Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

 [Image]
Már mindenki, akivel beszélgetek úgy van a jelenlegi politikai helyzettel, mint a tejbegrízzel megtömött óvodás, aki ha a tányért látja, már menekülne, ha tudna - de nem tud.
Nincs hova.
Jön a Dadus és beletömi a következő adagot, hogy a fal adja a másikat, ő meg aztán csak ül a fal mellett kigúvadt szemekkel és emésztgeti a dolgokat, legfeljebb a fejét csóválja, mint Józsi bácsi a műrepülő kirándulás végén, mikor a nyakába ömlöttek a reményei: hát ezt azért nem gondolta volna.
Lassan vége az évnek, és bár vannak látszólagos eredmények, de alapvető változás nincs, az ellenzék pártjai leginkább egymással vannak elfoglalva, és én már azzal is elégedett lennék, ha saját médiumaikon keresztül üzengetnének egymásnak, de nem.
Itt majd Orbán sajtómunkásai eljuttatják a véleményeket - a saját szájuk íze szerint - a versengést abbahagyni képtelen ellenzéki vezérekhez, fenntartva az egymással szembeni bizalmatlanságot, mely remekül szolgálja Orbán ügyét.
Lehet miről beszélgetni, lehet szidni egymást mindenféle pártirodák rejtekében, lehet öntözgetni az ablakpárkányon virágzó illúziókat, és lehet reménykedni.
Ötezredszer tesszük ugyanazt, és mégis új eredményre várunk, mert hát ilyen még a ruletten sincs, hogy nekünk állandóan a feketén áll meg a golyó, miközben mi következetesen a pirosra teszünk - egyszer minden rossz sorozatnak  vége kell, hogy szakadjon!
No, persze a kaszinóban ez így is van, de hát a magyar belpolitika nem kaszinó, és legfőképpen nem úri kaszinó, inkább csak egy kocsma, ahol időnként összeverődik néhány elégedetlen, aki megrészegedve saját bátorságától és nagyságától felmászik a székre, melyre az előzékeny kocsmáros ráragasztotta a sárga papírcetlit "ERKÖLCSI MAGASLAT" felirattal,  hőbörög kicsit, majd hazabotorkál.
A többi meg azon van, hogy jó magyar szokás szerint mindenképpen jól járjon, legalább a szomszédjához képest


Még néhány nap, és vége az évnek, kezdődik a parlamenti választások előtti utolsó teljes év, merthogy utána már legfeljebb lakkozni és polírozni lehet azt, amit addig összehoztunk, de a lakk nem fog összetartani semmit, nem fog újat adni, ha amit fényezünk nem volt új, az csak olyan lesz, mint az ócskapiacon vásárolt rissz-rossz komód, melyet befestettünk szép, színes olajfestékkel zöldre, lilára, pirosra.
Elgyönyörködünk benne, mint Jancsi a kert végében, gyere Julis nézd, ezt itt mind én sz*rtam!
Aztán szembeáállítunk egy bringabuzit egy focibuzival, és azt várjuk, hogy aki még épeszű, az lelkesedjen a választékért.
A hatalom meg kreatív, már feltérképezte, merre lehet olcsó krumplit kapni, a teszteléshez szükséges menhnyiséget meg kiosztotta a külügy dolgozóinak, hogy értsék meg végre, ők sem érnek többet a szegregátumok népénél, és örüljenek, mert nekik még van hol megfőzni a választási lakomát...
Talán végre el lehetne jutni oda, hogy gründoljunk egy választási pártot, nem kellene bele sok tag, csak a demokratikusnak nevezett pártok vezetői és pénztárosai, ennek jelöltje lenne minden induló, a programja pedig egyszerű lenne: a Csüngőhasú és pereputtyának, vazallusainak eltávolítása, majd felelősségrevonása, és a lopott holmi visszavétele, a lehető legteljesebb mértékben, ha kell, unortodox eszközökkel, kreatívan.
Ehhez persze kellene média, a festéket meg nem kerékpársávokra kellene pazarolni, hanem méteres betűnagyságú feliratokra a tüzfalakon: tíz év alatt ennyit loptak tőled!
Még mielőtt a sárga festéket a Dunába öntenénk, hogy a vizibicikliknek is legyen kerékpársáv...
Nem majdani koalíciós kormányról kellene beszélgetni, hanem a választási párt kormányáról, melyet ki kellene sámfázni hozzáértő szakemberekkel, minimálisan egy ciklust kellene adni nekik a normális államrend visszaállítására, lenullázva a NER rendszerét, visszaállítva a rendes időszámítást Viktor után tizenkettőben.Visszaállítva a fékek és ellensúlyok rendszerét, mert a jelenlegi helyzetben az ellensúlyt a végrehajtó hatalommal szemben legfeljebb egy olyan luftballon képezi, melybe Viktor beledurrantott.
Ha a puccsisiták az alaptörvénnyel le tudták nullázni a magyar társadalom negyven éves szerves fejlődését, akkor egy ilyen csinált alkotmány hatályon kívül helyezése igazán erkölcsös és szükségszerű cselekedet.

De ehhez a következő évben meg kellene találni az alkalmas embereket, az új belügyminisztertől kezdve a Honvédség új vezérkari főnökén keresztül az MNB új elnökéig és tovább, a legfőbb ügyészetől kezdve egy valódi egészségügyi miniszterig,egy új környezetvédelmi miniszterig.
A régieket pedig névre szóló helyjegyekkel - cellaszámokkal kell ellátni, 
Lehet persze tovább szuperdemokrataként tetszelegni, belehalni a szépségbe, de ezt azért ez esetben jobb lenne a belvárosi Kávéházi Konrádok részére fenntartani.
A demokrácia ellenfelei nálunk a Mein Kampfból tanulnak, Sztálin és  Milosevics példáját követik, ma már a Honvédséget vethetik be ellened, jogod annyi van, amennyit a Miranda-formula első mondata tartalmaz.
Ebben az országban  a hatalom folyamatosan hazudozik, ellopja a pénzünket és szétosztja a családtagok között, meg azok között, akik hajlandók "visszacsurgatni" belőle.
Nem kell szégyenlősnek lenni, de dolgozni végre kellene.

Egyre bolondabb az ország, egyre türelmetlenebbek az emberek, egyre kevésbé tisztelik egymást, itt lenne az ideje véget vetni ennek az őrületnek.
Gondolom...

:O)))