Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Tulajdonképpen igazságtalan ez az egész, hiszen ha igazságosak szeretnénk lenni, akkor az év minden napját nekik szentelhetnénk.
Nekik, akik páratlan lehetőséget adtak nekünk, olyan lehetőséget, melyet senki mástól meg nem kaphattunk volna: az élet lehetőségét.
Ha mást nem is tettek volna, már ezzel is kiérdemelnék a hálát, hiszen békeidőben élni szép, élni jó, már persze, ha valaki el tudja fogadni, hogy az élet magában hordozza a szenvedést és a halált is.
Mégis, még ezzel együtt is, kevés ember van, aki nyűgnek találná az életet, inkább megpróbálja megtalálni annak kisebb-nagyobb szépségeit, örömeit.
Szerencsés korban élünk, nem kell menekültként keresni helyünket a világban, legfeljebb migránsok vagyunk, akik - egyelőre még - csak saját döntés eredményeként, gazdasági okokból kénytelenek elhagyni hazájukat, joggal lehetünk hát hálásak anyáinknak.

Anyának lenni nem egyszerű dolog, és most tekintsünk el a szülési fájdalmaktól, pedig, ha a vetés is olyan fájdalmakkal járna, mint az aratás, már régen kihalt volna az emberiség.
Az anya feladata pedig csak ekkor kezdődik.
A számtalan átvirrasztott éjszaka, a gyermekbetegségek miatti aggodalmak, a kisebb-nagyobb balesetek során átélt ijedtség, a gyerekkel kapcsolatos feladatok olyanná teszik az anya életét, mint a pilótákét - a megterhelés miatt minden év kettőnek számít.
De ők bírják, és ha saját magukra nem is jut mindig elegendő erő és energia, a gyereknek mindig megvan minden, amire aktuálisan szüksége van.
Természetesen vannak azért kivételek is, az önző anyák anyasorba cseperedett önző gyermekei, akik saját életük korlátozásaként élik meg az anyaságot, hatalmas akadálynak önmegvalósításuk versenypályáján.
Soha nem értettem meg őket igazán, hiszen gyereket szülni nem kötelező, de ha már megszülte valaki utódját, hát felelősséggel is tartozik érte - természetesen a másik szülővel együtt.
Ők a kivételek, a deviánsok, akik szembe mennek nem csak az emberséggel, de a természet törvényeivel is.
A mai világban lehet jó és rossz példákat egyaránt találni, vannak szép családok, és vannak elvált szülők is, akiknek gyermeke egészséges légkörben cseperedhet, mert az anyák nem akarják bajaikat, gondjaikat gyermekeikben tovább éltetni.
De vannak anyák, akik a gyermeküket a volt társ zsarolásának eszközeként használják, nem törődve azzal, hogy milyen szenvedéseket és  torzulásokat okoznak a gyermek lelkében.
Ők vannak kevesebben.
Az anya felelőssége rendkívül nagy, hiszen általában nagyrészt ő neveli-gondozza gyermekét annak úgy hatéves koráig, márpedig hatéves korára nagyjából kész az ember, innen már csak finomítani, csiszolni, fényezni lehet, de minden alapvető tulajdonsága kialakult már.
Ezekben az években leginkább az anyjához kötődik, ő kis élete naprendszerének központi csillaga, az igazodási pont, a megfellebbezhetetlen tekintély.
Mint kisliba a Libamama után, úgy megy a kisgyerek is anyukája után, korlátlan, feltétlen bizalommal.
Nyomasztó, de gyönyörű felelősség
Az anyák túlnyomó többsége eleget tud ennek a gigászi feladatnak tenni, tisztelet és megbecsülés érte mindannyiuknak.

Ezzel persze nincs vége az anyaságnak, nem olyan ez, mint amikor egy félkész munkadarabot átadunk a futószalag következő fázisának.
A gyermek ugyan szépen lassan leválik szülőjéről, de a szülő soha nem szűnik meg aggódva szeretni gyermekét, még, ha az már vén nyugdíjas is.
Ha olyan szerencsés valaki, hogy öregen is fel tudja köszönteni az édesanyját, hát számítson rá, hogy nevelés vagy aggodalmak áldozata lesz, hiszen számára életkorunktól függetlenül gyerekek maradunk, akit vigyázni, óvni kell.
Ez néha nagyon vicces, de megható is egyben, boldog az, akinek része lehet benne.
Kedves Édesanyák, Anyuk, Anyukák, Mamák és Nagymamák, köszönjük nektek, hogy voltatok és vagytok, ha valamit is elértünk az életben, ami nektek és nekünk értékes és szép, azt javarészt nektek köszönhetjük.
Köszönjük, hogy szerettek minket és tudnotok kell, hogy mi is szeretünk titeket.
Akkor is, ha az élet úgy hozza, hogy fáradtabbak, neadjisten ingerlékenyebbek vagyunk, ha bokros teendőink között kevesebb idő jut rátok - az ember esendő, de hát ki tudná ezt jobban, mint ti...
Anyák Napján éltetekben-holtatokban tietek a gondolataink, az örömünk, a szép emlékeink, a szeretetünk.
Ha velünk vagytok, hát éljetek velünk még sokáig erőben, egészségben, és szeressetek minket, ez éppen elég nekünk.
Ha már csak az emléketek él, akkor tudnotok kell, ott a felhő szélén lógázva végre a lábatokat, hogy gyermekeitek nem feledtek el, a szívükben örökké éltek.
És mindannyitoknak tudnotok kell, hogy amit tőletek kaptunk, azt továbbadjuk.
Reméljük, a mi gyerekeink is hálásak lehetnek érte egyszer...

[Image]





:O)))