Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Hát eddig sem a viselkedéskultúrájáért szerettük ezt a bandát… Matolcsy György, az IMF magyar kormányzója levelezgetni kezdett az IMF-el, megkérve őket, hogy hordják el magukat Budapestről. Vélhetőleg ennek nem lesz semmi akadálya, a magyarországi irodavezető megbízatása lejár, a kormány állítólag vissza akarja fizetni az IMF-hitel maradékát, úgyhogy elvi akadálya a kérés teljesítésének nincs, mint ahogy a kérésnek értelme sincs és tulajdonképpen szükség sem volt rá. Az eset szépen rávilágít arra, hogy ma Magyarország ügyeit nem profi politikusok, hanem manifeszt elmebetegek intézik, akik képesek egy nemzetközi szervezetet – melynek mellesleg tagjai vagyunk – úgy kezelni, mint a szomszéd Józsit, aki szépen gondozott kertünkbe átdobta a lyukas bilit a kerítésen keresztül, rontva annak esztétikai állapotát. Természetesen a kommunikációban megjelent azonnal, hogy az elmúttnyócév kormányai mennyire hülyén kezelték a világválságot, ennek során az IMF igénybevétele pedig elhibázott volt. Ha volt valami, amit Gyurcsány kormánya jól kezelt, és amit Bajnai kormánya helyesen alkalmazott, hát az éppen a pénzügyi-gazdasági világválság kérdése volt. Mikor azt lehetett látni, hogy a pénzügyi világrendszer megroppan, akkor Gyurcsány elsőként fordult az IMF-hez, mert tudta, hogy ilyen helyzetben a magántőke leblokkol, szűkülni fognak a pénzügyi lehetőségek és az ország könnyen finanszírozhatatlanná, vagy csak hihetetlenül magas költséggel finanszírozhatóvá válhat, az IMF-et pedig éppen ilyen helyzetekre találták ki alapítói. Mire nyakunkon volt a válság és bekövetkezett a források befagyása, addigra a magyar kormány már ölbe tett kezekkel nézhette, hogy nálunk lényegesen erősebb országok hogyan állnak sorba az IMF pénztárának ablakánál, hitelkérelmük elbírálására várva. Bajnai nem fideszeskedett, nem hajigálta ki a kölcsönt az ablakon, ezt a nemes feladatot a kormányváltás után már a közgazdasági zsenik hajtották végre, mikor elköltötték a hitel fel nem használt maradékát, óriási veszteséggel. Aztán megtalálták maguknak ellenségként a szervezetet, mint a nemzetközi tuggyukkik ügynökét, de nem hagytuk magunkat, nem engedtük, hogy mögénk állva garantálják hitelképességünket, ebből évente úgy kétszáz milliárd forint kamatfelár keletkezett és keletkezik, hacsak Matolcsi bölcs döntését be nem árazza a piac, mert akkor felszaladhat e többlet-költség akár sokkal magasabbra is. Mindezt azért, hogy ne lássanak bele, de legfőképpen ne szóljanak bele a kormány hihetetlenül színvonalas gazdaságpolitikájába. Nem véletlen, hogy egyre durvább hangú kommentárokat hallhatunk, például a The Guardian szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a Magyarország szabadságharcosának szerepében pózoló Orbán Viktor éppen az ország két fő befektetője, Németország és az EU ellen ágál.
Ez diplomáciai elmebajnak tűnhet egy olyan ország esetében, amely annyira függ a német gazdaságtól és az EU strukturális alapjaitól, mint Magyarország.
A 2009 óta végrehajtott állami beruházások 97 százalékát az EU kohéziós juttatásaiból finanszírozták.
Szerintem a „diplomáciai” kifejezés csak diplomáciai megfontolásból kerülhetett bele a cikkbe, lassan talán a Nyugat is rájön, hogy az országot egy manifeszt elmebeteg vezeti, azt meg már régebben gyaníthatják, hogy Matolcsy sem normális.
Érdekes, hogy a jobboldal mennyi khm… pszichiátriai kihívásokkal eredménytelenül küzdő politikussal ajándékozza meg az országot, ha csak Raffay Ernőre, Szabadi Bélára gondolunk, hogy a light idiótákat, mint Torgyán vagy Für Lajos, Jeszenszky stb.most ne is hozzuk szóba. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mire vannak ennyire kikeményítve ami kis ápoltjaink, mert a közgazdászok szerint még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a gazdasági-pénzügyi világválság, a mi hazánk pedig olyan gyenge, mint a májusi libapotty, egy enyhe gazdasági világnátha is elviheti bármikor.
Mindenesetre Szeretett Vezérünk közvetlen irányítása alá vonta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, a nemzeti fejlesztési miniszter a jövőben a nem európai uniós fejlesztési források felhasználásához kapcsolódó fejlesztéspolitikáért felel. Mint fentebb olvasható, ez utóbbi a fejlesztések három százaléka, ezért felel majd Németh Lászlóné, aki ezek szerint még bábnak sem felelt meg szegény. Szóval az IMF megy, ránk meg még nehezebb napok jönnek. Már csak abban reménykedhetünk, hogy az Úr lassan-lassan belefárad a verésünkbe, habár lehet, hogy arra vár, hogy segítsünk magunkon…

:O)))