Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Borongós, koratéli idő volt, a parkokban peckesen sétáltak a szürkevarjak.
A szőke démon villámgyors mozdulattal kiharapott egy illetlenül mocorgó pókot a sarokból, majd összevonta szemöldökét.

[Image]Érthető volt az ideges reakció, felolvastak neki ugyanis egy tanulmányt, mely a magán-nyugdíjpénztárak helyzetét elemezte és megállapította azt a hiányt, melyet a pénztárak léte az állami költségvetésnek okozott.Az ominózus dolgozatot a Varga István - Patrubány Anna szerzőpáros jegyezte, akik szorgos munkával csépelték a szalmát, kimutatva, hogy mennyivel több hozamnak kellene lenni a magánpénztáraknál, ha azt szeretnénk, hogy az állam jóljárjon.Természetesen bizonyára lehetne még sokat javítani a magánpénztárak működésén, de azt azért viccesnek tartom, hogy a szerzőpáros egy világválság kellős közepén éppen a kevéssel több, mint évtizedes múltra visszatekintő intézményeken akarja elverni a port.
Ha tájékozódni akarnak  egy működését kezdő biztosítótársaság lehetőségeiről, akkor forduljanak bátran Járai Zsigmondhoz, majd ő elmagyarázza, hogy miért nehéz ez a pálya, mégha agyba-főbe támogatja is a hatalom...
De ez lényegtelen is, - kit izgatnak a tények, - egy a fontos, a pénztáraknak pusztulniuk kell, a pénzüket lenyúlni, a helyüket pedig sóval kívánja felszórni a rendezőség.
Ehhez pedig mindenféle módszer megengedett.
Maga a Vezér adta meg az alaphangot, amikor meghirdette, hogy a szocialisták kilopták az emberek zsebéből a pénzt és a szocialistákhoz közeli vállalkozók zsebét tömték ki vele, de majd ő megvédi őket!
Az senkit nem zavart, hogy a legnagyobb magyar magán-nyugdíjpénztári vagyon kezelőjének, az OTP Alapkezelő Zrt - nek elnöke az a Hamecz István, aki nemigen gyanúsítható szoci-közeliséggel, mint ahogy az anyabank OTP vezére sem éppen arról híres, hogy Gyurcsánnyal járna vadászni – legfeljebb Gyurcsányra, a gonosz törpével nagy egyetértésben.
A szőke démon pedig vette a lapot és sokat sejtetően megpendítette, hogy a hiányzó pénzt valaki eltalicskázhatta a magánpénztárakból és majd vizsgálatot kell indítani.
Azt hát, vizsgálatot, aztán eljárást, - ha valakire rátör az ihlet, nem szabad ellenállni, alkotni kell!
Lehetőleg majd kicsit pórázon kell vezetgetni a magánpénztárak szövetségének csinos elnökasszonyát, aztán hadd kötögessen a cellácskájában vagy öt évig, mire kiderül, hogy ártatlan.
Mikor aztán kijön, már se pénz, se pénztár, helyükön ott virulnak a lassan terebélyesedő, termést sosem hozó narancsligetek…
Mindenesetre a nyugdíjmentő Barbie megtette, amit megkövetelt a Vezér iránti tántoríthatatlan hűség, hiszen van mit meghálálnia - a szenátorságot, a kifli leharapott csücskét megbocsátó jóindulat megérdemel ennyit a megtévedt báránytól, aki néhány évig a száműzöttek keserű kenyerét ette a higyanymozgású Illés Zolival egyetemben.
Most ismét felemelte őket az Isteni Kegy, nem lehet lazsálni…
Hát, mi meg várjuk ki a dolog végét, - azt hiszem, hogy lassan-lassan rájönnek a fiatalok is, hogy igencsak hülyére vette őket Viktor.
De hogy a probléma nem mai keletű, arra legyen illusztráció egy antik vers, melyet a halhatatlan görög szerző, Estefanosz Zacharüzos vetett viasztáblára az antik Görögországban – ma ásták ki és azon frissiben megosztanám a kedves olvasóval:

Kora délelőtt, egy attikai villa teraszán. A háttérben szőlődombok, és gabonaföldek. Hermasz érkezik, Titürosz máris teríti a friss asztalkendőt régi barátja számára:


Titürosz: Drága barátom, Hermasz, pásztora réten a nyájnak! Halljad a gyászom: a nyugdíj állami kézbe vonulhat!
Hermasz: Ej Titürosz, szavaid már vártam a hajnali széllel. Jó amfóráid várnak s nem szófia pletykák, hallod-e vendégid kiabálnak utánad!
Titürosz: Hagyd el a bort most Hermasz, nálam a szó hát! Nem megyek én be az állam szűk kebelébe, jó drachmáim várnak az aggkor olimposzi végén!
Hermasz: Ostoba csaplár, vissza ha lépsz is az államod adja a pénzed! Szívből igéri a majdani esztendőkre hogy ellát!
Titürosz: Haj hülye kondás, senki se tudja ma mennyi az annyi! Egyre öregegszik a népünk, és fogy a dolgos kéz aratáskor! Mind rövidebb a talentum mit lehet osztani majdan, s mind sokasabbak a markok mik belenyúlnak!
Hermasz: Mindezek ellene szólnak ugyan - De a kasszák! Látod már, mutatom neked itt a mezőkkel: nem termeltek elég gabonát sem az évben! Így ülnek hát bankok a pénzeden és csak költik a drachmát. Nem gyarapul, fogy a pénzed, csökken akárhogy is érted!
Titürosz: Persze, te részeges együgyű balga! Gondozzad csak a réted s hozza a termést! Ránéztél-e te egyszer is arra a rétre? Nem csoda hát, hogy a búza se szökkent szárba tavasszal! Önfelelősséged, hogy a pénztár mely kamatába telepszel!
Hermasz: Jajj de egy akháj réti paraszt vagy ez egyszer! Nem termeltek a bankok elég hozamot - de az Állam! Bújj a meleg takarója alá és megvéd, bármi is érjen!
Titürosz: Esküszöm én ma az égre, hogy ütlek bottal azonnal! Mit befizetsz ma az Állam vissza nem adja! Míg ugyanakkor a bankom tudja mit érek: számlán tartja a pénzem, az én vagyonocskám!
Hermasz: Számlád lesz, tuskó, ha az állami keblet akarnád! Ott vezetik mit a jussod után befizetnek!!
Titürosz: Ekkora faszfejet én nem láttam még, az igazság! Az állami tőgy beszivattyúz minden pénzt ami járna!!!
Hermasz: Csak megütöm a köcsög kocsmárost, addig is élek!
Titürosz: Birkáid közt éljél, balfasz anyáddal!
Hermasz: Főgyökerek közt volna helyed, bazmeg, te faszorrú!!


Összeverekednek...


:O))))

A bejegyzés részben itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/penztarak