Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Orbán a szokásos sületlenségeivel etette híveit - ezúttal Dabason.
Nem volt nehéz dolga, a Pest-megyei település köztudottan jobboldali többségű, lakóinak talán még kevés is az a demagógia, amit a Vezér rájuk borít, pedig aztán kímélni nem kíméli sem magát, sem hallgatóit.
Bevezetőképpen eladta a honfiszíveknek oly kedves szövegét a bankokról, miszerint nem lehet tűrni, hogy egymillió embert becsapjanak.
Ez a mondatocskája úgy baromság, aahogy kiesett abból az arany szájából, hiszen egyrészt itt senkit nem csaptak be, mindenki tudta, hogy a devizaárfolyamok változni szoktak, csak azt nem tudta senki, hogy ilyen hoihetetlen mértékű változások következnek be.
Ha ezt tudta volna a bankár, akkor nem a magyarországi csóringerekkel üzletel, hanem biztosabb és jövedelmezőbb kihelyzési politikát folytat, vagy jobb befektetési lehetőséget keres, mint Gipsz Jóska lakóháza Dabason.
De nem tudta, ezért hát abban a hiszemben helyezte ki a pénzét, ahogy azt a szokásos banki üzletmenetben szokta, sem a kamatkulcsok, sem a banki költségek nem tértek el a szokásostól.
És bár a bank hozzánk képest kőgazdag, de ettől még a bank is csak libapehely a világgazdaság viharában, ki van téve a pénzpiac problémáinak.
Nyugaton a helyzet annyival könnyebb, hogy ott a hiteleket általában saját devizában veszik fel, ez általában euró, merthogy ezekben az országokban a jegybank nem tesz azért, hogy a hitelfelvevőnek keresni kelljen egy olyan devizát, melyben felvéve a hitel olcsóbb a sajátjánál.
Nálunk ezt a szívességet Járai megtette az ország népének, az akció a minél rosszabb-annál jobb szép Fideszes elve alapján történt, csak azzal nem kalkulált A Mi Reménységünk, hogy egy nyertes választsás után az ő nyakába foig szakadni az egész nagy rakás, melyet személyesen és vazallusai útján odacsinálni méltóztatott.
Aztán persze tett még egy-két dolgot hatalomrajutása óta is, mely a mai helyzethez vezetett, nevezetesen időnként be-bedöntötte a forintot, mert az árfolyam előre tudott változásain remekül lehet kereni annak, akinek tőkéje van, meg annak is, aki elő tudja idézni ezt a helyzetet.
Aztán a bankadó is jót tett a hitelfelvevőknek, mert bár a Nagy Polihisztor váltig hangoztatta, hogy ez nem ró terhet az adósokra, ettől még a kisegítő iskola felzárkóztató osztályának összes tanulója tudta, hogy hülyeségeket beszél, és sajnos ez be is bizonyosodott.
Így aztán most mindenki - bank is, adós is - nyakig ól a slamasztikában, csak ő szerepel Sárkányölő Szent Viktor szerepében, és játssza az erősfiút, rendületlenül.
Azt is mondta a Váteszek Vátesze, hogy Európán csődhullám söpör végig, de csak rajtunk múlik, hogy tudjuk e magunkat függetleníteni ettől a csődhullámtól.
Derék dolog az önbizalom, de sajnos, szerintem olyan ez, mintha a liba püspökfalatja függetleníteni akarná magát a libától.
Rázhatja magát, de ha a liba megdöglik, akkor a püspökfalatjának is annyi, és ezen az sem változtat, ha végtelen elszántsággal rendelkezik.
Megemlítette a Nagy Közgazdász azt is, hogy ha nem fizetjük vissza az ország államadósságát, akkor holtunkig másnak fogunk dolgozni.
Na, ekkora marhaságot is csak ez a demagóg népbutító tud mondani, az már egyszer tuti.
Ha veszek egy 3D televíziót hitelre és fizetem a részleteit, akkor nem másnak dolgozom, hanem magamnak, és amikor ott pöffeszkedek a fotelban és nézem a meccset + sör, akkor annak örülök, hogy ilyen uras dolgom van, nem pedig azon sápítozom, hogy meg kell fizetnem annak az árát is, hogy előbb jutottam a készülékhez, mint a saját spórolgatásommal valaha is juthattam volna.
A hitel előrehozott fogyasztás, a gazdaság működésének elengedhetetlen része - Széchenyire nem csak hivatkozni illenék, olvasgatni is lehetne, meg talán ideje lenne a Mi Reménységünknek  megtudni, hogy nem Terv volt a keresztneve.
Azt is mondta a Viktátor, hogy amikor 1990-ben belevágtunk a rendszerváltásba, az azért történt, mert elegünk volt abból, hogy hiába dogoztunk, nem jutottunk előre.
Hát, mondjuk ő egy napot sem dolgozott soha, sehol, és ami az előrejutás lehetőségét illeti, talán az ő családja a legjobb cáfolata az állításának, már ami az 1990-ig történt előrejutásukat illeti.
Aztán lelkesített még egy sort, elmondta, hogy de príma lesz a holnap iskolásainak, akik értékes tudáshoz juthatnak majd tizennégyéves korukra és a talicska toszigálása közben ábrándozhatnak arról, hgy egyszer majd lesz megint egy olyan kor, amelyben a szegényember gyereke is lehet valaki, akár még jogász is.
Szép beszéd volt, a szokott magasságokban szárnyalt, biztosan volt, akinek tetszett.
Nagy kár, hogy csak arra volt jó, amire szánta - az amúgy is csökkent szellemi képességűek hülyítésére.
De arra célra kiváló volt.
És megint bebizonyosodott, hogy aző demagógiája végtelen, hosszabb, mint a dabasi főutca.


:O)))