Bele illene már törődni, hogy egy olyan jogrendszert lebontani, melyet a Fidesz építgetett a maga érdekében és hasonlatosságára, nem lehet hagyományos jogi keretek között elvégezni.
Hajdan Nürnbergben sem Hitler törvénykönyve alapján ítélkeztek.
A helyzet - bár sok tekintetben más, mégis sok hasonlóságot mutat a mostani helyzettel.
"A per megmutatta, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválása, hiszen nem volt könnyű elítélni olyan embereket, akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Az így keletkezett feszültséget Gustav Radbruch német jogtudós oldotta fel a róla elnevezett formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá." - olvasható a Wikipédia nürnbergi perrel foglalkozó szócikkében, és ez el is fogadható vezérfonalnak a helyzet kezelése során.
Az Alaptörvény is törvény, ha eddig nem vettük volna észre...
Talán érdemes emlékezni arra is, hogy a vádat Nürnbergben nem nemzetiszocialista ügyész képviselte.


Másik aggodalom az Alaptörvény miatt gyötri a csodacsapatot.
Egy olyan alaptörvény miatt, melyet a Fidesz ereszcsatorna virtuóz rúdtáncosa alkotott, melyet nem előzött meg semmiféle társadalmi egyeztetés, nem erősített meg népszavazás,  melynek minden sora a Fidesz és Orbán érdekeiről szól, és csak a kóbor apácák megtévesztésére hagytak benne olyan elemeket, mint például az egyszemélyi hatalom megszerzésére irányuló törekvések elleni fellépés kötelezettsége.
Hát, ha ez kötelezettség, akkor fel kell lépni, aztán azonnal ez után hatályon kívül kell helyezni a gránitszilárdságú remekművet, és haladéktalanul össze kell hívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, hálistennek a Parlamentnek két erre alkalmas ülésterme is van.
Ha győzünk - és erre csak akkor van esély, ha hiszünk magunkban - nincs helye a finnyáskodásnak, meg a szokott köldöknézegetésnek.
És győzni fogunk, aki meg ebben nem hisz, de nem tetszik neki a rendszer, az legalább fogja be a száját.
Egyetlen történelmi személyiség se ért el sikereket fanyalgással és hitetlenkedéssel, és csak olyanokat szabad harcba küldeni, akik elég bátrak hozzá.
Sokaknak nem fog tetszeni, de csak Kádár mentalitásával van esély a győzelemre: "Voltam, ahol lennem kellett, tettem, amit tennem kellett." - mondta az az ember, aki szinte az egyetlen jelentős magyar államférfi s hazafi volt huszadik században.
Szóval csak bátran, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe, de ha kérhetem, azért az optimizmus ne hagyjon el bennünket, a szép, demokratikus jövő felé vezető út is az első lépéssel kezdődik.
De azért nem ártalmas megnézni az úttestet, már amennyire előre tudunk látni, hogy ne azonnal, már a második lépésnél lépjünk bele a vízóra-aknába.
Nem kell sok ész hozzá, nem kell hozzá filozófusnak lenni, elég a józan paraszti ész is.
Használni kellene...


:O)))