Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Nem elég, hogy jobblétre szenderült, erre jön az Európai Bíróság és fejbevágja. Álmélkodik is rajta szeretett miniszterelnökünk, és ennek hangot is ad: "Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják" - jelentette ki az Európai Unió bíróságának a magyar bírák nyugdíjazásáról szóló ítéletét kommentálva. Merthogy ő úgy gondolja, hogy azzal, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt, minden rendben is van. Igaz, a megsemmisített törvénnyel eltávolított bírák nem kerültek vissza eredeti beosztásukba, de ez nem zavarja őt, hiszen személyesen nem érintett az ügyben, sőt, a családtagjai sem, és ha érintettek lennének is, van ott már annyi a ládafiában, hogy elnéző mosollyal vennék tudomásul a döntést is, meg annak megsemmisítését is. Merthogy azt azért ne felejtsük, hogy volt ilyen törvény, mely aztán tovább gyűrűzött a közszférában, és alapul szolgált például becsületben megőszült egészségügyi intézményvezetők gusztustalan kirúgásához, hogy egy eredményesen átdolgozott élet után megalázottan kullogjanak el. Értem én, könnyebb olyan emberekkel lefolytatni a szakmai vitákat, akiket mi béreltünk fel, mint olyanokkal, akiknek a kisujjában több van a szakmáról, mint az egész mai egészségügyi kormányzatnak. De ugyanez a helyzet az oktatásban is, ahol az igazgatói pályázatokon nem a legalkalmasabb, hanem a várhatólag legszervilisebb pályázók diadalmaskodnak. Most éppen ott tartunk, hogy sikeresen visszaléptünk Rákosi korába, akkor volt elsőrendű szempont az osztályöntudat, akkor volt lényegtelen a jelölt felkészültsége, egy volt a lényeg: legyen a mi kutyánk kölyke. Most az Európai Bíróság kimondta: életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetést jelent, és így a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre történő leszállítása.  Gondolom, így van ez a többi érintett hivatásokkal is, mert ami odafelé precedens lehetett, visszafelé is annak kellene lennie.
Hiú ábránd, egyrészt mert nehezen lehet a libaaprólékot úgy összeszerelni, hogy ismét kedve támadjon szárnyalni, másrészt meg Bodri nemzőatyja maga sem látszik megérteni a döntést, hiszen nem arról beszél, hogy hogyan lehet a kialakult jogsértő helyzetet reparálni, hanem arról, hogy a magyar kormány javaslatot fog tenni a parlamentnek a bírói nyugdíjazás kérdésének újraszabályozására.    Hogy anno el volt foglalva Anikó asszony kegyeiért folytatott lovagi tornák lebonyolításával meg a politizálásnak nevezett hőbörgéssel, az még csak rendben is lenne. De azt azért mégiscsak jó lenne tudni, hogy hány hízott libáért vette a diplomáját, merthogy úgy tűnik, hogy ezt is unortodox módon szerezte. Ha tanult volna, akkor talán ma is eszébe jutna, hogy ha egy törvény semmis, akkor első lépésként helyre kell állítani az eredeti állapotot, vagy ha azt már nem lehet, akkor mindenkit, akit az életkortára hivatkozva távolítottak el, méltányosan kártalanítani kell. Azokat is, akiket más területeken kizártak pályázatokból, mert betöltötték a bűvös 62 évet, ami lehet, jövőre már hatvanöt lesz, de akkorra már a veterán ott úszkál a levesben… Azt gondolom, hogy egy hatvanhat éves nő ne menjen rúdtáncosnak a Sanghaj bárba, egy hatvanöt éves férfi se akarja súlyemeléssel keresni a kenyerét, de azt is gondolom, hogy az élettapasztalat bizonyos pályákon nem nagy hátrány. Mondhatnám, inkább előny. A híres sebész, Baron professzor kérdezte a beteget, milyen műtétet kér, első vagy másodosztályút? Mi a különbség? - kérdezte a beteg. Hát az első osztályú műtét öreg asszisztenciával és fiatal műszerekkel folyik, a másodosztályú fordítva, felelte a professzor. Nagy a gyanúm, hogy az országot éppen egy másodosztályú műtéttel operálják, csak nehogy a végén Matolcsy megkérdezze, hogy milyen műtét? – hát nem boncolunk? Mindenesetre Bodri apukája hihetetlen arroganciájával meglehetősen kevés barátot szerez az országnak, talán össze is kellene már írni, hogy kiket, mely szervezeteket, politikusokat, társadalmi csoportokat sértett meg teljesen feleslegesen külföldön és belföldön – szép hosszú lista lenne. És még csak két és fél év telt el, - hol van még a ciklus vége, hacsak népünk nagy szerencséjére nem kezdi el egy fogadáson megenni a kávéscsésze fülét, vagy az új amerikai elnöknek beiktatása napján nem üzen azonnal hadat. Azért kissé nyugtalanító vezérünk látványos vonzódása a dögökhöz, a dakota ló után most itt van szegény Bodri – kezdek aggódni – csak nem mi következünk?
:O))))