Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Hiába no, a világ bonyolult.
Minden jel arra utal, hogy Európa lakosságának, ha meg akar felelni a globalizálódó világ kihívásainak, akkor létre kell hoznia egy erős, jól szervezett államot, mely alapértékek és alapintézmények tekintetében egységes, mely gazdságilag, politikailag és katonailag versenyképes tud lenni a világ óriásaival, Kínával, Indiával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal.
Ez utóbbi különleges és érdekes helyzetben lenne, ha Európa politikusai képesek lennének megőrizni ép eszüket, képesek lennének öt napnál hosszabb távra előre gondolkodni, ha már öt napnál hosszabb időre visszaemlékezni képtelenek, pedig tudhatnák: állítólag Európa az Uralig tart...
Természetesen annak, aki szereti a realitásokat, rengeteg tényezőt kell figyelembe vennie, ha a jövőt szeretné prognosztizálni, és még így is nagy a tévedés lehetősége, de azért alapdolgokban nem lenne érdemes illúziókban ringatni magunkat.

Az első dolog, amit figyelembe kellene vennünk, az Kína szerepe.
A XXI. század Kína évszázada lesz, ennek jeleit már ma is érzékelhetjük, hiszen katonai ereje kezd nyomasztóvá válni, gazdasága hatalmas, fejlődése töretlen, emberanyaga kimeríthetetlen.
Az USA nyakig el van adósodva Kínánál, ami részben jó, hiszen az ember legfeljebb megveri az adósát, de ha esze van, akkor meg nem öli. 
Kínának Indiával tradicionálisan feszült a viszonya, Oroszországgal semleges, de azért elgondolkodva nézegeti a néptelen ázsiai orosz területeket.
Kína hosszú távra politizál, nem érdeklik az apró győzelmecskék, inkább embert küld a Holdra, de lehet, a Marson már rizsföldeket fognak találni az amerikaiak, ha arra járnak.
Kína kizökkenthetetlen, évezredek tapasztalata áll mögötte, meg a kínai nép közismert szorgalma, fegyelme és találékonysága, míg az Egyesült Államok még abban sem lehet biztos, hogy negyed század múlva milyen nyelven beszél náluk a többség.
Mindenesetre ők ott vannak Afrikában, utakat építenek, gazdasági pozíciókat szereznek, beépülnek a gazdaságba.

India a XXII. század országa, de már ma is jelentős gazdasági és katonai erővel rendelkezik, számítástechnikai világhatalom, népessége óriási, a benne rejlő fejlődési képesség - a jelenlegi társadalmi ellentmondások mellett is -  szinte határtalan.
India is ott van Afrikában, gazdasági jelenléte meghatározó, ezért aztán majdnem annyi az irigyük, mint Európában a zsidóknak, a közös még ebben az, hogy a helyi lakosságtól igen távol áll az a következetes, szorgalmas és jövőbe tekintő munka, mint amilyenre fent említettek szocializálódtak.
Ezért aztán rendszeres időközönként ki-kiirtják őket, ez néha okoz kisebb zökkenőket, de az utódok azért viszik tovább az üzletet rendületlenül.
Ahogy a világ halad, azt azért lehet látni, hogy a gazdaság egyre kvesebb élőerőt igényel, így hatalmas tömegek fognak nyomorogni egy olyan világban, mely naponta önti rájuk a gazdagság és fényűzés kultuszát.
Ha ezek az emberek egyszer felkerekednek, na, akkor majd beszélhetünk népvándorlásról, fanatizmusról, és lehet, visszasírjuk még Oszama bin Ladent is...

Érdeke bármelyiknek is egy erős Európa?
Ugyan, jó ez így, ahogy van.
Európa az öreg nagynéni, aki hajdan csinos volt, mindenkinek elcsavarta a fejét, néha hisztizett kicsit, de ez azért családban maradt, viszont ma már elfonnyadtak előnyei, hajdan büszkén ágaskodó mellei már régen vesztettek a gravitációval való küzdelemben - de ő még mindig úgy viselkedik, mint egy erényeit féltő bakfis, jóllehet, végigment már rajta egy-két hadsereg...
Egy esélye lenne, ha elmenne egy varázslóhoz, aki új életre keltené - új névvel, új viselkedéssel újrakezdhetné, elfeledve összes csalfaságát, pocsék rossz természetét, örök önzését, végtelen beképzeltségét és felkészülne a helytállásra a globalizált világban.
Merthogy helyt kell állni, hiszen a világ maga is nyertesekre és vesztesekre oszlik és aki a vesztesek közé kerül, annak a sorsához képest Kunta Kinte sorsa maga a diadalmenet, merthogy neki csak a lábát vágták le, vagy milyét is...


Oroszország is súlyos problémákkal küzd, viszont jelentősen megkönnyíti a dolgát, hogy nála leltározzák a Mengyelejev-rendszer elemeit, van olaja, van ereje, van emberanyaga, vannak tudósai, szakemberei és van egy feneketlen bendőjű piaca.
De ez egy ponton túl kevés lenne, legfeljebb védekezésre futná, de abból nem lehet megélni.
Teljesen eretnek a gondolat, de számomra nyilvánvaló, ha Oroszország tagja lenne az Egyesült Európának, akkor az méltó ellenfele lenne akár üzletileg, akár katonailag bármelyik feltörekvő nagyságnak, vagy a leszállóágban levő Egyesült Államoknak, mely arról nevezetes, hogy olyan, mint egy rossz gyerek - mindenbe mohón beleharap és amikor kicsit forró vagy kicsit csíp, akkor eldobja és keres helyette mást.
Teheti, mert Európa végtelenül gyenge, de Oroszországgal együtt óriási gazdasági, politikai, katona potenciálra tehetne szert, megkerülhetetlen szereplője lehetne a világnak.

Persze a russzofóbia nagy erő,  meg aztán Oroszország roppant kívánatos zsákmány lenne, erre hajt az angolszász kül és katonapolitika évszázadok óta.
De nem rossz üzlet számára a konfrontáció fenntartása sem, hiszen az amerikai katonai költségvetés ideologiailag az orosz fenyegetésre épül.
Ellenség kell, mert ha van ellenség, akkor az ellen össze kell fogni, legyőzése érdekében áldozatokat kell hozni.
Európa a jelenlegi helyzetben egy Oroszország ellen fordított fegyvercső, nem vitás,hogy védekezni fog ellene, ezer formában.
Joggal, egymásközt szólva.

Most éppen Európa szétzilálása folyik, dolgoznak ezen a szövetségeseink és ellenfeleink egyaránt, ebből is adódik a menekült-probléma, nomeg az Unión belüli kispályás királyocskák félelmei miatt, akiket a hideg kirázna, ha hirtelen elfogyna az ellenség.
Így majd mi fogyunk el szépen, vadul ágálva egy képzelt rém ellen, miközben a világ valós folyamatai eltakarják szemünk elől a napot.
Lehet itt fantáziálni, nyílpuska és tarsolylemez-nagyhatalomnak képzelni magunkat, de a realitás mégiscsak az, hogy ha ez így megy tovább még kis ideig, akkor más nyeli majd a libacombot, mi meg majd az éhkoppot.

Orbán meg egy senki, még alparasztnak is kevés ezen a sakktáblán, előtte a perspektíva talán az, hogy lehet még belőle futó is, ha végre megjön az eszünk.
Ebben azért nem reménykednék, nem olyan családban születtünk mi, mi annyira szeretjük magunkat, hogy még az ellenségeinket is családon belül keressük.
Aztán jöhet a csihi-puhi, és mikor kijöhetünk végre a kórházból, kezdjük előlről, merthogy mi még tanulékonyak is vagyunk...

Európa elrablása lefutott meccs, már csak azt lenne jó tudni, milyen nyelvet lenne érdemes tanulni, milyen kaját kellene megszokni pörkölt helyett, rizstésztát vagy tikka masalát...

:O)))