Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Hát, vessetek a vérnyúl elé, nekem ez a Szanyi kapitány tetszik.
Lehet, kicsit szélsőséges, de legalább nem jobbra, lehet, hogy nemigen válogatja meg a szavait, úgy beszél, ahogy te is beszélsz a hétköznapokban, ha eldurran az agyad, - lehet az is, hogy egyszer-egyszer kicsit piál is - de hát lássuk be, hogy harcostársait józanul nehéz lenne kibírni.
Emellett felhívnám figyelmeteket Churchillre.
Szanyinak a képmutatás sem erőssége, azt mondja általában, amit gondol - nem is értem, hogy képzelte a politikai karriert, amikor körülötte egytől-egyig képmutató alakok formálják azt, amit ők politikának gondolnak.
Mindenesetre így járt, politikus lett belőle, de strapabíró fajta, még ezt a szégyent is túlélte.
Most pedig mozgalmat indít a baloldali formációk és baloldali gondolkodású emberek részére, merthogy az MSZP jövőjét meglehetősen kétségbeejtőnek látja.
Nem ismételném meg azokat a megállapításokat, melyeket nyílt levélben tett közzé,  de el kell mondjam, kivétel nélkül mindegyik megalapozott.


Szanyi nem a média kedvence, ami nem is csoda, ha belegondolunk: a demokratikusnak mondott média szereplői részben a Fidesz által kitartott prostik, részben a hajdani SZDSZ  gondolkodásmódját levetni nem tudó doktrinerek, álomvilágban élő, magukat neoliberálisnak gondolt megváltóra várók, meg azok, akik nem mernek szembemenni ezekkel, mert az állásukba kerülhet.
Ma egy médiamunkásnak nem csak a hatalom, de saját "harcostársainak" retorziójától is tartania kell.
Így aztán Szanyi kap hideget-meleget, legfőképpen azért, mert ő a baloldal hagyományos értékeiben gondolkodik, ezt propagálja és ezt proponálja pártjának is, melynek ma is egyik vezetője - szinte állandó belső pártellenzékként.
Ő komolyan gondolja azt, hogy "balra át!" ez nála nem csak szlogen, hanem meggyőződés is, szerinte ezzel lehet visszahozni a szocialistákat a klinikai halál állapotából.
Ma már ott tart a párt, hogy nincs egy valamirevaló, tekintélyes politikusa sem, a mai vezetés semmiképpen nem mondható ilyennek, hiszen politikai fazonjuk sincs és a személyiségük sem teszi őket alkalmassá az átütő sikerre.
Hogy Szanyit kissé krakéler személyisége alkalmassá teszi-e, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy a többiekkel ellentétben egyéniség, vezető alkat, minden emberi hibájával együtt.
És tökös is, ahogy az utca embere mondja.


Társai szerint jó is lenne őt kiszorítani a vezetésből, a pártból, zavarja a többieket, hiszen tisztán látja és pontosan tudja, hogy mit művelnek.
Próbálják ellehetetleníteni, mondják, hogy azért ágál, mert nem mehet ki Brüsszelbe, jóllehet soha, egy pillanatig nem kérdőjelezte meg a listán elfoglalt helyét, és a vereség után is azt mondta, hogy nincs mit eldönteni.
Kivéve a vezetés lemondásának kérdését, merthogy egy ilyen vereség után illene elbujdokolni világgá.
Igaza van.
Na ezzel persze nem népszerű, de hát mikor is volt ő népszerű az apparátusban, vagy a testületekben?
Soha, a mocsári küzdelem nem az ő műfaja, ezért talán a legjobban akkor teszi, ha közvetlenül a tagsághoz és a megmaradt szimpatizánsokhoz fordul, az az ő világa.


A Szocialista Párt igennagyon ért ahhoz, hogy hogyan lehet kiszorítani valakit a pártból, elég, ha csak Gyurcsányra gondolunk.
De gondolhatunk Kovács Lászlóra, Lendvai Ildikóra, Gőgös Zoltánra is bátran.
Első lépésként őket kellene visszahozni a pályára, nekik még ma is több a hazai és nemzetközi respektjük, mint fékezett habzású utódaiknak, ők még mindig látnak a pályán, mikor utódaik már csak járnak körbe-körbe a ködben, mint a szamár, amelyik kannabiszt legelt.
Azt írják, Szanyi Mesterházy embere, de attól tartok, Mesterházynak semmije sincs már, nemhogy embere.
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választásokon nem a párttagok szerepelnek, az ő szerepük a választás napján megszűnik, a szereplés joga a választókra száll.
Ha a párt tagjai jól szerepeltek  választás előtt, akkor a párt jó pozíciót szerez a társadalomban, ha rosszul, akkor közel a vég.
Nem három irodában, egymást kell legyőzni, hanem az embereket, a választókat  kell meggyőzni arról, hogy amit a párt kínál, az jó lesz nekik is, ezért támogatásra érdemes.
De ehhez hiteles emberek kellenek, akik azt mondják, amit gondolnak, akik hisznek abban, amit mondanak, akik után szívesen megy az egyszerű választó.
Szanyi szerintem ilyen, és ennek egyáltalán nem mond ellen, hogy a belvárosi vájtagyú értelmiség, akiknek még soha, semmikor egyetlen döntése sem bizonyult jónak,  ekézi őt.
Ők kevesen vannak, szegény ember meg sok, őket kellene megnyerni.


Nehéz lesz, várjuk ki a betegség végét, hosszú lesz a folyamat.
Már, ha a beteget egyáltalán meg lehet még menteni.
Drukkoljunk ezért!


:O)))