Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Teljességgel jogos, hogy Veszprém megyében egy Fideszes honatya gyógypedagógus felesége nyerte el huszonhárom hektár föld húszéves haszonbérletét, így legalább pontosan látható, hogy ki a szellemileg kihívásokkal küzdő és ki az, aki az élet naposabbik oldalán foglalta el kiérdemelt helyét. Szedlák Attila és neje földet egyébként akkor látott, mikor a muskátlijukat ültették, így aztán lehet, hogy még kártérítést is fizethetünk nekik, mint adófizetők, mivel a föld, melyre jó vazallusként szert tettek, nem hasonlít a tőzegkockára, mellyel a kertészek szokták boldogtalanná tenni vásárlóikat. A képviselő és polgármester azonban Fideszes, nem az a fajta, aki ne tudna ideológiát találni a legnyilvánvalóbb szemétségek megmagyarázására is, így aztán megtudhattuk, hogy az elnyert birtokocska teljesen jogosan került hozzájuk, hiszen felesége családjának voltak hajdan földjei, amit az államosításkor elvettek, most a földbarát gyógypedagógus tulajdonképpen visszakapta ezeket. „Szeretnénk a gyerekeinknek megadni az esélyt, hogy a földből élhessenek, mint a nagyszüleink” – mondá a pengeeszű polgármester és honatya, és láthatólag meg sem fordult abban az okos fejében az egyébként teljesen kézenfekvő gondolat, mely szerint a földművelésből élők is szerették volna esetleg ezt a lehetőséget biztosítani leszármazottaiknak. Namármost itt valaki tényleg rászorul egy aktív gyógypedagógusra. Vagy Szedlák képviselő, akinél esetleg hosszas, lelkes és következetes pedagógiai munkával el lehetne érni, hogy ne nyilatkozzon ilyen nyögvenyelős baromságokat, vagy a helyi paraszt, aki elfelejtette már, hogy a vasvilla nem csak trágyázásra alkalmazható. Ha valaki nem értené pontosan, hogy éppen mi folyik a mi kis vadvirágos-madárdalos országunkban, akkor annak felvázolnám a sémát, mely minden mai földbérleti osztogatásra érvényes. Jóska sógor pályázik egy földre, mely az általa művelt vagy állataival legeltetett táblával határos, hiszen a pályázatot éppen őrá szabták. Igenám, de a térségben élénk politikai élet zajlik, Fideszes potentátok ugrálnak páros lábbal honáruló szoci hátakon, hasakon, ez pedig égeti a kalóriát és nő az éhség. Kell valamivel megetetni őket, erre a legalkalmasabb ma a föld, mely néhány év múlva forgalomképes lesz, bérlőjének pedig elővásárlási joga lesz rá. A föld bérletéért pedig fizetni kell – no, nem a bérlőnek, hanem inkább az államnak, hiszen a bérlő befizet az államnak – jelen esetben például évi harminchétezer forintot hektáronként, majd az állam kiutal neki hektáronként átlagosan 56 ezer 911 forintot évente, területalapú támogatás címen, így aztán a nyertes húszezer forintot kap évente és hektáronként azért, hogy kegyeskedett bérbe venni a földet. Jelen esetben ez évente kis híján félmilliócskát jelent ajándékba, húsz év alatt tízmilliót, de lehet jobban is járni. Már ha nyert a pályázaton a delikvens, ugye. De nem nyer, mert a pályázat döntően szubjektív elemekre épül,. Ha a bírálók úgy döntenek, akkor nekik jobban fog tetszeni az a pályázat, melyben a tanyasi ökör olvasásra-tanítása szerepel globális módszerrel, mint a buta paraszt pályázata, aki csak azt képes odacsinálni a papírra, hogy van huszonöt tehenecském és legeltetni szeretném őket, mert idáig ugyan újságpapírral etetve is elvoltak, de egyre jobban unják a Magyar Nemzetet és mostanában már nem is adnak tejet. Lehet ennek utána találgatni, Jóska sógor nyer vagy a Fideszes képviselő felesége: nesze cicám, itt van neked huszonhárom hektár egy tagban, küldi neked a Viktor, merthogy én megbízhatóan tudok nyomni, és a megbízhatóság elnyeri jutalmát, még ha a másik pályázatod el is utasították! De hát tudod, hogy van ez – ne mi nyerjük a legtöbbet, ugye… Jóska sógor meg szopik, mint a torkosborz, veri a fejét az istálló falába, hogy ő mekkora barom volt, mikor ezekre szavazott. De ez persze nem fogja őt megakadályozni abban, hogy legközelebb is rájuk adja voksát, hiszen megígérik, hogy visszaveszik Erdélyt és a Felvidéket, megígérik a három tengert, a négy kereket meg az öttalálatost, az okos magyar paraszt meg majd megint meggyőzve érzi magát. Az évszázad legmocskosabb húzása ez a magyar parasztsággal szemben, kihúzni a lába alól a földet vagy a talajt, kinek, ahogy tetszik… Különös tekintettel a nincstelen falusi lakosságra, akiknek ezen a földbázison akár szövetkezeteket is lehetett volna szervezni, a termelési kultúra nyomokban még megvan, szakember is akad még, nincstelen meg, mint a tenger, annyi. De ezt persze főként ideológiai okokból nem lehet megtenni, merthogy itt csak az az igazi magyar gazda, aki a ló seggét nézegetve gürcöl két hektáron, de úgy járkál lyukasseggű gatyájában, mintha ő lenne Döbrögi személyesen! Az a baj, hogy a magyar paraszt roppant beletörődő fajta, lehet vele mindent megtenni, hisz közösségi érzés éppen annyi van benne, mint liba begyében hagymás rostélyos, - azt hiszi szegény, hogy az a követendő eljárás, hogy saját magának kibulizni a fincsit, a többi meg tőle aztán dögöljön éhen. Nem egy hatékony életstratégia, lehet tanulmányozni a hangyák társadalmát, ha már a Fidesz nem tett minket hiénává… Mindenesetre az új földbirtokos elmondta, hogy majd a helyi gazdákkal megszántatja a földecskét, mert erre traktort venni nem érdemes, aztán beveti tarhonyával, mert úgy hallotta, hogy az szépen hoz akkor is, ha kevesebb a csapadék. Szép új világ, gondolom, erre gondolt a paraszt is, mikor hazacipelte a szövetkezetből a Claas Dominátor bal első kerekét. Egy kerékkel több lett neki…
:O)))