Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Recseg-ropog az Unió, gondban vannak az államok Görögországtól Írországig.Gondban vagyunk mi is, talán csak az a differencia, hogy a többiek gondja a világgazdasági válság előttről datálódik, addig a mi gondjaink újkeletűek.[Image]Talán már sokan elfelejtették, hogy a pénzügyi válság végén komoly nyugati elemzők azt prognosztizálták, hogy példásan rendbetett költségvetésünk okán a válságból nyertes pozícióban tudunk majd kikapaszkodni.Minden esélyünk meg is lett volna erre, tulajdonképpen nem is kellett volna mást csinálni, csak inni tovább a Gyurcsány - Bajnai páros nevével fémjelzett gazdaságpolitikát, elkerülni az ábrándokat, alkalmazkodni a világgazdasági környezethez, belesimulni az EU közösségébe és belekezdeni a nagy ellátórendszerek reformjába.Természetesen nem egyszerre mindegyikbe, hanem mondjuk az egy ciklus – egy probléma megoldása elv alapján.Az sem lett volna kevés, viszont egy szerves fejlődést eredményezett volna, nem terhelve meg jobban sem anyagilag, sem pszichikailag az ország népét az elviselhetőnél.Nem volt szerencsénk, a mi örökké csodákban reménykedő népünk egy bosszúvágytól vezérelt szociopatát juttatott hatalomba, felnézve az égre: Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten.A mi kissé anakronisztikus vezérünk által folytatni kívánt voluntarista politika hamarosan meg is hozta gyümölcsét – ma ott tartunk, ahol még a Bajnai-kormány legnehezebb napjaiban sem emlegettek bennünket: Görögországgal egy táborban.A tetejében az őrült, akit bölcs népünknek volt szerencséje a saját nyakába akasztani, személyesen vagdalta el az ország alá kifeszített biztonsági háló köteleit, ami nem is lenne baj, ha csak ő egyedül ugrálna saját cirkuszának kupolájában, de sajnos vele együtt tízmilliónyian lógunk a trapézon, reszketve remélve, hogy sikerül a még tisztán meg sem koreografált mutatvány, és nem zuhanunk alá a fűrészporral borított porondra.Esélyünk szinte a nullával egyenlő, a világ valamennyi cirkuszi szakembere azt állítja, hogy a tervezett ugrás amatőr és kivitelezhetetlen, arról nem is szólva, hogy ugrás közben mindenki láthatja, hogy kilóg a fenekünk a gatyából.Mi is az a voluntarizmus?Ez egy olyan politikai nézet, mely az állam minél erősebb hatalmában látja a  társadalmi integráció és a fejlődés bázisát. Az egyén e nézet szerint teljesen alárendelődik a politika uralmát minden szférára kiterjesztő totális államnak.Képviselői az emberi akaraton kívüli tényezőket egyáltalán nem veszik figyelembe – merjünk nagyot álmodni, aki nagyon akar, az győzni fog, aki akar, talál munkát, és így tovább…A voluntarizmus az objektív törvényszerűségeket tetszőlegesen véli alkalmazni, formálni vagy hatályon kívül helyezni, s az erkölcsi választásban is az akarat kizárólagosságát hirdeti. Az e körbe tartozó politikai irányzatok: a konzervatív nacionalizmus és fasizmus, szovjet típusú politikai társadalmi modell. Bátran állíthatjuk, hogy legnagyobb örömünkre mi is bekerültünk ebbe e körbe, habár államunk méreténél fogva még olyan dicsőségre nem tettünk szert, mint a nácizmus vagy a sztálinizmus, de ami késik, nem múlik.Most éppen itt tartunk, éppen nagyot akarunk, és ki tudja miért, de nekem a Mi Reménységünkről mindig az egyszeri gyerek jut eszembe, aki nagyobbat akart durrantani az apjánál, oszt úgy járt, mint Fekete Pákó egyenes adásban – tudniillik bész@rt. Egy ilyen szerencsétlenséget kifogni, mint amilyen a mai politikai vezető garnitúra, még békeidőben sem lehet hatfogásos vacsorával ünnepelni, hát még akkor, amikor a nemzetközi közösség is szinte megoldhatatlan problémákkal küzd.Márpedig most ez a helyzet, hiszen roppant nagy a politikai-gazdasági tét, hogy plagizálgassak egy kicsit: a lét a tét.Elsősorban az Euro léte, mely a görög államcsőd fenyegető réme miatt igencsak kétesélyessé változott.Az Unió erős államai körében egyre inkább teret nyer az az elképzelés, hogy fel kell hagyni a haldoklók állandó újraélesztésével, el kell ereszteni a kezüket és hagyni kell, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak – persze mindenki számára világos, hogy magukra hagyva sehogy sem tudnak.De a dolog nem áll meg itt, hanem a kérdés úgy is felmerülhet, hogy akkor a gazdaságilag legerősebb államok összezárnak és sokkal feszesebb keretek közé helyezik gazdaság és pénzügyi politikájukat, közös költségvetés, közös pénzügyek, összehangolt és mindenkire egységesen kötelező törvények.Ez a megoldás egyenes út az Európai Egyesült Államok felé, mely ellen a nacionalisták kézzel-lábbal tiltakoznak, de melyet minden gazdasági és politikai ésszerűség megkövetelne.Természetesen mi éppen most akarunk elrugaszkodni ettől a csoporttól, hiszen egy ilyen államszervezetben nem lenne szinte semmi tere a kreatív pénzátcsoportosításoknak, a pucér seggel épített stadionoknak, a hülyeségnek.Az se lenne utolsó, egy olyan állam polgárának lenni, mely felett napkeltétől-napnyugtáig húzhatnak a vadludak, amelyben büszkén őrizheted nemzeti identitásodat anélkül, hogy két zászlólengetés között a kukában kelljen kotorásznod.Persze ez nem a mi szándékunktól függ, de adott esetben a mai idióta megnyilvánulások könnyen visszaüthetnek egy majdani döntésnél és könnyen körön kívül találhatjuk magunkat, lehetünk megint a retererát Európa hátsó udvarában, oszt forradalmárkodhatunk kedvünkre.Nem túlzok, azt hiszem, mikor azt írom, hogy elsőrendű nemzeti érdekünk világgá hajtani ezt a bohócot, menjen a cirkuszával, ahova akar.Még szerencse, hogy nem vagyok rendőr, most oda lenne a nyugdíjam is…
:O)))