Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ha meg kellene határozni, hogy Magyarország milyen területen süllyedt legmélyebbre a szocializmus embert és állatot torzító, vérzivataros esztendei után, hát az lenne ám dilemma a javából!
Talán a vagyoni veszteség a legnagyobb?
Hiszen a Mariahilferstrasse ellen intézett hősi Gorenje-roham előtt ebben az országban minden magyar tulajdonban volt, még a Magyar Szocialista Munkáspárt is, a gyárakról, üzemekről nem is szólva.
Az iskolák is állami tulajdonban voltak, alig egy-kettőt kaptak meg belőle az internacionalista klerikális szervezetek, mint például a római Egyház, bár az kétségtelen, hogy az úgynevezett guruló péterfillérek akadálytalanul vándoroltak akkor is Rómába.
Ma az üzemek maradványainak tulajdonosai és az új üzemek részvényesei többnyire külföldön laknak, a nyereségüket is külföldre viszik, sőt, újabban a magyar munkaerőt is.
Az anyagi veszteség óriási, és akkor még szó sem esett a szétvert üzemekről gyárakról, termelőszövetkezetekről, állami gazdaságokról, az elveszített piacokról, ezeréves üzleti kapcsolatokról.
Ha az anyagi károkozás mértékét fel kívánjuk mérni, hamar kiderül, hogy a veszteség nagyobb, mint a második világháború anyagi vesztesége volt.

Esetleg az emberanyagban esett a legnagyobb veszteség?
Ki tudja, erről felmérés még nem készült, de az nyilvánvaló, hogy rengeteg ember pusztult bele a rendszerváltás hozta bizonytalanságba, a  munkanélküliségbe, a fizikai félelembe egy új kommunistaüldözéstől, vagy zsidóüldözéstől.
Nem százas nagyságrendben alijáztak - települtek Izraelbe - zsidó honfitársaink, mert saját, esetleg felmenőik tapasztalata szerint az itt elindult folyamatoknak nem lehet jó vége.
Újabban pedig százezrével mennek fiatalok-középkorúak nyugatra, munkát vállalni, úgyhogy, ha összeadjuk a rendszerváltás változásainak halottjait, betegeit, a kilátástalanságból az alkoholizmusba menekülőket és a külföldre menekült munkavállalókat, akkor igazán elszomorító a helyzet. 


[Image] De az is lehet, hogy az oktatás terén esett a legsúlyosabb kár.
A PISA felmérések is ezt mutatják, de ha valaki tanulmányozza kicsit a magyar iskolarendszert, akkor rájöhet, hogy a cél már régen nem a kiművelt emberfők gyarapítása, hanem betanított munkások gyártása a megrendelő kívánalmai szerint.
Hogy ennek jó vége nem lesz, az biztos.
A magyar szakemberek hajdani jó híre a múlté lett, a vagyontalanok képzése a felsőoktatásban illúzió, érdekes módon nem esik szó az ingyenes oktatásról sem, pedighát szegény Gyurcsány ablaka alatt a fizetős oktatás elleni harc nótáját fújták azok, akik a szocializmusnak köszönhetően már elvégezhették ingyen az egyetemet.
Most nem végezhetik el ingyen, a slágeszakmákban erre esélyük sincs, jogász csak az lehet, akinek az apja is jogász, esetleg nőgyógyász, mert ingyenes jogászképzés nincs, és bár Orbán beismerte, hogy szocializmus nélkül legfeljebb traktoros lehetne, de azt nem tette hozzá, hogy az se itt, merthogy a traktorvezetés oktatásáért is fizetni kell.


Esetleg az egészségügy lehet az a terület, ahol legnagyobbat buktuk?
Nem kizárt.
De lehet folytatni a kérdezősködést, a bankrendszerünk bukott-e nagyobbat vagy a közlekedés, a Posta vagy az egyházak, melyekről kiderült, hogy papjai a szocializmus éveiben besúgók, utána meg harácsoló élősdiek voltak?
A társadalmi egyenlőség a múlté, a társadalmi mobilitás nulla, cseléd gyerekéből jó eséllyel cseléd lesz, de az unokájából biztosan.
És az alsó középosztály is örülhet, ha a lakása elvétele után, nem kerül az utcára, mert ha odakerül, akkor azonnal szembetalálkozhat a legnagyobb bukás címvédőjével, a sokszoros magyar bajnok erkölccsel.
Igen, a kapitalista erkölccsel, ahol ember az embernek farkasa lenne, ha nem perelnének a farkasok mély sértettségükben, ugyanis ez a társadalom olyan szerintük, melyben farkasnak fakas az embere...


[Image] Ez az igazán nagy veszteség, a társadalom mélységes lezüllése, az erőszakos gátlástalanság eluralkodása, a törtetés, az egoizmus diadala.
Itt már nincs valláserkölcsi alapokon nyugvó társadalom, nincs szocialista embertípus, itt már Orbán világa, a tépj, szakíts, üss, rúgj egoista társadalma valósult meg, melyben már semmi sem szent.
Mit lehet arról a társadalomról mondani, melyben a fagyhalál ellen adományozott télikabátokat is gyakorlatilag lelopják a szerencsétlenekről olyanok, akiknek maguknak van fűtött lakásuk, meleg ruhájuk, ételük?
Milyen emberek ezek, és milyen emberek lesznek azok, akiknek továbbadják génjeiket, akiket majd ők nevelnek?
Hova jutott ez az ország, melyben egykor az emberek önzetlenül segítettek egymásnak, ahol még a  legsötétebb Rákosi-korban is becsöngethetett a proli a szomszédasszonyához egy bögre cukorért vagy egy kanál zsírért fizetésig?
Hova jutott ez az ország, ahol azt, aki csenevész fát vág ki az erdőn, mert három napja fűtetlen a lakása, azt elviszi a rendőr, de azt, aki egy erdőt vág ki engedély nélkül és azon a traktoron pózol az esküvőjén, mellyel a lopott fát elszállította, senki sem meri megkérdezni, hogy ugyan, miért lopja a fát?
Vagy a miniszterelnök vejének lehet, a szerencsétlennek meg nem?
Hol van a kabátlopásnál a rendőr, a magát Rambónak képzelő közterületfütyülő?


És hol vannak az egyházak, melyek zárva tartják Isten házának kapuit a nélkülözők előtt olyankor, mikor a liba is odafagy a jégre?
Azt hiszem, egy társadalom ekkor érett meg a pusztulásra, ha erkölcsi tartását is elveszítette, és a magyar társadalom éppen ilyen állapotban van.
Nem adnék érte két lyukas garast se...

:O)))