Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Tanulságos napok ezek a magyar demokraták és a magyar baloldal számára.
Akik azt hitték, hogy Gyurcsány büntetőjogi felelősségrevonása csak Orbán taktikai szájalása, most szembenézhettek azzal, amit már régóta rengetegen mondunk: az alcsúti gigász komolyan gondolja azt, hogy ezen a módon végképp kiiktathatja a politikából rettegett ellenfelét.
A fóbia az megmagyarázhatatlan, ki a liftbe zárva retteg, ki a pókoktól - Orbán meg Gyurcsánytól és nem hiszem, hogy lesz e egyetlen boldog napja is addig, míg életben van a langaléta ellenfél, és ezen még az se fog segíteni, ha  börtönbe csulatja - sőt.
Az lesz csak az igazán szörnyű helyzet, hiszen ha valaki, akkor ő pontosan tudja egyrészt azt, hogy amivel Gyurcsányt vádoltatja, az pofátlan hazugság.
Mindemellett azt is tudja, hogy az ő rovásán viszont rengeteg bűncselekmény van, kezdve apuka bányájának megfinanszírozásától a családi szőlőbányáknak juttatott visszanemtérítendő támogatáson át a Dunai Vasmű dolomitszállítási monopóliumáig, a vörösiszap-katasztrófa során elkövetett törbvénysértésekig, a felesleges gátakhoz szállított dolomiton át a 2006-os budapesti zavargásokban vitt szerepéig.
Ha lenne valami tökös jogász, akkor annak is utána lehetne járni, hogy mekkora kárt okozott az országnak a forint többszöri bedöntése, a MOL részvénypakett teljesen felesleges felvásárlása, és azt sem lenne túl nehéz feltérképezni, hogy hogyan is működnek ma a közbeszerzések, mitől van az, hogy bizonyos területeken csak egyetlen cég számít alkalmasnak állami beruházások megvalósítására.
És bizony-bizony, el lehetne vizsgálódni a Gripen-beszerzésen is, mindenesetresokkal de sokkal több joggal, mint a sukorói témán, amelyiknél csak egyet nem vizsgál senki, hogy ki okozott kárt az országnak: az, aki a támogatásáról biztosította a kétezerötszáz embernek közvetlenül munkát adó tervet, vagy az, aki elhajtotta innen a befektetőt, csakúgy mint Gyöngyösön, vagy a balatoni motorversenypálya ügyében.
Ha jobban utánanézne valaki, tán még az is kiderülne, hogy a Mi Boldogságunk egyike volt a rátóti legényeknek, akik - mint köztudott - libát loptak szegények...
De ez már mindegy is, mostmár menjen minden a maga útján, tulajdonképpen szívességet tett ezzel Törpokos Gyurcsánynak, olyan fóumot adott neki, amelyhez a mai médiaviszonyok közepette soha nem jutott volna hozzá, emellett véget vetett a lehetőségnek, hogy büntetlenül sározhatja, innentől kezdve nincs sunyi taknyolás, innentől kezdve tisztán kell fogalmazni és egyértelműen kell dönteni.
Viszont van itt egy-két siralmas ügy is, ami magyarázatot ad részben arra, hogy miért is tud egy közvéleménykutató olyan jelentést közzétenni, mely szerint a jobbik megelőzi támogatottágban a szocialistákat.
Egyik ilyen a petíció Gyurcsány mellett, melyet ugyan alá kell írni, ámde egyúttal azt is tudomásul kell venni, hogy ez a döglött ló verésének tipikus példája.
Ha itt valaki eredményt is szeretett volna elérni, akkor már a parlamenti bizottsági üléssel egyidejűleg vagy százezer embernek kellett volna ordítva követelni a Kossuth téren a demokráciát és tiltakozni a koncepciós per ellen.
Ez nem történt meg, és ez siralmas, hiszen a szocialista párt még nem is olyan régen a szervezettségével verte halomra politikai ellenfeleit, már amikor még szervezni is tudtak a vezetői és nem akart mindegyikük világpolitikát csinálni, hanem beérte a helyi szimpatizánsok és tagok mozgósításával.
És amikor még volt, aki irányította pártot meg ezt a munkát, merthogy a libák is csak akkor tartanak egyfelé, ha előttük ballag a gúnár, de jelenleg ebben a pártban a sokszinűség divatozik, meg a kétszínűség virul...
A másik tanulságos csalódás a szakszervezetek helyzete.
Ezeket a stakszervezeteket már nem kell szétverni, ezek már szét vannak verve.
Amikor bejelentik a nagy szakszervezeti szövetségek, hogy mostaztán majd sohanemlátott erődemonstráció lesz, akkor a világ lgnagyobb égése megjelenni háromezer tüntetővel.
Jobb lett volna, ha nem csinálnak semmit.
Aki megnéz egy francia szakszervezeti tüntetést, melyen százezrek vesznek részt, annak csak sírhatnékja támad a fizetett forradalmárok teljesítménye láttán, más kérdés, hogy e tekintetben talán mégiscsak érdemes lenne elgondolkodni Kertész Ákos kissé sprőd minősítésein - talán árnyalni nem lett volna baj, de hogy van igazság abban, amit mond, az biztos - azért is verdesi magát tőle földhöz a jobboldal.
És talán tanulságos a helyzet Gyurcsány Ferencnek is, aki egy kellemetlen verzióban úgy fog bevonulni a sittre, hogy nincs mögötte jól szevezett párt, hátország, de még jólszervezett szimpatizánsok sem - talán a kötcsei madártejes szép napok helyett  lehetett volna inaszakadtáig dolgozni is.
No, hát majd meglátjuk, hogy merre mennek a dolgok, az azért optimizmusra ad okot, hogy Orbán vadul dolgozik, de nem lehetne megbuktatásának szép feladatát kizárólag rá alapozni...Dolgozni kellene és legfőképpen kellene valaki, aki szép aprólékosan elmagyarázza, hogy kinek mit is kellene tenni.
Nem hiszem, hogy varázsütésre megváltozik a helyzet, de talán mire a libák visszatérnek, tisztább lesz a kép...


:O)))