Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Amikor először láttam a táblájukat egy MILLA –dzsemborin, azt hittem, hogy poénkodnak, és az ütős Wittner-Selmeczi-Szalai-Morvai jobboldali sorról próbálnak politikailag korrekt módon véleményt nyilvánítani. Aztán ők felmehettek a Milla színpadára, merthogy az ő cipőjük talpához nem tapadt az elmúlt átkos húsz év mocska, így aztán nem kellett Juhász fűvésznek eltávozásuk után fogkefével felsikálni lábuk nyomát, mint mostanában Bajnai után. Debütálásuk elgondolkodtató volt – én például azon gondolkodtam el, hogy soha nem tudja ez az ország megúszni az önjelölt megváltókat, akik azt gondolják, hogy egy ország irányításához elég az, ha megígérik, hogy nem lopják el a Combinót a Nagykörútról csirkeketrecnek a hobbytelekre. Meg aztán őszintén hiszik, hogy megvannak a vezetési képességeik is, mert a tíztagú tömegbázisból hárman már vezettek autót, kettőről bebizonyosodott ez, mikor megvágta a kettőhúsz, mert bugyivasalás közben kivasalta a csatlakozókábelt is, ketten naplót vezetnek, három női aktivistájuk meg a pasiját vezeti az orránál fogva. Vannak remek vízióik is az eljövendő szebb országról, habár a víziókat kísérő füstfellegek miatt a kontúrtok még nem elég tiszták, Aztán eltűntek a köztudatból, mint a büdösség a neveletlen rokon távozása után. Megmondom őszintén, annak dacára, hogy engem szórakoztat a politika és egyik-másik újtisztán akkorákat tudok röhögni, hogy az már szinte illetlenség, nekem nem hiányoztak. Kérdezgettem a környezetemet is, fiatalok, idősebbek egységesen érdeklődő tekintettel kérdezték, hogy ezek valakik, vagy mennek esetleg valahová? Szóval az a politikai tér, amit betöltenek, nem nagyobb annál az albérleti szobánál, ahol a világkongresszusukat szokták megrendezni, nem leragadva a kissé provinciális országos ügyeknél, de szót emelve a sarki rókák által üldözött pingvinekért is. Erre ma robbant a puliszka, megvadult a potenciálisan mindent eldöntő új politikai erő és bátran a világ arcába vágja, hogy nem csatlakozik a Bajnai-mozgalomhoz, ellenben törekszik arra, hogy még a választások előtt megállapodást kössön a demokratikus erőkkel. Döntésük oka, hogy a volt szocialista miniszterelnököt a régi, igazságtalan rendszer részének tartják, ezért nem látják értelmét, hogy belépjenek a mozgalmába. Huhhhh, mecsoda megkönnyebbülés! A világ máris egyszerűbbé és átláthatóbbá vált, hiszen ha csatlakoztak volna, akkor állandó feszültségforrást jelenthetne ádáz törekvésük, hogy vegye már észre végre őket valaki, ezt pedig egy egynapos hír erejéig úgy tudták volna legjobban elérni, ha szembefordulnak azzal a mozgalommal, amelynek tagjai lettek volna. Hiszen a mai akciójuk is erről szól – ők most éppen úgy akarnak egységesen fellépni a diktatúra ellen, hogy ki akarják rekeszteni az összefogásból Orbánnak azt a potenciális kihívóját , aki mögött már ma is tömegek állnak, azt az államférfit, aki amit vállalt, azt becsülettel elvégezte, aki elegánsan el tudott hajolni minden felé hajított kő elől, és aki ért is ahhoz, amire vállalkozik. Ha egyáltalán elvállalja, merthogy a mai helyzetben komoly ember nemigen tülekedik ezért a nehéz és felelősségteljes feladatért, örüljünk neki, ha adott esetben komoly emberek komoly felkérésére elvállalja. Azért üdítő elolvasni, hogy miként képzelte a sok amatőr a szép jövőt. A Milla, a Szolidaritás. Az LMP és a 4K! nekiállt a világ zöldmezős megváltásának, az Új pólus nevű szövetség kialakításán munkálkodtak, ami hozzávetőleg olyan sikerrel kecsegtetett, mintha nekiláttak volna a Föld északi és déli pólusa mellé egy harmadik, új pólust gründolni, valahol Bugac határában. Mit mondjak, az se változtatná meg a mágneses teret, minden iránytű csak röhögne rajta, legfeljebb a felette áthúzó libák pottyantanának rájuk egy zöld jelet, elismerve környezettudatosságukat és céljaik tisztaságát. Merthogy az tiszta, hogy a céljuk egy szeletecske kihasítása a hatalom tortácskájából, amit aztán a parlamenti ülésteremben lehetne majszolgatni. Hát bizony, ebből már nemigen lesz semmi, ezt a brancsot otthagyták a haverok ebek harmincadjára, annak dacára, hogy célkitűzéseik közé bekopizták a fél Kommunista Kiáltványt, meg még ami eszükbe jutott – éppencsak az hiányzott a végéről, hogy „És Istvánnfy pártelnöknek legyen villás a farka, mint a fecskemadárnak!” Aki egyébként úgy nyilatkozott, hogy „arra törekszünk, hogy a választások előtt megállapodást tudjunk kötni a demokratikus erőkkel a jogállam helyreállítására: demokratikus alkotmányozási folyamatra és utána új, tisztességes választások megtartására, ahol az állampolgároknak lesz lehetősége arra, hogy szabadon választhassanak a különböző alternatívák között” – tette hozzá Istvánffy. No, ez érdekes lesz, ugye a demokratikus erők az a dolgok mai állása szerint ő, meg az Ottó, a Tótottó! – ha valaki még emlékszik a vidám jelenetre… És a különböző alternatívák (fekete-fehér, kövér-sovány, szőrös-beretvált, kacsa-liba, stb…) közötti szabad választások után aztán kétségkívül felvirágzik az ország, - jelzem már ma is virágos mező a mi hazánk, legyen elég csak a búzatáblák helyén elterülő gyönyörűséges pipacsmezőkre gondolnunk. Jelenleg folyik a narancssárga pipacs nemesítése. Szóval, ezek a pártcsírák vagy csírapártok jobb lenne, ha kinyitnák a szekrényajtót, elővennék az ingüket és megtekintenék a gallérbőségüket, majd elkezdenék hirdetni a szerénységet és a nép iránti alázatot, mert bár ércsük mi a viccet, de nem szeressük! És az istenért – csak felül ne vizsgálják az álláspontjukat!
:O))))