Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Az abszolutizmus egyszemélyi uralom. Támaszai a hadsereg és a hivatalnoki kar, akik állami pénzekből tarják fenn. A politikai abszolutizmust autokráciának nevezzük, ez olyan politikai felfogás, mely szerint minden politikai hatalom egyetlen személy kezében kell, hogy összpontosuljon. Az autokrata szinonimája a türannosz, a despota és a diktátor kifejezés is. Nálunk az abszolutizmusnak egy speciálisan magyar formája érvényesül, ugyanis a mi kispályás diktátorunkat a hülyék hadserege és a náluk nem sokkal okosabb hivatalnoki kar tartja fenn, de az persze stimmel, hogy állami pénzekből – mi másból? Hogy itt sértegetem büszke nemzetemet, annak oka, hogy számomra érthetetlen az a vallásos buzgalom, mellyel a nép egy lelkiekben gazdag, de szellemiekben szegény része a saját nyakába ülteti azt, aki ezidáig csak és kizárólag rosszat tett Magyarországnak, a népnek általában, de még saját bánatos hívei túlnyomó többségének személy szerint is. Hogy hogyan tudta megosztani az országot, számomra maga a rejtély, hogy mitől lett ő a legmagyarabb magyar abban az országban, melyben a lakosság egy nem jelentéktelen része szinte állandóan a cigányok szapulásával foglalja el magát, hogy hogyan hihetnek neki, akinek már senki sem hisz a világon, hiszen annyiszor hazudozott gátlástalanul – maga a Nagy Titok, tömeglélektani szakdolgozatok tárgya lehetne. Talán majd Schmitt Plagi bá egyszer megkutatja a jelenséget, mely az ő pályaívét is oly kellemesen befolyásolta, hiszen olyan volt, mint a bűvész – bedobott egy közkedvelt és sportolóként, sportdiplomataként elismert úriembert a cilinderébe, majd a varázspálcával körözött kettőt és kihúzott belőle egy gyűrött, szakadt, szánalmas bohócot. Hiszen, ha csak vele bánt volna így el, de hívei tömegeit dobta el, mint Julis a papírzsebkendőt influenzajárvány idején, de nem tanult ezekből senki, semmit. Pedig betegsége tünetei egyre inkább elhatalmasodnak rajta, eleinte ugyanis még adott a látszatra, de mára már – vazallusai csordájával ellentétben - képtelen kontrollálni saját magát. Legszebb példája ennek a pávatánc című nagyívű fejtegetése, melybe, ha befejeztük a röhögést az idiótán és komolyan belegondolunk, akkor igencsak elszomorodhatunk, hiszen ez a kis mondóka maga a nyugati politikai elit szemköztköpése. Annak megfogalmazása, hogy az ostoba uniós politikusokat át kell és át lehet verni, nem kell hozzá, csak némi furfang, egyszerűbb, mint a lovat felfújni a seggébe dugott nádszálon keresztül eladás előtt, csak lépegetni kell, elegánsan rakva a sarkát az embernek. Ha ügyesen csináljuk, dől a lé és még a lakatot sem kell leverni sehonnan, mint a dolgos hétköznapokban Mari néni libaóljáról, fáradságos munkával. A pávatánc óta is van azért fejlődés, mert amit a bírókkal és a bíróságokkal művel, azt épeszű politikus nem tenné meg, ehhez csak olyan felfeslett elmével lát neki valaki, mint amilyen neki van. Egyrészt a vöröscsillag – ügy kapcsán kifejtette, hogy nem vesszük figyelembe a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság döntését, melynek döntéseit szerződésben ismertük el kötelezőnek magunkra nézve, mert csak, és bár a Kúria döntése során azért figyelembe vette a döntést, a Világ Legkisebb Óriása és bandája azért még hepciáskodott egy sort. Ez azért is izgalmas, mert most, a KÖZGÉP bejáratánál tartott tüntetés kapcsán a vállalat jogtanácsosa becsületsértésről papolt, holott mikor Új Péter megírta a Tokaj Kereskedőház kapcsán, hogy annak olcsó bora szar, akkor a strasbourgi bíróság megállapította, hogy a jogi személyeknek nem létezhet becsülete, csak legitim gazdasági érdeke. Ebben a jogi személy igencsak hasonlít korunk politikusára, kinek – a kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve - szintúgy nem létezik becsülete, viszont gazdasági érdekei annál inkább léteznek. És most itt van az Alkotmánybíróság döntése, mely ugyan himi-humi indokokkal, de kimondta, hogy a bírák hatvankét éves nyugdíjkorhatára semmis. Szempillantás sem kellett hozzá, és Egyeske közölte: a rendszer marad, és a kormány a tervek szerint még a hét vége előtt javaslatot tesz a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabály és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtésére. Tulajdonképpen arról van itt szó, hogy a hatalmi ágak szétválasztása helyett a hatalom teljes koncentrációját hajtja végre a centrális erőtér centruma, a kis magyar Fekete Lyuk, mely mindent beszippant, aminek csak a demokráciához köze lehet. És bár kétségkívül ügyesen és erőszakosan teszi ezt, de egyre inkább repedezik a hatalma, mert azért a sajátjai közül sem mindenki ostoba, és pontosan ismerik a diagnózisát, ebből pedig könnyen meg tudják jósolni életkilátásait – már a politikai életére gondolok, természetesen. És érvényesül a régi tapasztalat is - tűzz valaki hasára egy jelvényt és elkezd annak megfelelően viselkedni. Ha egy senki szolgából alkotmánybíró lesz, van esély rá, hogy nem akar továbbra is senki szolga maradni. Ma még a pénz és a félelem kordában tartja vazallusait, de nemsokára eljön az a perc, mikor már nem éri meg a pénz sem, és megéri bátornak lenni. Kell még kis idő, de hát, ha Antall József kibekkelte „őket”, akkor mi is kibekkelhetjük ezeket, csak éppen lemerülni lesz kissé gyomorforgató abba a szartengerbe, amit ebből a szép kis országból nagy pofázások közepette gyártottak. Itt az IMF küldöttsége, - ők tudják, kivel állnak szemben. Nem lehetnek gyöngyvirágos, optimista reményeink…
:O)))