Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ez persze nem jelenti azt, hogy ne törekednék tárgyilagosságra, sőt, amennyire csak tudom, igyekszem fékezni magam abbéli törekvésemben, hogy kibontsam Juhász Péterről a valóság minden részletét. A korrektség megköveteli, hogy bevezetőben azért leírjam: én bizony nem szeretem Juhász Pétert, irgalmatlan rossz véleménnyel vagyok róla, horribile dictu Orbán ügynökének tartom, akinek az a feladata, hogy belülről verje szét a demokraták összefogását. Őt már régen el kellett volna szigetelni és partvonalon kívülre kellett volna helyezni a demokratikus ellenzéknek. Hogy ez nem így történt, annak nem az ő határtalan ügyessége, tehetsége az oka, hanem Bajnai egyetlen rossz döntése, mely szerint nem különféle demokratikus politikai erők összefogásának miniszterelnök-jelöltje kíván lenni, hanem saját politikai pártot vagy pártszövetséget alapítva a szocikkal szemben valamiféle ellensúly szerepére törekszik. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy - mint minden valamirevaló magyar demokrata politikus – ő is Gyurcsánnyal való összevetésben próbálta politikai helyét, szerepét és személyiségét meghatározni, begörcsölve azon, hogy bizonyítsa: ő nem Gyurcsány madzagon rángatott bábja, hanem önálló politikai entitás. Nehezítette a helyzetét, hogy Gyurcsány minisztere, majd utóda volt a miniszterelnöki székben, és bár ezt akkor kevesen értették meg, de ő pontosan tudta, hogy egy olyan modell keretében lett volna miniszterelnök, melyhez a politikai hátteret Gyurcsány biztosította volna, ha szerelmetes párttársai meg nem puccsolják pártelnöki tisztségében, miniszterelnöki lemondása után.
Hogy Gyurcsány ebben mit hibázott, azt most tegyük félre, én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy két év vesszőfutása után akár már hibázhatott is, de a baloldal és a szocialisták érdekeit tekintve a hibát persze nem ő követte el, hanem az a kispályás brigád, amelyik azt hitte, hogy majd most felvirrad az ő napjuk. Bajnai tisztességes emberként viselkedett, egyetlen dolgot nem tud a mai napig sem megemészteni, azt, ha felhánytorgatják neki, hogy politikusi személyisége Gyurcsány kreálmánya, ő nem egy markáns, önálló politikai egyéniség. Az ember lelke bonyolult, de a hiúság majd’ mindannyiunkban ott munkálkodik, belülről rágcsálva a lelkünket, mint Juhász füvész a demokraták összefogásának eszméjét. Ezt a sajnálatos emberi gyengeséget persze felismerték a Fidesz egyébként ügyes és hatékony politikai manipulátorai, és amikor elhatározták, hogy becsatornázzák és keretek között tartják az ellenzék mozgolódását, akkor igen jól jött nekik a MILLA, meg az odatelepített Juhász. Neki elég volt belengetni azt, hogy ha kiszolgálja a Fidesz érdekeit, akkor akár még valaki is lehet a magyar politikában, már amennyire Orbán mellett akárki is és akármilyen mértékben is valaki lehet. Innentől kezdve a MILLA - mely egy szűk, alapból vezető nélküli csoport facebook- kezdeményezésként indult - megszervezte, hogy a demokrácia-deficitet és az önkényuralmi politizálást utáló tömegek évente kétszer kiordibálhassák magukat, majd békésen hazaballaghassanak, Bartus Laci nagy – mellesleg jogos – felháborodására. Ebben már meghatározó szerepe volt Juhásznak, aki a formálisan nem is létező csoport élére küzdötte magát, a „vakok közt a félszemű a császár” ideológiai alapjára kapaszkodva. Mindenesetre a dolog működött, magam is ott csápoltam a MILLA tömegében, ott láttam számomra kedves és nagyrabecsült embereket, Bródyt, másokat, a színpadon tiszta tekintetű, lelkes fiatalokat, akik személyükkel hitelesítették a rendezvényt. Idő kellett, hogy kiderüljön, annak a szekerét toljuk, akinek politikája ellen lángoló lélekkel és civilsége teljes tudatában tüntettek a megtévesztett fiatalok, idősebbek, zömében értelmiségi népség. Bajnai pedig azt gondolhatta, hogy itt a nagy lehetőség, a MILLA tömege és az ő politikai hitelessége, bizonyított vezetői tehetsége elég lesz ahhoz, hogy saját párttal a háta mögött méresse meg magát, erős alkupozícióban teremtsen magának széles politikai mozgásteret. Abban igaza is lett volna, hogy a demokratikus tökölődés egy diktátor rendszerének lebontása során gondot okozhat, de azt nem gondolta, hogy a Juhász-füvésszel való összebútorozása ennél sokkal húzósabb helyzetet teremt, hiszen ez a koma olyan Bajnai pártszövetségében, mint az időzített bomba. De hát ez inkább egy Bajnairól szóló poszt témája lehetne, a téma pedig itt Juhász tevékenysége. Jól látható, hogy a Fidesz propagandájának legfőbb célja Gyurcsány és Bajnai összekapcsolása, mozgósítva ezzel Bajnai ellen a Gyurcsány-ellenes választókat. Ezt persze a két politikus érzi és látja, de – szerintem – Bajnai a lehető legrosszabb választ adja rá: sumákol, és egyrészt-másrészt dumákkal keni el az egyértelmű állásfoglalást. Úgy csinál, mintha az „elmúltnyócév” miatt kicsit is szégyenkeznie kellene, jóllehet erre sem neki, sem az egyébként ugyancsak Gyurcsány-fóbiával küszködő szocialistáknak sincs semmi okuk. Ebben a helyzetben úgy látták a Fidesz propagandistái, hogy valamivel el kell feledtetni a Vezér túlspilázott Gáti bohóc című előadásának negatív hatásait, meg aztán az ellenzéki összefogás ellen is kell tenni valamit, mert még a végén lesz belőle valami – jöjjön hát Juhász, essen neki Gyurcsánynak, élezze ki az esetleges belső feszültségeket, aztán majd meglátjuk. Juhász a feladatra tökéletesen alkalmas, komoly rutinnal rendelkezik benne, már a liberálisok ellehetetlenítésénél, a Kendermag Egyesület elnökeként tett arról, hogy nevet szerezzen az ellehetetlenítési szakmában. Így aztán írt egy áltárgyilagos posztot, melynek témája az ősgonosz, az Antikrisztus, maga Gyurcsány volt. Nyálazgatással kezdi a posztot, aztán rátér a lényegre: „megpróbálom elmagyarázni, hogy szerintem miért lenne jobb minden, a kormányváltás mellett küzdő, vagy azt vágyó polgárnak, ha Gyurcsány Ferenc nem lenne jelen vezető politikusként a politikai palettán. Mindenekelőtt megjegyezném, hogy nem keresem Gyurcsány Ferencet, nem hozom szóba, ha nem muszáj, nem tartok Gyurcsány-képet az edzőterem falán, de erőltetett és folyamatos jelenléte arra kényszerít minden demokratát, hogy állást foglaljon vele kapcsolatban. Pedig jobb lenne neki, ha ezt nem kellene.” Hát azt nem vonom kétségbe, hogy Juhásznak és a hozzá hasonló kalibereknek jó lenne, ha nem kellene minden nap szembesülni saját pitiánerségükkel, tehetségtelenségükkel, hanem mondjuk Juhász füvész Hende Csabával való viszonyításban mérhetné magát, mely esetben valóban gigász lehetne a saját szemében. De sajnos, az élet kegyetlen, és adott az országnak egy európai léptékű politikust, természetesen sok hibával és tévedéssel, de ezzel együtt mégis egy más kategóriát képviselve, mint posztom búbánatos tárgya. Ha véletlenül arra találna célozgatni, hogy nem ő, hanem fordítva, Gyurcsány üldözi őt szerelmével, azon csak röhögni lehet, ő még hulladéknak sem akkora kupac, hogy ellenség-számba vegyék, Gyurcsány – szerintem – annak tartja – ami: Orbán szorgalmas csicskásának. Aki mellesleg kifejti azt is, hogy mivel érdemelné ki a demokratikus oldal részéről volt miniszterelnökük a megkülönböztetetten kedves bánásmódot: „azt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a harmadik köztársaság és a jogállam bukására nyolcévnyi baloldali kormányzás után került sor. Súlyos politikai felelősség terheli ezért a baloldali politikai szereplőket – nem mindenkit, és nem egyenlő mértékben. De egy biztos: ennek a politikai kudarcnak az első számú szimbóluma Gyurcsány Ferenc. Megújulást, korszakváltást egyszerűen nem tartok elképzelhetőnek azzal a szereplővel, akinek kormányzása majdnem csődbe vitte az országot”. No, ezzel az állítással rengeteg baj van. Odáig még csak hagyján, hogy a nyolcévi kormányzás szimbóluma az egyébként négy évet kormányzó Gyurcsány, de innen aztán vannak gondok. Gyurcsány kormányzása idején a gazdasági fejlődés folyamatos és a világválságig töretlen volt, az életszínvonal is emelkedett, igaz, csak apró lépésekkel, minden gazdasági mutató különb volt, mint napjainkban, nemmellesleg ezt úgy produkálta a Gyurcsány-kormány, hogy az államháztartás hiányát levitte tíz százalék körüliről háromegész-nyolctized százalékra, a maradék nyolctized százalékkal öt éve tökölődik kért kormány, mégis bizonytalan az eredmény, mint a kutya vacsorája. A propagandaszólamokban emlegetett rettenetes eladósodottság pedig pontosan az uniós átlagot jelenti, sem többet, sem kevesebbet. Jó lenne, ha alacsonyabb lenne az eladósodottság? Persze, de azért ne feledjük, ebben benne vannak a lakosság előrelátó devizahitelesei éppúgy, mint a Fidesz önkormányzatai, melyek – központi bíztatásra – nyakló nélkül vették fel a hiteleket a főterek viakolorozására, meg a faluszéli libaúsztatók világhírű fürdőhellyé fejlesztésére, az ismert eredménnyel. Az ország pedig nem volt a csőd határán egy percig sem, mert amikor felmerült ennek lehetősége a nemzetközi válság kapcsán - mely egyébként nálunk lényegesen erősebb országokat tett padlóra – akkor Gyurcsány meglépte az egyetlen helyes és ésszerű megoldást – hitelért fordult ahhoz a szervezethez, melybe anno azért léptünk be és fizettünk nemkevés tagdíjat, hogy pénzügyi vészhelyzet esetén segítséget nyújtson. Mellesleg olcsón, merthogy mióta délceg magyarok vagyunk, azóta százmilliókba kerül havonta a nagy emberkedésünk, de persze ezt nemigen tudja Julcsa néni, csak fizeti… Amikor Bajnai átvette a kormányzást, minden rendelkezésére állt a tisztességes válságkezeléshez, ő ezt korrektül végre is hajtotta és a válság végén a növekedési potenciálunk három-négy százalék közötti volt, ma meg egy százalék körül van, de ez is bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Szóval, Juhász – akarva? akaratlanul? – mindegy, de hazudik. Nemmellesleg Gyurcsány idejében épült nyolcszáz kilométer autópálya, háromszáz iskola, rendelőintézetek, ipari parkok, infrastruktúra a nemzetközi beruházóknak, akiket ma oly szívesen látogat Orbán, akinek pártja leginkább ezek világgá zavarásában jeleskedett volna, lásd a gyöngyösi gumiabroncs-beruházás vagy a Sukoró projekt, - csak ez a kettő vagy tízezer munkahelyet és rengeteg adóbevételt jelentett volna. Aztán Juhász-füvész felrója az őszödi beszédet is, amit most nem tárgyalnék, legyen annyi elég, hogy az emberek zöme el sem olvasta, csak a Fidesz propagandabaromságait böfögi vissza, csakúgy, mint Juhász, aki ha nem ostoba, akkor tróger. Mindenesetre süketnek hiába játszanak Chopin szonátákat, mindegy neki. Aztán a 2006-os eseményekkel kapcsolatban rója fel Gyurcsánynak, hogy a törvények adta irányítási lehetőségeivel nem élt: amikor a televízió élőben adta az Astoria környéki tömegoszlatást, „kellett volna lennie felelős politikai vezetőnek, aki azonnal leállítja a vétlen, békés tüntetőket is érintő erőszakot”.  Csak tájékoztatásul mondanám Juhász-füvésznek, hogy a Rendőrséget nem a miniszterelnök irányítja, az a törvények alapján teszi a dolgát. És ha azt mondja, hogy egy adott területet el kell hagyni, akkor azt el kell hagyni, mert a rendőrségnek nem lehetősége, hanem kötelessége fizikai erőszakot alkalmazva személyi mérlegelés nélkül szétoszlatni a tömeget. A világon mindenütt így van ez, és ezen rugózni azután, hogy a békés sétálók kockakövekkel meg véletlenül éppen náluk levő Molotov-koktélokkal dobálták a rendőröket, és az Astoriától úgy ötszáz méterre tankkal fordultak ellenük, igazán vicces, éppen, mint Juhász-füvész, mint nagy polgárjogi harcos. De nem is kell talán ebbe belemenni, hiszen csak a hülye és Juhász füvész nem látja, hogy az események a választások elvesztése után egyenesen fejlődtek a puccskísérletig, mely éppen az 56-os forradalom jobboldal általi kollektív leszarásának ünnepén dőlt dugába, máig sajgó sebet ejtve a Vezér lelkén. De annyit azért még hozzátennék: október 23.-a nem munkanap, tehát aki munkából ment haza annak volt némi ritkaságértéke, a barátnőnkkel sétálni meg nem a legalkalmasabb hely a könnygázzal borított csatatér. Szóval Juhász, aki azt írta, hogy „a felvételek alapján minden laikusnak egyértelmű volt, hogy a rendőrség olyat tett, amit addig soha” – nyilvánvaló, hogy mint laikus, úgy jogilag, mint rendőrszakmailag teljesen ostoba álláspontot képvisel. Mellesleg említeném, hogy mindjárt ítélkezik is, mondván: egy demokrata a 2006-os zavargások felelőseit megkeresi és kirúgja. De mi van, ha a zavargásokért Orbán felel? Mondjuk az igaz, én is felvetem a puccskísérletért való felelősségrevonás lehetőségét, de Gyurcsányt a jótulajdonságai viszik sírba, annyira demokrata, hogy az azért már túlzás. És ez nem  mindig egészséges, mert ha a gáti bohócot akkor, mikor szétbontotta a Parlament körül felállított kerítést, tettenérésre való hivatkozással őrizetbe veszik és rabosítják, akkor lehet, nem pofátlanodott volna el ilyen mértéktelenül. Szóval lesz még baj ezzel a Juhásszal, nem kevés, de ideje lenne az általa okozható károknak elémenni – vigye a tizenöt tagú baráti társaságát és menjen velük békésen a francba, nem vele kellene foglalkozni, hanem az összefogással Orbán diktatúrája ellen. És ebben az összefogásban mindenkinek helye kell, hogy legyen, aki a jövőt egy élhető, nyugodt, tisztességes demokráciában képzeli el, ahol nem akarja egy politikai nulla előírni komoly tömegbázissal rendelkező szereplőknek a teendőiket. Nem akar összefogni? Ám legyen, menjen békével, de ne hagyjuk, hogy belerondítson az egyetlen jelenleg hatékonynak tűnő politikai megoldásba. Ma ő, holnap Schiffer - az ügynökök dolgoznak. Tegnap cannabis, ma politikai kábítás, csak be ne tépjünk a süket dumájától! Lássunk át a praktikáikon…

:O)))