Google apps
Main menu

Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

"SZÁMVETÉS 2019"

24 megjegyzés -

1 – 24 / 24
Névtelen 1970 írta...

Kedves PuPu!

Egy "egérszürke mezei blogger" ilyen pontos, alapos elemzést, ilyen humorral fűszerezve nem lett volna képes megírni. Ergo: vagy nem Te írtad, vagy nem vagy "egérszürke mezei blogger". Én mindenesetre az utóbbira tippelek:). (Adhatnál órákat a sok buta törökgábornak...)

BÚÉK Neked és nyerd meg a lottóötöst:).

2019. december 30. 22:04

Blogger Kapat írta...

Kedves 1970!
Tökéletesen egyetértünk, egy kis különbséggel. Én biztos vagyok benne, nemcsak tippelek, hogy Ő írta és a második variációd a telitalálat! Te is lottózhatnál! :-)

Boldog, reményteljes Újévet kívánok jó egészségben Mindenkinek!

2019. december 30. 23:24

Blogger Czékus Lajos írta...

Politikai elemzésként nekem 'bejött'. Talán a futballban elért világraszóló magyar sikerek felsorolása tekintetében éreztem némi hiányosságot, de az még pótolható. Vagy nem. BUÉK!

2019. december 31. 3:07

Blogger Vöröskarom írta...

A politikai kitekintés precíz, mint mindig.
A kutyához gratulálok - hihetetlenül sok örömöt tud szerezni az embernek.
A lottózáshoz sok sikert!
Egyébként meg: MINDENKINEK MINDEN ÁLMA VÁLJON VALÓRA - kivéve persze ha rosszat álmodott! BUÉK!

2019. december 31. 8:48

Névtelen Vadvirág írta...

Kedves PuPu!

Boldog Újévet!

2019. december 31. 10:02

Névtelen 1970 írta...

Kedves Kapat!

Neked is nagyon boldog, egészségben teli új esztendőt kívánok!

2019. december 31. 10:41

Blogger talalom írta...

Pupukám! Minden jőt, amit csak gondolsz Neked, és a többieknek is!
Hanem: Bumbiban ne nagyon reménykedj. Nekem volt egy Boci névre hallgató, ilyen márkájú ebem: a hűvös tavaszban a hasán lévő dús szőrben bújtak meg a kiscicák, ő meg boldogan nézte őket. Bocikát szerencsére sikerült nagyon jó helyre ajádékoznom: egyedül maradtam, kórházba kerültem, nem volt, ki etesse. A rokonaim messze laknak ahhoz, hogy naponta kijárjanak. Szomszédaim meg szó szerint nincsenek: fejlesztés alatt álló terület. (Ez egyrészt jó,mert volt-van erre sok putri állagú ök ház, amikből, ha kihalnak, elbontják azokat. Így talán ér majd egy panellakást a 100 nm-es fullkomfortos - csatorna, kábelnet stb. - metroközeli házam.)

2019. december 31. 11:01

Blogger glorianna írta...

Köszönet minden szösszenetért, Pupu :) Bumbihoz gratulálok, legyetek nagy haverok. BÚÉK!

2019. december 31. 14:18

Névtelen Bubu64 írta...

Kedves Pupu!
Nagyon sok egészséget és boldogságot kívánok az új évben Neked és a Családodnak!

2019. december 31. 15:45

Névtelen fulopiren írta...

Drága PuPu"
Először is boldog új évet neked is!
Másodszor, néha az az érzésem, hogy az ellenzék betlire játszik!
Már csak a piros hetes hiányzik, hogy terített betli legyen nekik.

2019. december 31. 19:05

Blogger góbé írta...


Kéccer is végigolvasva, felül kell hogy biráljam az első bekezdésedet. E poszt igenis egy nagyivü politikai elemzés.
Ezt mindenki rögtön láthatja, kivéve azok, akik csak kisvártatva jönnek rá...(by 22-es csapdája...)
A Hontandrás, mega Ceglédizoltán-féle okostojásokra gondolok...
Elemzőkészséget, stilust, igényességet, maliciát, épp jöhetnének hozzád tanulni, de fölöslegesen. Esélyük sincs ! Alkalmatlanok !

Bumbit melegen üdvözli Morzsi és Döme, a boldog új éven kivül olyan gazdát és kanapét kivánnak neki, mint amilyennel ők is birnak...

2020. január 2. 15:18

Blogger pleinair írta...


Kedves Pupu!

Az Újév kezdetén nagy örömmel köszöntelek kutyagazdai minőségedben is. Érzelmi teljességünkhöz
tartozik, hogy a feltétel nélküli kutyaszeretet és hűség részesei legyünk.
Csatlakozva Góbéhoz, az én "falkám" is (névszerint: Manó, Bandi, Csivi, és Mimi, Dönci pár hete már az örök macskavadászmezőkről) küldi jókívánságait Bumbinak.

Ha bármiben tanáccsal szolgálhatnék, fordulj bizalommal hozzám, tapasztalt kutyáshoz.

(Hogy bírta Bumbi a durrogtatásokat? jó, lyukmentes a kerítés?)

2020. január 4. 14:36

Blogger PuPu írta...

Kedves Pleinair, a kutty a jövő héten érkezik - ivartalaníttatni kellett.
A kerítés mellett "láthatatlan kerítés" is lesz, remélem beválik.
Bumbi állítólag jó idegrendszerű kutya, de a szilvesztert azért lakásban töltötte - a szomszéd akitája is meglógott, pedig az aztán kemény kutya...
Bernim már volt régebben kettő is. Nekem való kutya, nem egy rohangálós típus, megfontolt (ez a lusták leánykori neve...), mint én...
Köszönöm a segítséged előre is!

:O)))

2020. január 5. 11:41

Blogger PuPu írta...

Kedves góbé, Bumbi egy terjedelmes eb, elég lesz neki egy pokróc is, nem?
Ki fog zabálni a nyugdíjamból...
talalom pedig a rémálmaimat írta itten le, a macska sapkácskának való, nem házikedvencnek!
:O)))

2020. január 5. 11:45

Blogger góbé írta...


Üdv PuPu !

Persze hogy elég egy rendes derékalj, bár amikor kemény minuszok dühöngenek, nem árt a pokróc alá egy polifoam, vagy selejtezésre váró télikabát, egyebek. Az enyémek is ezt kapják.

A kanapét, az étkezőben, ki kell érdemelni! Úgy müködik mint egy afféle jutalomfalat, vagy megérdemelt simogatás, fül,-meg állvakargatás...

"...Ki fog zabálni a nyugdíjamból..." No, ezt mondta nekem a vaslédi, (anyósom) is. Hogy igy lesz-e, csak rajtad múlik.
Sokak választják a kényelmes - szerintem lusta - megoldást, miszerint esténként a kutya elé tesznek elégedetten egy fél kiló száraztápot, ezzel letudva az etetést.

A viszlag olcsó, 3-500 Ft,-/kg-os anyagok nagyjából annyit érnek, mintha Te a legolcsóbb, gyakorlatilag húsmentes parizeren akárnál megélni. Ezzel ki lehet jönni napi 150-200 Ft-ból, ami egyrészt anyagilag nem kevés, viszont a húsevő társad, barátod, hiányt fog szenvedni.
A megfelelő tápértékü tápok 800-1200 Ft. körül járnak, ami napi 500, havi 15.000 Ft.-ot jelent, és akkor hol volt még igénybe véve a fogazat, a rágás élvezete... Ez már valóban komoly tétel a mai rendvédelmis nyudijakhoz képest...

Nálam a Döme egy 70 cm marmagasságu 38-40 kilós óriás-schnauzer kan, morzsi egy 10-12 kg-os tacskószerü kisvacak. Cs-farhát/fej + rizs/tészta + magas tápértékü mükaja = napi 180-200 Ft.,...ami azért kibirható...

...A drága mamát meg azzal nyugtattam meg, a vagyonunk biztonságban, majd egy centessel kevesebbet iszom naponta...

A többit majd privátban...


2020. január 5. 16:54

Blogger talalom írta...

HM. Nálunk a macskák is egérfogásra lettek szerződtetve, és a kertben élnek. (Ezért is fordul elő időnként, hogy 8-10 kiscica rohan elő valahonnan a farakás alól, és egyáltalán nem lehet őket megfogni...)
Van kutyaház, de Bocikám nem igényelte. Inkább a fedett kisteraszon tartózkodott, a hátát a bejárati ajtónak vetve, a hasán hömbölgetve a kiscicákat. Nem is nagyon akart bejönni a házba - bár szerette, ha kimegyünk: rögtön odasündörgött, és rajongó pofával követett mindenhová. Pedig kánikulában még hívogattuk is, hogy a hűvös kövön hűtse magát. Egyszer, úgy 35 fokban beletúrtam a szőrébe,és majd hanyatt estem. A nagy bundája alatt ugyanis viseli a kölyökkori, rövidszőrű fehér bundáját is: az meg a legforróbb nyárban is hűvös! (Télen meg nyilván meleg.) Na, ez a bunda az, ami kifogott rajtam, nem az élelem. Gondozásra szorulna ugyanis. Márpedig, ahogy Bocikám meglátta nálam a bontófésű piciny sarkát, úgy elpurcolt a kert hátsó felébe,mint a vihar. És semmi unszolásra nem jött elő. Márpedig felnőttként ütötte a 40 kilót - nem nagyon tudtam mivel "kényszeríteni". Olyan kutyakozmetikus után érdeklődtem, aki kijönne házhoz - nem tudom, mit tehettem volna, ha egy ilyen üzletben Bocika meggondolja magát a fésűket, ollókat stb. látva. Kozmetikust ugyan nem, de az egyik utcaszomszéd említett egy családot,ahol elpusztult egy ilyen kutya, és ilyet szeretnének. Egy budakeszi házból jött a család érte - a tízévesforma kislány rögtön a nyakába borult, Bocikám meg vigyorgó pofával követte az autóba. Küldtek néhány fotót: Bocikám boldogan feszít az autóban, a kanapén, a szőre ragyog, a kislány meg lóg a nyakán.Kérdezik - nem szeretted? De igen, és fájt a szívem,amikor visszanézett kérdőn az autóból: mi van, Te nem jössz? De nem tehetem meg, hogy loncsos szőrrel, - esetleg megint egyedül hagyva maradjon velem, merthogy "szeretem".

2020. január 7. 14:14

Névtelen Valaki, aki írta...

Szintén kutyafalka tulajdonosként, ám még aktív tagokkal - a bátor és penge agyú lajka-keverék, Nyusz, az abszolút turmix, kredenclábú Vili (kobzott kutyaként fogadott be engem), az öreg Stafi, aki bár már csak hálni jár belé a lélek, de rombolni még mindig egyéves süldő kutya módjára tud, és persze a törpe, a folyton nyafogós Gimi, aki ha első példánya lett volna a fajának, az ember sosem szelidítette volna meg a kutyát, mert látta, éppen elég baja van nélküle is, mentse Isten ettől a teremtménytől.

Ám nálunk cicák is vannak, sőt, papagájok is (komplett tápláléklánc), ezért a jelszó: élni és élni hagyni.
Ez a Házirend egyetlen pontja, s nincs apelláta - már-már orbánosan rigid szabály, de átlépése a gazdi komoly haragjához vezet, s miután jókedvűen telnek napjaink, a szemöldök összehúzását sem szeretik, nemhogy komoly haragot.

Ha nem vagyunk itthon, az ebek a területet őrzik, ha itthon vagyunk, minket. Most itt horpasztanak, mindenki a neki megfelelő méretű kosárban, kettő versenyt horkol. (Van kinti helyük - vastag, jól szigetelő papírdoboz alj, rajta mosható, kiszolgált paplan, s azon régi télikabát - de tapasztalatom szerint akkor is a kapu előtt fekszenek a földön, ha ég a földdel összeér, onnan ugyanis jól látni minden két- és négylábút.)
Az életkoruk 6 évtől 15-ig terjed.

Minden évben azt kívánom, hogy jövőre is itt legyenek ...

Ennél jobbat magunknak sem tudok - s addig is sok-sok örömöt és jó egészséget mindenkinek, két- és négylábúaknak egyaránt!!




2020. január 8. 21:40

Blogger talalom írta...

Valaki, aki! Minden tiszteletem. A kutya Csányi szerint kb. egy hároméves embergyerek intelligenciájával bír - hát annyi törődést is igényel, mint egy hároméves: nem elég csak etetni. Nekem csak a kertes házban lett kutyám, így azután nem tudtam felvenni a falkavezér szerepét. Korábban cicáim voltak - úgy bántam a kutyákkalis. Bocikát egy befogadott pedigrés játszótéri keverék előzte meg, aki a 16. szülinapja előtt két nappal lehelte ki a lelkét. Egy óriás snauzer és egy ír szetter nászából született: nagytermetű, fekete eb, zászlós farokkal, hegyes orral,óriási tappancsokkal: úgy nézett ki,mint a Piroska mesében a farkasillusztráció. Érdekes viszonya volt a macskákkal: a háziakat nem bántotta, - sőt együtt aludtak télen a kutyaházban. De ha idegen macsek közelített,megőrült - le is állt abban az időben a cicaszaporulat. Nem nagyon fogadott szót nekem - de ha bárki közelített hozzám (a gazdán kívül), letépte róla a gatyát.Miközben a betörőket simán beengedte, amikor nem voltunk otthon. (Szerintem ismerte őket.)
Tudom,iskolázni kellett volna -, de akkoriban se időnk, se pénzünk nem jutott erre. (Építkeztünk, a párom vidéken dolgozott, én napi 13-14 órát.)
Tanulság?A kutyával törődni kell, nevelni, vele lenni sokat.Amíg a cicáim nyugodtam durmolnak üres lakásban vagy kerti zugban, és csak kajálni jönnek elő. Ahogy egy unokámtól kapott könyvjelzőn áll: a kutyának gazdája van, a macskának személyzete...

2020. január 9. 11:49

Névtelen Valaki,aki írta...

Kedves talalom!

Tapasztalatom szerint a határozottságot értik, és csak azt. Meg lehet félemlíteni őket, de úgy nem lesznek együttműködők, ami fontos. Persze van néhány szó, amit meg kell tanulniuk. Nálunk a NEM, a VISSZA és a GYERE. Ezeket minden körülmények között meg kell csinálniuk. Mindig dicséret jár érte (játék, öröm és nem jutifalatok). Kedvesek, játékosak, de fegyelmezettek.

Érdekes ez a kutya-macska kérdés. Nálunk minden állat (45 éve kutyásként) maximálisan alkalmazkodott a helyzetéhez, még Stafi is, akiben a legkevésbé bíztam. Nemcsak a neve Stafi, valóban stafforshire, egy csúnya pillantású, fekete ördög. Jóindulatú első gazdája azon a település részen gondolta magára hagyni, ahol lakunk. 3 hétig néztem, mielőtt magunkhoz vettük. Először innivalót tettem ki neki, majd inni- és ennivalót, aztán inni- és ennivalót, plusz bőrtápláló tablettát, mert szőr nem sok volt már rajta. Október volt, egyre hidegebb, így egyik este azt mondtam: gyere kutya, próbáljuk meg ...
Fogalmam nem volt arról sem, hogy támad-e, hiszen rendszeresen menekülni láttam.
Az első éjszakán a kertben alhatott. Aztán jött a szombat, ki kellett engedni a többieket (Vili még nem volt meg). Túlestünk az ismerkedésen, úgy tűnt, elleszünk. Azonban fázott kint, ezért nagy félelmek közepette engedtem be a házba, a cicákhoz.
Az első rossz mozdulatnál tudtam, hogy közbelépek, de egy stafi nem piskóta, komoly harapási teljesítménnyel. Nem sok kedvem volt bulvársajtós tv-sztárként megboldogulni.

A legmeghatóbb az volt, ahogyan állt mozdulatlanul, leengedett fejjel, és tűrte, hogy a cicák megnézegessék. (S akár hiszed, akár nem, az lett a beceneve, hogy BOCI, a nagy, busa feje, és a szelídsége miatt.)

Nem volt rám szükség - ő, aki mint írtam már, alig áll a lábán, de gondolkodás nélkül szedi le az ágyneműt, a matracot, s áll neki az utóbbi darabokra bontásának, 9 éve a cicák legjobb barátja. Egyik kutya sem tűri azt, amit ő.
Én nem találtam ilyen gyorsan hangot vele - első napokban a hokedli tetejéről fegyelmeztem, amit ronda pillantásokkal és erős morgással fogadott (nyilván jól megverték párszor).

Soha, egyetlen kutyánk sem támadta meg a cicákat, de a véleményük egyértelmű: macska futva, madár repülve jó. A körbepisilt zónán belül csak az a rangjukon aluli léphet, akiket ők megtűrnek. Úgy tűnik ez genetikus :)

2020. január 10. 18:49

Blogger góbé írta...


Kedves Talalom, Valaki, aki...

A kulcsszó a falka. A legkrakélerebb, legöntudatosabb nehézsúlyú kannak is Te(!) vagy a falkavezér...Ő a második természetesen, utána következnek a többiek: feleség, gyerekek, unokák, a (saját) cicák, tyúkok stb... Aki tagja a falkának, azt nem csupán elfogadja, de óvja, védelmezi is ha a szükség úgy hozza...
Egészen addig, amig azt nem látja, hogy "istene", a falkavezér, tehát TE!... tétova, határozatlan, következetlen, kövehetetlen. Ekkor bizony bekeményit, és igyekszik átvenni a falkavezér szerepét. Ez látszólagos engedetlenségnek, dacnak, fegyelmezetlenségnek tünik, pedig mindössze a a falka érdekében teszi, annak rendjét akarja megőrizni, fenntartani.

Kölyökként felnevelt, erejükre ráébredő 10-12 hónapos domináns kanoknál fordul még néha elő, hogy át akarják venni a falavezér szerepét. Ezt határozottan, keményen vissza kell utasitani akár kézzel, térddel, könyökkel, de semmi esetre sem eszköz-használattal, a behódolásig.


2020. január 11. 8:24

Névtelen Valaki,aki írta...

Kedves góbé!

Tökéletesen leírtad, így van.

Gondolkodtam is már, mit lehetne tenni, hiszen a menhelyeken rengeteg egy év körüli ivaros kan kutya található, sokkal nagyobb számban, mint a szukák (ők általában vemhesen lerülnek utcára).
Jó lenne emelni valamit az ország állattartási kultúráján, mert látszik, hol a hiba.

Például lehetne az iskolákban. A munkakutyákkal gyönyörűen lehetne tanulni, s már elég sok helyen ott vannak, ott lehetnek.
Álmodom ...
Persze nem az Orbán-érában, ott lőtérre költenek ... ):

2020. január 12. 8:45

Megjegyzés törölve

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

2020. január 12. 22:21

Blogger góbé írta...


Üdv Valaki,aki...

Már vagy 10-12 éve nem szaporitom/bélelem a kutyaszaporitók-gyárosok pénztárcáját, inkább örökbe fogadok menhelyről. Hálásak, korrektebbek, elfogadóbbak.
A szaporitóknál a legfőbb, és legfélelmetesebb gond a belterjesség és az ebből fakadó kitettség az eü-problémáknak. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pedigrésnek igazolt kölökért akár hatszámjegyü összeget is elkérnek. 8-10 hónap múlva meg csak csodálkozik és bosszankodik az ember fia...
No etessék meg a 120-ezer forintos pedigré-igazolásukat az elfajzott, alig-ellenálló biznisz-gyártmányaikkal...
Jegyzem, menhelyről, szinte kivétel nélkül csak ivartalanitva adnak örökbe. Fiúkat is!


2020. január 12. 22:23

Névtelen Valaki, aki írta...

Igen, az én négyemből is kettő menhelyi (Illatos, Futrinka), egy kobzott (annyit verték, hogy szomszéd kihívta az Állatvédőrséget, akik helyből el is vették, így került hozzám), s Stafi, az utcai szerzemény.

Én arra gondoltam, hogy tanítani kellene a gyerekeknek, hogyan kell a kutyákkal (s akár más állatokkal is) bánni. Persze egy gyerek más egy kutya számára, de éppen ezért jók a munkakutyák, mert el lehet lesni azt a viselkedést, amire szükség van.

Nálunk két kutya is van a munkahelyemen - egy segítő- és egy munkakutya, s a gyerekek imádják őket. Úgy nőnek föl, hogy állandóan ott mozognak közöttük, s ha a gazdik engedik, lehet játszani is velük, sőt, akár némi dögönyözés is a belefér egy-egy találkozásba. S amikor dolgoznak éppen, látják a srácok, mit és hogyan lehet és kell. A munkakutyát kifejezetten a gyerekeknek kell irányítani. Egy airdale, fegyelmezett, okos kutya - fát lehetne vágni a hátán:)

Ha több munkakutya "dolgozna" a gyerekintézményekben, szerintem mindenkinek jót tenne.

2020. január 13. 21:58

Használhatsz néhány HTML-címkét is, például: <b>, <i>, <a>

A megjegyzések moderálása engedélyezve van. A küldött megjegyzéseket jóvá kell hagynia a blog szerzőjének.

A megjegyzés elküldése után be kell majd jelentkezned.
Kérjük, bizonyítsd, hogy nem vagy robot