Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] „Ha egy ország saját önbecsülésében, saját magában nem biztos, ha nem ismeri saját szellemi alapjait, akkor gazdaságilag sem lehet sikeres” – jelentette ki a Orbán Viktor, hozzátéve: „Európában azok az országok lesznek erősek, amelyek nemzeti önértékelése, nemzeti önbecsülése erős.” Hát akkor jobb, ha világgá megyünk, merthogy a mi miniszterelnökünk összes izgágasága vélhetőleg saját túlkompenzált szorongásaira vezethető vissza, és ebben hasonlít országára.Magyarország és a magyar emberek közül jónéhányan az egészséges önbecsülést izgága kivagyisággal helyettesítik.Az önbecslés alapja az önismeret – ki vagyok én és hol a helyem a világban, és a válasz megtalálásában a magyar nép nem mondható túl sikeresnek.Leginkább egy magát sasnak álmodó libához hasonlít, és amikor azt képzeli, hogy sasként vijjog, akkor mindenki csak röhög rajta, hallván a gágogást.Szomorú dolog ez valahol, mint ahogy szomorú az is, hogy Vezérünk saját lelki defektusának feldolgozásánál alkalmazott módszereit próbálja az országra kényszeríteni, pedig ebből csak egy olyan torz ország születhet, mint amilyen torz a mi szeretett miniszterelnökünk személyisége.Szóval az önismeret hiánya…Ősi magyar betegség ez, a magyar ember nemigen szeret szembenézni az igazsággal, ehelyett állandóan, újra és újra hazudik magának valami gyönyörűséges álomvilágot, melyben a magyar mindig győztes, ellenfelei a porban hevernek, ő pedig erkölcsi és kultúrfölénye magaslatából lesajnálva szemléli a környező népeket, hajdani nemzetiségeit.A magyar ember azt képzeli, hogy magyarnak lenni nem állapot, hanem dicsőség, büszkeség és szépség, és hogy magyarnak született, ettől a ténytől magától különb, mint bárki más a világon, emellett a mi országunk bokréta Isten kalapján, és csak valamilyen sötét erők manipulációja révén szívtunk ismert történelmünk ezer éve során állandóan, mint a torkosborz.Azt is hisszük, hogy mi voltunk a kereszténység védelmezője, és a hálátlan Nyugat nem hajlandó ezért megfelelően honorálni minket.Ha valaki azt mondaná a magyarnak, hogy legyél büszke arra, hogy a világban jó munkaerőnek tartanak, hogy te olyasmit is meg tudsz oldani, amit más nemzetek fiai csak nehézkesen, merthogy te mindig rá voltál kényszerítve, hogy a fennmaradásodért rugalmasan közelíts a problémákhoz, vagy, hogy arra legyél büszke, hogy ami kis nyelvünkön milyen csodálatos irodalom virágzott ki – hülyének nézne.Nyugati ember meg sem érti azt a jelenséget, melyet itthon magyarkodás néven tartunk nyilván, az a pökhendi kivagyiság, mely - sajnos - nem csak Orbán Viktort jellemzi, egyenesen taszító számukra.Egyébként hogy lenne az az ország magabiztos, amelyik képtelen szembenézni a múltjával, naponta lehazudja történelmünk sötét foltjait, amelyik át akarja írni a történelmet és visszamenőleg hősöket akar faragni a nemzetet romlásba döntő tehetségtelen politikusokból, amelyik a mai napig szerecsenmosdatással van elfoglalva a Holocaust kapcsán, hazudozik 56 ügyében, lehazudja a Kádár-kor vitathatatlan eredményeit és eredménynek állítja be az elmúlt húsz év vergődését?Azt gondolom, hogy a lelke mélyén az is tudja, aki a népet a szép, színes lufikkal szórakoztatja, hogy az általa képviseltek oly távol vannak az igazságtól, mint Felcsút Szendrőládtól.Mint a gyerek, aki tudja, hogy van a rovásán, mert nem vallotta be szüleinek a táskájában lapuló intőt, épp olyan hazug és gyerekes a mi viselkedésünk is, és ha Orbán magabiztosságot vár, önbecsülést és gazdasági sikereket, akkor talán le lehetne állni a hülyeségek terjesztésével, a Szentkorona felcsúti felajánlásának történetével kezdve és Dugovics Titusz tankönyvi szerepének vitatásával befejezve.És abba lehetne hagyni a sunyi történelmi robbanóanyagok elhelyezését a modern Magyarország közjogi rendszerében, A Magyar Köztársaságot például nem illene átnevezni Magyarországgá, mert ez az erre érzékeny szomszédok fülében a történelmi Magyarországot idézi, mint ahogy a Szentkorona beemelése az alkotmányba sem tekinthető barátságos cselekedetnek a Szentkorona országainak utódállamaiban.Azt mondják, hogy akié a múlt, azé a jövő, de azt senki sem mondja, hogy ha nem tetszik a valóságos múlt, akkor hazudni kell helyette egy szebbet, mert hazugságokra nem lehet nemzeti önbecsülést építeni, illúziókra csak légvárakat lehet építeni.Azt is mondja Orbán, hogy Magyarország, Európa a jövőben vagy keresztény lesz, vagy nem fog létezni. Hát nem tudom, de attól tartok, hogy a mai fiatalok között nincs nagy keletje annak a kereszténységnek, mely Orbán álmaiban létezik.A mai fiatalok többségét nemigen érdeklik a vallások hagyományos formái, a történelmi egyházak dagályos szövegei, a katolikus egyház anakronisztikus jelmezei, életidegen szabályai kezdve a cölibátussal és befejezve a közismertté vált botrányokkal.A nagyegyházak válságban vannak, elkényelmesedve vagyongyűjtéssel vannak elfoglalva,  nem találják feladataikat a mai világban, holott ezer és ezer helyen lenne szükség lelki segítségre, amit tőlük általában hiába várnak.Európa pedig létezni fog, még akkor is, ha lakóinak vallási összetétele megváltozik, hiszen a világ legnagyobb kihívása ma nem az, hogy az emberiség hasoncsúszva vagy térdenállva imádja Istenét – már ha van neki – hanem az, hogy a Föld erőforrásaival hogyan lehet fenntartani a már hétmilliárdra duzzadt emberiséget.Az ember csodálkozva olvassa Kadhafi kirohanását a keresztesek ellen – aztán elolvasva Orbán nyilatkozatát kezd kissé belátóbb lenni.Európa elöregszik, a születésszám csökken, ez pedig azzal jár, hogy a keletkező vákumot tetszik – nem tetszik - valakik be fogják tölteni.Ebben a helyzetben épeszű politikus nem a bezárkózásra játszik, hanem megpróbálja megteremteni a különböző kultúrák együttélésének szabályait, az új modus vivendit.Orbán minden nagyhangú handabandázása ellenére nem érti a világot és nem érti Magyarországot sem.Ellenfelei Kádárhoz szokták hasonlítani, szerintem tévesen – az alcsuti Kádár cipőfűzőjéig sem ér fel, mert míg Kádár korlátozott lehetőségei között jövőt épített, addig Orbán a múltat akarja restaurálni.Vesztésre van ítélve…
:O))))