Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Antal Attila vallomást tett a bíróság előtt, melyben visszavonta állításait vádlott-társairól, elnézést kért rendőrségi vallomása miatt Hagyó Miklóstól és Demszky Gábortól. Antal Attila tizenhárom hónapon keresztül a BKV vezérigazgatója volt, ezalatt irányításával átszervezték a céget, csökkentették a létszámot és a költségeket, valószínűleg dögre dolgozta magát. Egy ekkora cég irányítása hihetetlen energiákat emészt fel, nem lehet nyolcórás munkaidőben ellátni a feladatot, szorgalmasnak is kell lenni. Hogy emellett még jellemóriás is legyen valaki, az már csak opcionális, vagy összejön, vagy nem – esetében ez utóbbi változat érvényesült. A BKV vezérigazgatója nagy ember, ezreket utasíthat, milliók felhasználásáról dönthet, emberek sorsa van a kezében. Saját nagyságát környezete még nyomatékosítja is benne, kiszolgálják, kitalálják még a gondolatait is, ha böffent egyet, negyvenen kívánják egyszerre jó egészségére. Innen bizony megrázó élmény az előzetes letartóztatás, főként, ha a személyiség labilis, meg akkor, ha a hatóságok erre még rá is tesznek egy lapáttal. Ebbe – úgy érzi a delikvens – bel lehet halni. Ilyen helyzetből szabadulni kell. Mindenáron. Ha az az ára, hogy másokra terhelő vallomást kell tenni, hát akkor azt kell vallani, amit kívánnak, főleg, ha a vallomásért cserébe még néhány ígéretet is mellékelnek. Antal Attila azt mondta a bíróság előtt, hogy amikor őrizetbe vették, azt mondták neki, hogy ha nem tud az elvárásoknak megfelelni, akkor hosszú időre előzetes letartóztatásba helyezik.  Házi őrizete alatt is olyan visszajelzéseket kapott, hogy együttműködés esetén szabadulhat, ezért tett olyan nyilatkozatokat, amelyek egy része nem felel meg a valóságnak. Lehetett olvasni már olyan találgatásokat, hogy az ügyészség vádalkut emlegetett neki, de aztán kiderült, hogy a vád jellegére tekintettel – a volt vezérigazgatót folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolják, mint társtettest – ennek nincs jogi lehetősége, megvezették, mint szamarat a vásárban… Amennyiben ez igaz, akkor nem kétséges, hogy méltán lehet csalódott a hatóságokban, mint ahogy az is kétségtelen, hogy minden vádlottra óriási pszichikai nyomás nehezedett, erről illusztrációnak elég megnézni Hagyó képeit fénykorában és ma. Mindenesetre az biztos, hogy vallomása visszavonásával tüskét nyomott az ügyészség körme alá, emellett állítása megkérdőjelezi az egész eljárás hitelességét és jogszerűségét a többi vádlott vonatkozásában is. Kényszeríteni valakit nem csak fizikai úton lehet, létezik pszichikai kényszer is. A pernek egyébként tizenöt vádlottja van, a nagy hal itt nem Antal Attila, akit már egyébként is kipöccintettek a beosztásából 2008-ban, hanem Hagyó Miklós. Őt szerették volna eltávolítani a fővárosi döntések közeléből, és lám, sikerült is, belőle már politikus az életben nem lesz, hacsak nem sikerül neki hivatalosan mártírrá nyilváníttatnia magát, de erre kicsi az esély - libaaprólékból sem lehet már vezérgúnárt összerakni. Természetesen az ügy mögött nem a magasztos magyar erkölcsöket kell keresni, hanem a pénzt. És nem holmi Nokiás dobozokat, hanem nyomós gazdasági érdekeket, melyeket megsérteni – mint a példa is mutatja – életveszélyes. A nagyhangú, agresszív Hagyó a maga módján önjáró volt, veszélyeztette a normális ügymenetet, a kialakult baráti együttműködést kormánypárt és ellenzéke között, emellett még szóbakerült, mint Demszky szocialista utódja is, ez pedig a Fidesz számára nem volt kívánatos. Hagyó egy választási kampányban simán leverte volna a nagykeservesen felépített Tarlóst, valódi és valószínűleg nyertes ellenfele lett volna. Viszont - szándékán kívül, de vélhetőleg szerencséjére - rántotta magával Mesterházyt, aki Demszky tanácsadója volt, mert a felállásból adódóan ő sem maradhatott ki a balhéból, ha Hagyót el akarták meszelni, és ez azért kellemetlen fejlemény, mert ő meg állítólag a Simicska – konszern előretolt helyőrsége volt a fővárosban. Így aztán most éppen pattra áll a meccs, mindenki nyalogatja sebeit, a Fidesz körül is szorul a hurok, emellett ha egyszer Mesterházy kinyitja a száját, hogyha egyszer elkezd beszélni… Demszky egyébként jól elvan, ő ebből a balhéból és az egész fővárosi bandaháborúból makulátlanul került ki, még annyi piszok se fröccsent rá, hogy le kellett volna pöccintenie zakója hajtókájáról, és azóta is háborítatlanul él – jó alkut kötött. Egy rossz félmondat sem jelent meg róla sehol, merthogy – valószínűleg -  ő is túl sokat tud. A fővárosi viszonyokat ismerők már az első napokban mondogatták, hogy nem lesz ebből az ügyből semmi, - igaz, hogy Hagyót kinyírták, de a büntetőügy nem fog összejönni. Kínos ez mindenkinek, hiszen túl sok a robbanóanyag ebben az ügyben, elég egyetlen pentito a maffiából és felrobban az egész pöcegödör. Mindenesetre - ha igaz, amit Antal Attila a bíróságon vallott - akkor szeretettel köszönthetlek benneteket a rendszerváltás első komoly koncepciós perének nézői között, miközben már elindult a második is, a MAL ügyében. Megérkeztünk a rákosista kapitalizmusba, hurrá!
:O)))