Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Az elmúlt négy évben hozzávetőleg tízezer magyar – zömében cigány kért menekült-státuszt Kanadában, ebből négyezer körül az elmúlt évben. Zömük hamarosan hazajön, sokan még a kitelepülésük előttinél is teljesebb kilátástalanságba. Kanada gazdag ország, mégis érzékelhető feszültséget okozott a nagyszámú „menekült”, akiknek egy része érzékelhetően a kanadai menekültügyi és szociális ellátórendszer humanizmusával akart visszaélni. Az állam most besokallt és megváltoztatta menekültpolitikáját, lerövidítette a menekültkérelmek elbírálási határidejét, megállapította, hogy Magyarország, mint az Európai Unió tagja biztonságos államnak minősíthető, ezért aztán a menekültkérelmek elbírálásához elegendő negyvenöt nap is az eddigi ezer helyett, majd az üldözöttségét bizonyítani nem tudó delikvens repül, mint a kanadai vadlúd – csak éppen rükvercben. Ha kanadai lennék, mindenesetre elégedetten dőlnék hátra székemben, hiszen nem szeretnék azért adót fizetni, hogy egy feleslegesen nagyvonalú bevándorlási politikával ingyenélők és kétes egzisztenciák hadát szabadítsam az országomra, merthogy egy nagyobb létszámú cigánycsalád a hazai viszonyokhoz képest elég jól el tudott munka nélkül is éldegélni, és még csak igluban sem kellett ehhez lakniuk. Hogy aztán az ingyenélők tönkretették azok hitelét is, akik a tisztességes és emberhez méltó életért  valóban dolgozni akartak?  Persze mindez nem jöhetett volna létre, ha az ország nem mutat olyan képet magáról, mint amilyet mutatott, ha nem keltett volna olyan benyomást, hogy ez egy olyan ország, ahol a cigány kisebbséget fizikailag is üldözik, ahol igen könnyen elképzelhető, hogy akár az élete is veszélyben forog. Lehet persze ezt tagadni, de aki megnézi Magyar Gárdáról készített felvételeket, elolvassa, hogy miket műveltek Kiskunlacházán vagy Gyöngyöspatán, meghallgatja a cigánygyilkosságokról szóló híreket, az igen könnyen elhiszi, hogy ebben az országban a cigányság üldözött. Természetesen ez ebben a formában nem igaz, de az viszont kétségtelen, hogy ma, Magyarországon bármelyik cigány származású felnőtt vagy gyerek elszenvedője lehet szélsőségesek rasszista támadásának, bármikor áldozat lehet. És az is kétségtelen, hogy ezeknek a szélsőségeseknek nem is nagyon árnyaltan fogalmazó képviselői ott ülnek a Parlamentben, ahonnan időnként ki-kirontanak egy kis terepmunkára, megfélemlíteni cigányt, homoszexuálist, újságírót, meg, még aki nem tetszik nekik - népünk nagyobb dicsőségére és Kárpát-medencei kultúrfölényünk bizonyítására. Szóval, olyan ez a helyzet, mint mikor testét a helyes válasz adójának felkínáló boszorka kérdésére, hogy mi ül az ő vállán, a királyfi azt válaszolta, hogy rozmár, mire is a boszorka felkiáltott: határeset! Hát ez is határeset a javából, merthogy azt azért nem lehet még pontosan látni, hogy mit hoz a jövő a cigányságnak, de azt igen, hogy ha a dolgok így mennek tovább, akkor itt csúnya dolgok lehetnek még. Ez persze nem kell, hogy érdekelje sem a kanadai államot, sem a kanadai adófizetőt, merthogy akik kiballagtak hozzájuk, azoknak zömét a kutya se üldözte, ők csak felismertek egy lehetőséget, és eldöntötték, hogy három évig jól akarnak élni, és ha ehhez még dolgozni sem kell, annál remekebb. Merthogy az ember általában már csak olyan, hogy szeret munka nélkül jól élni, és ezért sok mindenre képes. Világvallások épültek fel erre a vágyra, emberek száz és százmilliói voltak hajlandók mindenféle idétlen szabályokat betartani, csak hogy haláluk után egy olyan helyre kerüljenek, ahol szép az élet, ahol nem kell télikabát, nem kell az áramot lopni, ahol kaja-pia doszt, és a diszkóban a szférák nyomják a lagzilajcsit, - keleti világvallás esetében a férfiaknak még dögös hurik is kiutalásra kerülnek a házsártos és öregecskedő feleség helyett. Így aztán nem nagyon kellene a szemünket forgatnunk, hogy ilyenek a cigányok, különösen akkor nem, ha megjelentek közöttük a megélhetési cigányok is, akikben ugyan nincs egyetlen vonóhúzás sem, de cigánynak vallották magukat a bevándorlási hatóság előtt, ami érthető is. Oroszlános mellényke valószínűleg csökkenthette volna az esélyeiket. Olyan kicsiben ez, mint 56 után a külföldre menekült szabadságharcosok helyzete volt, - ahhoz, hogy eljussanak vágyaik Amerikájába, fegyveres felkelőnek kellett hazudniuk magukat, hát megtették, ezen ne múljon semmi. Hogy aztán az évek során egyre élesebben és tisztábban emlékeztek is hőstetteikre, az már csak hab a tortán, a magyar néplélek ábrándosságát és valósághoz való viszonyát illusztrálja példásan… Persze a magyar hivatalosság is megnyilatkozott a hír hallatán: „a kanadai törvénymódosítás számunkra azt üzeni, hogy a jövőt nem segélyekre kell építeni, hanem tisztességes munkára” – ezzel a megjegyzéssel kommentálta a HVG-nek Mező Laura, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kommunikációs főosztályának munkatársa – meglehetősen cinikusan. A tisztességes munkához ugyanis tisztességes munkahely is kell, tisztességes munkabérrel. Ezidáig e területen leginkább csak a pofázás folyt, a Jobbik által vezetett településeken ezt kisebb hatalmaskodásokkal és a cigányok csuklóztatásával kombinálták, megoldva egyúttal még a roma földönfutó és a nem roma nincstelen szegregálását is, - nanehogy már egyazon kukában kelljen nekik kotorászni az ünnepi ebédért… Mező Laura is inkább azon törhetné a fejét, hogy mit kezdenek majd a hazatelepített négyezer emberi erőforrással, meg az itthon maradt pár százezerrel, meg azokkal, akiket nem a Magyar Gárda üldöz, hanem csak az Orbán kormány, diszkriminációmentesen. Mező Laura munkabére hozzávetőleg annyi lehet, mint amennyiből vagy hat cigánycsaládnak kell megélnie egy hónapig, úgyhogy amikor az üzeneteket hallgatja, eszébe juthatna akár ez is. Semmi személyes egyébként – csak a tisztánlátás kedvéért. Kanada pedig kicsit megnyugodhat, ha a menekültjeinket hazatoloncolják, akkor nem fenyegeti többé gyönyörű libáikat a pörköltté lényegülés réme, legalábbis, amíg a Vezér látogatást nem tesz náluk, mert akkor isten irgalmazzon szerencsétlen szárnyasoknak!
:O)))