Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Balog Zoltán államtitkár nyilatkozott Kálmán Olgának.Az ember szörnyethal, mikor szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az ország, a mi hazánk tízmillió lakosából hárommillió ember él a szegénységi küszöb alatt.[Image]Annak idején történelmi tanulmányaink során ismerhettük meg a „hárommillió koldus országa” kifejezést, akkor, az átkos negyven év feneketlen nyomorának kellős közepén azt hittük, hogy ezt ugyanúgy eltemethetjük, mint ahogy a hajléktalanságot, a tömeges koldulást, a gyermekek éhezését, elhittük, hogy ebben az országban legfőbb érték az ember és mindenkinek joga van a munkához, a pihenéshez és a teljesítménnyel arányos tisztességes jövedelemhez.Ugyan egymás között nagyon tudtunk röhögni a kapun belüli munkanélküliségen, meg a bérszabályozás idétlenségein, de mai szemmel visszatekintve valahogy mégis megkeseredik az ember.
Száz évvel ezelőtt volt ilyen a helyzet, mint ma.Hárommillió ember, minden harmadik magyar szó szerint nyomorog ebben az országban, fűtetlen vagy alig fűtött lakásokban éhezik, egyik napról a másikra élve, a társadalom által gyakorlatilag magára hagyva tengeti életét, közöttük gyermekek és öregek, akik képtelenek önmagukról gondoskodni.Az államtitkár azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy elfogadták a Nemzeti Felzárkózási Stratégiát, mely gyógyír lesz a bajra, de ha nem is egészen, remekül lehet kommunikálni a Vezér hálás népe felé, „vakulj paraszt” jeligére…Természetesen a program rendkívül sikeres lesz, hiszen az államtitkár elmondása szerint a késztetést kell felkelteni az emberekben, akár kényszerrel is ösztönözni kell őket. Merthogy a késztetés hiányzik elsősorban, merthogy a legalsó társadalmi rétegnek semmilyen tapasztalata sincs a munkáról, számukra a kiút első lépése lehet a közmunka.
A nagy állami ellátórendszerekben eddig mellőzték a közmunkásokat, ezentúl itt is több feladatot kapnak majd. Emellett a nagy állami beruházások pályázatait is úgy írják ki, hogy a nyertesnek bizonyos létszámban közmunkásokat is be kell vonnia a kivitelezésbe.Természetesen ez nagyon szép elképzelés, csakúgy, mint a többi.Például, hogy piacképes tudást adó szakmákra tanítják ezeket az embereket, lesz belőlük például féléves képzéssel hegesztő, merthogy az elmúlt években már rengeteg virágkötőt képeztek, akiknek nincs munkájuk, most eljött annak az ideje, hogy rengeteg hegesztőt képezzünk, akiknek nem lesz munkájuk,Ha az ő párválasztásukat tudatosan irányítjuk, akkor a hegesztő – virágkötő szakképzettségű munkanélküli házaspár és kiskorú gyermekeik, valamint nagymamáik előtt a mélyszegénység újabb, boldogabb dimenziói nyílnak meg, szakképzett munkanélküliként büszkén és bizakodva tekinthetnek a bizonytalan jövőbe.És a késztetés is ébren lesz bennük, ha már egyszer felébresztette bennük az államtitkár, aki egyébként még csak nem is ellenszenves, csak kicsit idegesítő ezzel a kényszerítéssel meg a rengeteg süketeléssel.Az ember szinte sajnálja, de aztán eszébe jut, hogy ez az ember pénzért küszködik a kihívásokkal, ő az, aki felvállalta a Vezéri Elmeháborodottság tolmácsolását a széles tömegek felé, mondhatnánk ő pénzért csibészkedik, ellentétben a Vezérrel, akinél meghibásodott a szoftver már évek óta, és aki mint egy megvadult vírus rombolja le az ország gépezetének programját.Persze előkerültek a Nagy Lázálmok, majd mennek az erdőgazdaságba dolgozni a nyomorultak, merthogy erre van igény, ha márt pénz nincs is rá annyira.De a sikert előrevetíti az a remek tesztprogram, melyet a romákkal bonyolít le a gyöngyöspatai polgármester, ébresztgeti a késztetést.Igaz, hogy látnivaló, hogy messze van még az az idő, mikor a közmunkások – vállukon ásóval, kapával, nagyharanggal – vidáman dalolva, ütemre lépve teszik meg a munkaterületig azt a négy-öt kilométert gyalog, meg vissza is ugyanannyit.Meg az az idő is odébb van még, amikorra rászoknak a makkra, merthogy a nehéz fizikai munkához kalória is kell, és ha élelmiszert vesz magának gigászi béréből a felelőtlen közmunkás, akkor bizony a családjának nemigen jut a sztárgázsiból.De munka lesz, például – mondá az államtitkár – a stadionépítéseken.Gondolom, akkor ezek a stadionok úgy épülnek majd, mint hajdan a Népstadion – kézierővel, zömében.Kapára, lapátra kap a nyomorultak hada és vödörben cipeli a betont, vagy bevetik a japáneres harcosokat.Vagy a víztározók építésénél is – ugyan többe fog kerülni a munkájuk és ötvenszer annyi ideig fog tartani, mint egy gépé, de a cél az, hogy a felébresztett késztetésűek értelmes munkát végezzenek, mert mi van értelmesebb munka, mint kiskanállal vizet merni alamizsnáért az ártérből a Tiszába?De majd részt vesznek a mezőgazdasági utak karbantartásában, meg – ez tetszett legjobban – energiaültetvények létrehozásában, meg majd krampácsolnak a MÁV vonalain.Éhbérért, semmiért.Hát, az kétségtelen, a hülyeség is fertőz, a Dilis mély valóságismereten alapuló agyrémei szárnyalnak, mint vadludak az ártéri erdők felett, melyekben még a nyárfák is katonás sorokban várnak majd a Vezér csettintésére - nem is szólva a társadalom legaljáról, ahogy ezt a hárommillió embert volt oly kedves említeni az államtitkár úr az ő végtelen szociális érzékenységében.Hárommillió ember.Ebből kifolyólag az ügy nem cigánykérdés.Ezt hívják társadalmi problémának.Álmegoldások és fantáziálgatás helyett szembe kellene nézni vele.
:O)))