Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Kovács Árpád a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozóján arról beszélt, hogy Magyarország pénzügyi stabilitásának megroppantása európai kockázat, "nem vagyunk olyan pici ország, hogy ezt meg lehetne tenni".Kovács Árpád bizonyára komolyan gondolja az állítását, hiszen egész eddigi pályafutásával azt bizonyította, hogy komoly ember, szakember, nem tartozik az orbáni közgazdasági iskola szellemi megalapozói közé, szerintem habitusából adódóan konzervatív, ortodox, a szó jó értelmében.Most mégis azt hiszem, hogy hibázik, mikor úgy beszél arról, hogy Magyarország pénzügyi stabilitása európai érdek, és hogy senki nem akarja az országot megroppantani vagy tönkretenni, hogy ebből mindenki ennek éppen az ellenkezőjét érezheti ki.Talán maga a „megroppantás” a rossz kifejezés, talán csak kimondott vagy tán ki sem mondott elvárásoknak tesz eleget, amikor Orbán mantrájához adja személyes tekintélye súlyát.Kezdjük talán ott, hogy van-e összefüggés az ország mérete és „megroppanthatósága” között.Szerintem nincs, hiszen a nálunk sokkal nagyobb Görögország gazdasága is recseg-ropog, és a mai globális világban természetesen vannak olyan gazdasági erők, melyek erre képesek lennének, - ha már éppen „roppantani” akarna valaki.Az viszont tény, hogy Magyarország az Unióban nem képvisel jelentős gazdasági súlyt, mondhatnám, az elhanyagolható kategóriában van, tízmilliós népességünkkel sem tartozunk a nagyok közé, különösen úgy, hogy ebből kétmillió állandóan a Vezér melletti tüntetéssel van elfoglalva.Ha Magyarország esetleg bukna, azt túlélné az Unió és túlélné a világgazdaság is, mely túlélte Argentína államcsődjét is - talán csak a nyomorgó milliók közül nem élnék túl néhányan.És itt van még a kérdés: kik azok, akik egyáltalán meg akarnák roppantani az országot?Az Unió?De hiszen az Unió mi is vagyunk, és arra még a különlegesen bátor szovjet hajóorvos sem vágyik, hogy tükörből bonyolítva a műtétet, levagdalja kilógó érzékeny testrészeit.De ha nem az Unió, akkor ki a Roppantó?Azt fel sem merem tételezni, hogy a Költségvetési Tanács elnöke a New York – Tel-Aviv tengely mentén keresgélné szörnyet.Ennél ő sokkal komolyabb ember, viszont az, hogy ezt a kérdést ebben a formában egyáltalán felveti, azt bizonyítja, hogy valahol, valamilyen körökben népszerű az elképzelés a Rettenetes Roppantóról, mely mocskos mancsával derékba töri a magyar gazdaság gyenge, de virágzó facsemetéjét, az is lehet, hogy a roppantás után még le is pisili marónátronnal.Nincs ennek a problémának jó megfejtése, - szerintem ezt a Roppantó-teóriát el kellene felednünk és végre fel kellene hagynunk azzal a közelítéssel is, hogy akkor vagyunk csak az Unió tagjai, mikor lóvé csordogál Brüsszelből.Egyébként meg mi vagyunk Kossuth és Petőfi meg Horthy Miklós és Rákosi egyszerre, ettől vagyunk nagyobbak az Istennél is, hiszen ő csak három személy, míg a Mi Vezérünk (Heil!) négy személy - egy megtestesülésben.Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de lácsó csávó vagyok!Azt is mondta Kovács Árpád, hogy a gazdasági válság bebizonyította, hogy "a hitelből, vagyonfelélésből finanszírozott jóléti társadalmi modell fenntarthatatlan"Ezt már Kádár is mondta, csak nem ennyire tudományosan: Evtaarsak, csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk - és nagyon igaza volt.Ellenben ezt a „hitelből, vagyonfelélésből finanszírozott jóléti társadalmi modellt” valamerre másfele láthatta Kovács Árpád, vagy pedig a terminus technikus mást jelent neki és mást Mari néninek, aki szerint a jólét az, mikor van mit enni reggelire-ebédre –vacsorára, tud főzni és világítani, emellett meleg a lakás akkor is, amikor kint mínusz ötven fok van, és nem arra bíztatja az állam, hogy számoljon átlaghőmérsékletet.Nyáron negyven fok, télen mínusz húsz, amúgy meg nem kell kombinéban, mezítláb szaladgálni a lakásban, mikor már feltalálták a halinacsizmát meg a pokrócot is.A privatbankar.hu szerint kitért arra is, hogy az Európában két szakaszra, a 2010. előtti és azt követő időszakra bontható válságkezelés állami intézkedési hatásai szerények maradtak, és ez igaz Magyarországra is. Nemcsak magyar példaként említette, hogy "a piaci kockázatok beemelődtek a közszférába, és az újabb megszorításokkal egyensúlyban tartott államháztartási hiány már nem tud kedvező folyamatokat elindítani a gazdaságban".
2010 előtt – mielőtt még valaki elfelejtené – a magyar állam sikeres korrekciós intézkedéseket hajtott végre, államháztartásunk hiányát Európában a legjobbak között emlegették és ez alapot adott arra, hogy az elemzők nagyon kedvező prognózisokat fogalmazzanak meg, hogy úgy mondjam, bezzegország lettünk.Aztán Kovács Árpád bebizonyította, hogy nem hiába üldögélt évtizedeken keresztül fontos állami stallumokban, fogalmazása a legkényesebb ízlést is kielégíti.Azt mondta, hogy az óvatos kivárást, a kiadáscsökkentést 2010-11-ben "hiperaktív, aktivista beavatkozások" követték, 2012-től pedig nyilvánvalóvá vált a fordulat, az óvatosabb lépések szükségessége. Hozzátette, hogy 2011-ben a gazdaságpolitikai lépések sorozata "a menedzselés technikája és különösen annak kommunikációja miatt azokban is aggodalmat váltott ki, akik a cselekvés irányával egyetértettek".Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy Orbán gazdaságpolitikája felesleges konfliktusokat gerjesztő, eredménytelen kapkodás volt, ami egyébként meg is felel a tényeknek.Ha egy libacsapat így szervezné a vándorlását, akkor soha nem érne el téli szállására, a libák fele toll nélkül repülne, egyharmaduk nyakában ott lógna a kukoricástarisznya, melyből enni viszont csak a vezérlúd és komálósai kapnának.Kovács Árpád egyébként optimista, a strukturális reformok folytatására bíztat, ami az elméleti szakember számára természetes is, mostmár csak egyszer meg kellene néznie közelebbről, hogy ezek a strukturális reformok mennyiben nevezhetők előkészítettnek, a lépések koherensnek, mert egyelőre a résztvevők inkább érzik magukat kivéreztetésre ítélt kísérleti patkányoknak, mint a változtatások szükségességét belátó, a kitűzött célt ismerő és azzal egyetértő, de legalábbis elfogadó állampolgároknak.Mindenesetre nem lennék Kovács Árpád helyében, amikor valaki megmagyarázza a Vezérnek, hogy itt most éppen az ő gazdaságpolitikáját minősítették balfax, hebrencs kapkodásnak, a módszereit pedig elfogadhatatlannak.Persze lehet, hogy nem is meri ezt neki senki elmagyarázni, nem akarják megzavarni a Rettenetes Roppantó elleni harcában, hadd csetepatézzon, míg csak végleg össze nem roppan, aztán legalább addig nyugtunk lesz, míg kikezelik Döblingben vagy Grazban, vagy hol is…
:O))))