Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Szanaszéjjel zavarták a minisztériumi háttérintézmények népét, merthogy folyik a Nagy Ésszerűsítés és a Gigantikus Bürokráciacsökkentés, most éppen Lázár vezényletével.
Sok évtizedes múlttal rendelkező intézmények szűnnek meg, ezeknek egy része valódi és fontos feladatokat oldott meg, mint például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, vagy a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság, vagy az Országos Vérellátó szolgálat - akit érdekel, az elolvashatja a listát, meglehetősen hosszú.
Természetesen senki nem gondolhatja azt, hogy egy intézménynek örökéletűnek kell lenni, de az se biztos, hogy Orbán rohamosztagainak mindent el kell törölni a föld színéről, ami hatalomrajutása előtt is létezett.
A cél persze nemes, a bürokrácia csökkentése, népszerű is lesz a nép fiai körében, csakúgy, mint a bürokraták üldözése.
Annyira nevetséges, - ahogy megy előre az idő a rendszer egyre inkább Rákosi rendszerére emlékeztet, csak nem a munkásosztályra hivatkozva telepedik az ország nyakára, hanem a nemzetet emlegeti, melyen érdemes lenne azért kicsit rugózni: ki is tartozik ebbe a fogalomkörbe?


Mindenesetre a ló ismét kilóg, mind a négy lábával.
A nagy ellátórendszerek beolvadnak a minisztériumokba, viszik magukkal pénzestarisznyácskájukat is, aztán majd elgazdálkodik vele az, aki maga az univerzális ész, erő és hatalom.
Te pedig - bár idáig se láttál sokat, de ezentúl még annyit se fogsz látni abból, amit adóba befizetsz, a minisztériumok gigaköltségvetéseiben nyomonkövethetetlenné válik a pénz útja.
Amiről azt hiszed, hogy az egészséged karbantartására fizetted be, az - egy-két áttétellel - könnyen kiköthet akár a mészároslőrincnek nevezett orbánviktor családi kasszájában is.
Mindenesetre egy minisztériumi főosztályvezetőt ezerszer könnyebb kézben tartani, mint egy országos intézmény, vagy főhatóság vezetőjét.

A bürokráciára - minden ellenkező híreszteléssel szemben - szükség van, a bürokraták biztosítanák a szakértelmet a társadalom működtetésében - ha hagynák nekik.
Egy rendes állam törvények alapján működik, ennek pedig biztosítéka a bürokrácia, mely részt vesz az állam működtetésének szabályozásában, a háttérintézmények pedig a szabályozásoki előkészítésében, meg az elemző munkában.
Ez nem mindig kedvez a hatalom birtokosainak sem, hiszen a szabályokat felrúgni nekik sem illene, és hát - sajnos - nem lehet hetente újraszabályozni mindent, egyéni képviselői indítványok alapján.
Arról nem szólva, hogy az olyan nagy társadalmi ellátórendszereket működtető intézményeket, mint a társadalombiztosítás vagy a nyugdíjrendszer üzemeltetői, barokkos túlzás háttérintézményeknek nevezni.
Óriási pénzek fordulnak meg ezekben az intézményekben, és egy olyan helyzetben, mikor hirtelen elapadnak a források, nem kimondottan célszerű avatatlan kezekben hagyni a kasszakulcsot, mert ha hirtelen pénzre lenne szükség, akkor a zsebben kotorászva csak szotyit lehetne találni.
Márpedig most helyzet van, az angolok esetleges távozása az Unióból kellemetlen következményekkel járhat, és akkor még az uniós támogatások lecsengéséről nem is beszéltünk, pedig azok sem tartanak az örökkévalóságig...


De vannak enenk az attrakciónak egyéb előnyei is, hiszen az intézmények jórészt lefedik a teljes magyar társadalmat, tehát a jogkörök és hatáskörök átrendezésével pénzt lehet elvonni feladatoktól és pénzt lehet adni például a Lakitelki Népfőiskola Alapítványnak, mely a közművelődés legfőbb gazdája is lesz egyúttal, nehogy véletlen ne olyat verjen valaki a nép fejébe, amin nincs tarsolylemez meg matyóminta, és legalább Lezsák is megbecsülve érezheti magát...
A műemlékek ügye is jó helyre - a Miniszterelnökséghez - kerül, így legközelebb, ha kilátótornyot akarnak építeni a jáki templom tetejére, elég lesz egy meggyőző kérés az illetékes főosztályvezetőhöz, és az engedély hipp-hopp - már kézben is van, kezdheti a munkát az erre szakosodott stróman, a Nemzet Esze/2 meg elégedetten szemlélheti a karmelita kolostor két héten belül elbontható mobilerkélyéről.
Persze - ahogy Sztálin elvtárs mondotta volt - ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, így aztán vélhetőleg kevesebb okos emberre lesz szükség, ők mehetnek az utcára.
Ez némelyiküknek nem is lesz nehéz, eddig is a sarkon állva szerezte a pénzét, ezután is ott fogja, legfeljebb felveszi a repertoárba a szopást is, ha már aktuálisan azzal kell, hogy foglalkozzon.
Az okosabbja majd eltünődik, hogy megérte-e a bimbózó diktatúra kapálgatása, locsolgatása, az ostobábbja meg várja a csodát a Megváltótól...
Attól tartani nem kell, hogy a cápa mellől a kalauzhalak halnak ki, a kukába az apraja kerül.


Az országot meg zsebből vezeti Miurunk tovább, persze a hülyék továbbhülyítésére remek szertartásokat celebrálnak, pályáztatnak, kitüntetnek, zászlókat lengetnek, a sok hívő meg rázza hozzá a kolompot.
Aztán ha a Vezérnek kedve tartja, odalök pár milliárdot az adódból valakinek úri kénye-kedve szerint, odapottyant egy stadiont, köldi a külhoniaknak a szavazatok árát, szóval terv szerint üzemel.
A terv az, hogy úgy megszedi magát, hogy Esterházy (Fényes) Miklós féllábú hajléktalannak tűnjön hozzá képest.
Mit mondjak, jó úton halad.
Az ország is, ha a cél a szakadék.
A libáknál a libasort vezető gúnár menet közben azért figyel, és ha veszélyt lát, akkor irányt vált.
Minket nem gúnár vezet, ezért aztán bátrak vagyunk, mint Nagyurunk lova, mikor fejjel megy a falnak.
A Nyugatnak nem sürgős őt eltakarítani, kivárja, míg végez önmagával.
Sürgős nekünk lenne a dolog, de úgy tünik, az ország népe elégedett a helyzettel, megmondják neki, merre van az előre, osztán csak ballagni kell a távoli legelő reményében.

Hát ballagunk...


:O)))