Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]„Én azt hiszem, hogy ez a három (levél) a Fidesz gyűlöletkampányának az eredménye, amely megosztja az országot, megosztja az embereket, barátokat és családokat” – mondta az ATV-nek Bartha György, a miskolci MSZP szervezet irodavezetője azt követően, hogy a hétfői posta átnézése közben az egyik küldeményben fehér port talált.
Nagyon valószínű, hogy az fog kiderülni: a fehér por liszt volt, lehet hazavinni és rántást csinálni belőle a bableveshez, de óvatosan, nehogy csomós legyen, mert az nagy méreg annak, akinek a tányérjába kerül. Ez is olyan talpig magyar dolog, hiszen mi sem könnyebb ebben az országban, mint a lépfene baktériumához hozzájutni, azt fehér porrá alakítva fegyvert fabrikálni belőle, így igen nagy annak a valószínűsége, hogy a Magyar Posta által kiszállított, LÉPFENE feliratú borítékok anthraxot, halálos mérget tartalmaznak. Viszont van egy módszer, ami nálunk is gond nélkül alkalmazható: elhullott kérődzök dögeinek fel-le hurcolása során van esély, hogy kifoghatunk egy fertőzött példányt. Ez, így választások idején nagyban elősegítené a Kubatov-listák pontosítását is, hiszen akkor tudhatnánk végre hitelesen, hogy aki döglött tehenet húz a farkánál fogva, az komcsi, esetleg etnikum, aki hazafelé tart a részükre fenntartott húsboltból…
Hócipőm tele van ezzel a gyűlöletkampányozással is. A magyar belpolitika egyre gyermetegebb, némelyik óvodában a nagycsoportosoknak is több eszük van, mint a magyar politikusoknak. Felénk az a politikai propaganda csúcsa, ha a politikusok körbeállnak, Viktorka pedig elkiáltja magát: a szocik lopnak! Hívei erre kórusban ismétlik: Lopnak! Lopnak! Barátai pedig kontráznak hozzá: Meg a zsidók, a cigányok! Lopnak! Lopnak! Ez idáig rendben is van, de utána a csoport másik fele is rákezdi: Mi nem lopunk, csak ti loptok! Barátaik kontráznak: Loptunk ugyan, de ti többet! Kicsit loptunk, de ti sokat! A választópolgár meg, miután elhányta magát legyint egyet, majd rákezdi: Mindegyforma! Mindegyforma!
Pedig nem mind egyforma, de ez soha nem fog kiderülni, mert a propaganda belefullad a libák és trafikok tengerébe, mindenki mindent érzelmi alapon közelít meg, mindenki a másikat vádolja gyűlöletkeltéssel, a stílus elborzasztó, a mondanivaló meg velejéig hazug. A jobboldal már arra sem figyel, hogy legalább a legnyilvánvalóbb baromságait elkendőzze, a kilógó lólábakat, sőt lassan már az egész lovat is átlépi, a választót szemközt köpi, mert azt gondolja, hogy az a párszázezer idióta, aki az „orbánviktor majd tesz bele” című világslágert énekli, mindenkit lenyom.
Az a baj, hogy az ellenzék belesétál ebbe a csapdába, elkezd ugyanúgy viselkedni, mint ellenfele, pedig ha valamit utál a nyugalmat és kiszámíthatóságot kedvelő választó, az éppen ez a politikai sárdobálás. A demokraták ezzel nem mennek semmire, csak magukra húzzák azt az ellenszenvet, melyet a Fidesz lenne jogosult önállóan betakarítani. Aki beszáll az iszapbirkózásba, az maga is nyakig sáros lesz. Anno Kuncze Gábornak volt erre a helyzetre egy találó hasonlata, mely szerint a társadalom érdekesen kezeli ezeket a dolgokat. Ha egy részeg a buszon összehányja magát és lehány téged is, könnyen alakul ki a nézőkben a téves kép két gusztustalan disznóról.
Lehetne ezt elegánsabban is csinálni, nem kellene gyűlöletkampányozni, inkább tényekkel kellene operálni. Például elmondani, hogy miért hazug a rezsicsökkentés, hány milliárdot szakított az Orbán-Simicska klán, kik kapták a trafikokat, mondjuk településre bontva, az adott településen megmagyarázva, miért éppen az kapta, aki.
Hány milliárd vissza nem térítendő támogatást kapott Csányi, hány milliárdos beruházást hajtott el a Fidesz az elmúlt évek alatt, ez hány munkahelyet jelentett, miért jó az államnak a minimálbér emelése, mennyi maradt ebből a munkavállalóknál – és milliónyi egyéb dolgot, megspékelve a helyi közismert mutyi és hatalmaskodási történetekkel.
Nem kellene hőbörögni, a száraz tények többet mondanak, mint bármely dühroham. Mennyi volt az államháztartás hiánya a válság előtt, mennyivel adták át az országot Orbánnak, ki ellenőrizte ezt, mennyi ma az államháztartás hiánya, mennyi az államadósság, mennyit szórt a szélbe az Orbán-kormány, hány lakást lehetett volna ebből építeni, hányszor lehetett volna megmenteni belőle a nemzeti légitársaságot. Hány devizahitelest mentettek meg a nagy dumával, egyáltalán, hányan vannak, akiknek ez a problémája, hány embert lakoltattak ki az utóbbi három évben, hányan fagytak meg az utcákon és hányan a saját lakásukban. Hány gyerek éhezik, hány családban nincs egyetlen kereső sem, mi volt a foglalkoztatottság növelésének orbáni trükkje. Hány milliárd ment a határon túli magyarok támogatására, az kikhez jutott el és milyen célokra, hányan képviselték a magyarokat Erdélyben, Ukrajnában a román államhatalmi szervekben 2010 előtt és hányan képviselik ma, milyen államközi szerződések biztosítják a támogatások törvényességét. Hány kiló kenyeret, hány köbméter gázt tudott venni egy átlagnyugdíjas a nyugdíjából, mit mondott a Fidesz a tandíjról és mi az igazság, hány fiatal felvételizett évente 2011 előtt és hányan jelentkeznek ma a felsőoktatásba, hány orvos ment külföldre a három év alatt, és így tovább. Mondjuk minden napra egy-egy tény a választásokig.
A tények magukért beszélnének.
Illúzió az, hogy óriásplakátokon lehet majd hirdetni a demokratikus oldal igazát, de egy szikár tény egyetlen A4-es lapra is ráfér, azt pedig az aktivisták is be tudják dobálni a levélszekrényekbe, ki tudják ragasztani szerte a falvakban, városokban. Ha ötletesek, humorosak és legfőképpen igaz és hiteles adatokkal operálnak, akkor ez a tényekre alapozott propaganda hatékonyabb és hitelesebb lehet, mint a Szőke Piranha selypítő idótáskodása, az új szóvivők bornírt fröcsögése. És nem szabad csak a Budapesten politizálni, mert a média az ellenfél kezében van. A bölcs tanács itt is igaz: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!
Aki azt mondja, hogy a politikai kérdések a propaganda szintjén dőlnek el, annak többé-kevésbé igaza is van, ehhez mérten kellene készülni a választásokra. Nem kell állandóan védekezni, nyugodtan semmibe lehet venni a támadásokat, egy mondat bőven elég bármelyikre: Lopnak, csalnak, hazudnak! Most éppen erről. Ha valaki elkezd védekezni, akkor van mivel foglalkozni a hatalom média-birodalmának, ha csak azzal tudnak foglalkozni, hogy mi volt a vádjaikra a reakció, akkor legfeljebb elmondják még ötvenszer ugyanazt, de a száraz tények közélésén túl nem érdemes acsarkodni.
Át kellene gondolni végre a demokratikus oldal propaganda-tevékenységét, mert így rossz vége lesz ennek. Talán-talán még nincs késő, de már a huszonnegyedik órában vagyunk…
:O)))