Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Mindjárt itt, az elején szeretnék elnézést kérni azoktól az asszonyoktól, akik vallási vagy erkölcsi okokból, tradícióik miatt szülnek.
Azoktól is, akik esetleg azért, mert maguk is nagycsaládban nőttek fel, meg azoktól, akik csak úgy egyszerűen szeretik a gyerekeket, és önmegvalósításukat anyai szerepben tudják legjobban elképzelni, ezért szülnek három-hat gyereket - minden tiszteletem az övék.
Egy-két gyereket felnevelni sem könnyű, hát még négyet-ötöt, különösen úgy, hogy az anyagi háttér sok esetben meg sem engedné a nagyüzemi szülést, és mégis, ennek dacára is szülnek.
Persze lehetne itt okoskodni, meg bölcs kalkulációkkal bemutatni, hogy mennyire felelőtlen az az anya, aki tudja, hogy a család bevétele kevés a nagyszámú gyermek színvonalas felneveléséhez, de nem érdemes, mert ilyen alapon el lehetne ítélni anyáinkat, nagyanyáinkat, akik a világháborúkat közvetlenül követő évek anyagi és politikai bizonytalanságába szültek akár egyetlen gyereket is.


Divatos azt mondani manapság, hogy Juliska három gyereket vállalt, én meg azt gondolom, hogy gyereket szülni csak a Fidesz háza táján vállalkozás, normális nő belső késztetése szerint szül  gyermeket, nem pedig normában.
De jellemző Orbán és bandájának gondolkodására, hogy ilyen-olyan, szenteltvízzel meglocsolt adókedvezményekkel akar nyúlanyót csinálni a magyar nőkből, persze a feltételrendszert szorosan saját torz ideológiájához igazítva. 
Nyúlanyó az lehet, akiből nemzeti középosztályt akarnak csinálni.
Nemzeti az, aki Orbán és vazallusai seggét nyalja, minek következtében annak nyilvánítják.
A többi nyulak nem nemzetiek, ezért aztán nem is részesülnek az atyai áldásból, legyen bár nekik hat gyerekük és egy szobájuk, akkor sem. 
A Nemzeti Nyúlanyó projekt dübörög, lesz itt hitel dögivel, aztán ha bedőlt, hát jöhetnek megint a kilakoltatások, lesz bizonyára, akinek két-három lakása is rámegy arra, hogy Orbán felkarolta.
Ha minden jól megy, annyi lesz itt a gyerek, mint Fideszben a kleptomániás, merthogy a meglévő apróságok nem számítanak - gyerekből is új kell ahhoz, hogy dőljön a lé.
Ha minden stimmel, akkor már csak a végső teszt van hátra, az erre kiképzett Nemzeti Szarértő Szervezet megvizsgálja az érintettet: ha drazsét szarik, hát minden rendben, de ha nem, rágcsálhatja reggeltől-estig a répát, akkor se lesz Nemzeti Nyúlnak minősítve.


Persze vannak, akiket eleve nem érint a program, jóllehet, annak rögzítése, hogy ők nem tartoznak a nemzettesthez, még hátra van, de ahogy a folyamatokat nézzük, már nincs messze a nap, mikor ezt az igazságot is dolomitba vésik.
Erre a kis időre meg már felesleges lenne megzavarni őket, ellesznek az árokparton, ahogy eddig is, oszt az a három-négy gyerek eljátszik a sárban, legalább megtanulják, hogy a béka is étel.
Erre persze majd luxusadót vet ki a pénzügyi kormányzat, csakúgy, mint a csigára - az illetékesek pedig kivizsgálhatják Soros bérencének, a francia Macronnak alattomos szándékát a nemzet elcsigázása terén...
Oda is kell figyelnünk, legalább most már, mikor szinte észrevétlenül világhatalom lettünk, katonai erőnk felülmúlja akár a Brexittel szabadságát kivívó Nagy-Britannia csapásmérő képességét is.
Nagyurunk elmondta, hogy katonai képességeinket odáig kell fejleszteni, hogy bármely égtájról minket ért fegyveres fenyegetést képesek legyünk elhárítani, ezért veszünk még tizenkét repülőgépet, a Gripen is jól fialt, az F-16-os se lehet rosszabb.
Utoljára talán Voronyezsnél álltunk ilyen jól, akkor is nyomasztó fölényben voltunk az oroszokkal szemben, csak aztán az ősi magyar fátum, ugye...
Most is csak a szegény magyar bakát sajnálom, aki álló nap egy seggébe szúrt söprűnyélen pörögve guvasztja szemeit a négy világtáj felé, azt vizslatva, merről támad az ellen.


Ez a Mi Vezérünk hihetetlen tempóérzékkel ismerte fel az optimális időpontot ahhoz, hogy generalisszimusszá lényegüljön, Sztálin és Csang Kaj-sek után harmadikként - átmenetileg, de már napirenden van a rendfokozati reform
Ekkora baromságokat még katonák sem képesek mondani, jóllehet ők aztán tudnak alkotni, példa rá a nejlonlámpa is...
Azért meg lehetne kérdezni Őfőméltóságától, hogy Magyarország mióta rendelkezik konkrét ellenségképpel?
Hogy ő az első zárójelentése óta, az valószínű.
Esetleg csak a kisantant-fóbia szép új  megnyilvánulásával van dolgunk?
Ez esetben jó lenne visszavenni terjedelmes arcunkból, tekintettel a szomszédságainkban fellelhető másfél milliónyi magyar túszra, meg arra, hogy ha a román hadsereg estefelé gondol egyet, akkor a reggelit már a Gundelben fogyaszthatják, természetesen baráti áron. 
Ukrajna pedig - bár ezer sebből vérzik, de még így sincs egy kategóriában velünk, bármennyire is emberkedik a mi kis Harcimarcink, emellett rettenetesen nagy szüksége lenne egy katonai győzelemre......


Persze, akár győzhetünk is, hiszen az ország éppen olyan legatyásodott állapotban van, mint Vezérünk elméje, melynek fénye messze világlik határainkon túl is.
A sok kis pénzértcsinált, ágyútölteléknek szánt nebuló pedig csak reménykedjen, mire katonaköteles korba érnek, addigra vagy két méter kenderkötél, vagy egy belülről párnázott új dolgozószoba megoldja a helyzetet.
Ebben reménykedjünk mi is!



:O)))