Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Na, az mostanában nem lesz. A Nagy Forradalmár, az acélból formált Vezér belelesett a közvéleménykutatási adatokba és eldöntötte: a ciklus hátralevő részében lehet, hogy hadat üzen Romániának, esetleg megtámadja az Egyesült Államokat, de a nyuggereket inkább kikerüli. Ő ugyan ezt szavazat-maximalizálásnak hívja, de a nép - és az érintettek maguk is - nemes egyszerűséggel, a maguk rusztikus, kissé bárdolatlan stílusában inkább úgy fogalmaznak: Ni! Bészart a Vityka! Ha ezt tette, jól tette, habár ha nem a saját, hanem az ország érdekeit nézné, akkor talán ez lenne az első dolog, amit rendbe kellene pakolnia, merthogy a magyar nyugdíjrendszer ma olyan, mint egy hajdani háromlábú szék, melynek lábai közül már csak egy létezik, azt is iparkodik a kormány kirugdalni a selejtezésre érett szépkorúak feneke alól. Általános közvélekedés szerint a mai kormánynak rettenetes terhet jelent a társadalom elöregedése, ezért hát bekeményített velük szemben. Mivel még nem érett meg az idő arra, hogy az utcán szabadcsapatok puskával vadásszanak a nyuggerekre, ezért a kormányravasz eszközökkel iparkodik megszabadítani a társadalmat a roncsoktól, elsősorban a magas színvonalú egészségügyi ellátáson keresztül, melyet jelenlegi állapotát tekintve külön fel sem kell készíteni a feladatra. Úgyhogy marad minden a régiben, értve ezalatt, hogy majd csak a választások után veszik el az özvegyi nyugdíjakat, ha hatalmon maradnak, csak akkor limitálják a nyugdíjak összegét valahol a nyomorszint környékén, hiszen kit érdekel ma már, hogy egy ember mennyi nyugdíjjárulékot fizetett be anno. Ma a nyugdíjak megállapításának elvi alapját az a tányér rántottleves képezi, mely egységesen jár majd mindenkinek - azért annyi ereje maradjon még, hogy saját lábán el tudja magát vonszolni emlékké lényegülése helyszínéig. Persze lesznek olyanok, akik nem rántottlevesen élnek majd, hanem töltött libanyakon, de azoknak a nyugdíj nem a megélhetését kell, hogy szolgálja, hanem abból vesznek majd pattogatott kukoricát a moziban, ne nélkülözzön az a libanyak… Persze hiába sürgető, hogy valamilyen remek ötlettel lenyúzzanak egy vagon pénzt a lenyúlt magán-nyugdíjpénztári vagyon pótlására, kapkodni nem kell, egyelőre apróbb intézkedésekkel is beérhetjük, például olyan lényegtelen apróságokkal, hogy a nyugdíjak évenkénti növelését nem az átlagkeresetekhez, hanem mindenféle remek költségvetési számokhoz kötjük, hiszen köztudott, hogy a költségvetés számai megalapozottak és beton-szilárdságúak. Egyébként is, a szaktárca szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlya biztosított, ezért nem indokolt sürgős módosítás. „Ezt azzal lehetett megalapozni, hogy a korhatár előtti ellátásokat tavaly leválasztottuk a nyugdíjrendszerről, és a rokkantsági rendszer is átalakult”. Lefordítanám: egy csomó szegényembertől elvettük a megélhetését, rokkant pedig az maradhatott, akinek nem volt se keze, se lába, csak egy füle, - de ha az nem volt töksüket, akkor a rohadt szimuláns munkaképessé lett nyilvánítva. Olyanokat hall az ember, hogy csak ámuldozik, például, hogy bizonyos koron felül az egészségügyi intézmények már nem költenek a betegre, hogy a kormány szándékosan, a nyugdíjasok kiirtása érdekében veszi el a gyógyszerek ártámogatását és hasonlókat. Bizonyára nem így van ez, de azért az jelez valamit, ha a társadalom a kormányt teszi felelőssé a kialakult állapotokért. Felmerül a kérdés, hogy az eddigi intézkedéseknek mi hasznuk volt? Merthogy a magán-nyugdíjpénztárak most léptek volna be, levenni a költségvetésről a nyugdíjterhek jelentős részét, de odáig már nem juthattunk el, mert a vagyont szétszóródott, mint falevél a szélben, lett belőle MOL részvény (a cég éppen havi hatvan millió dollár veszteséget termel Szíriában), lesznek stadionok, meg egyéb baromságok. A mostanában nyugdíjba vonuló generációk meg szívnak, mint a torkosborz, ott állnak majd egy átdolgozott élet és rengeteg befizetett pénz után pőre seggel az élet viharában, miközben a német nyugdíjas utazgat, pihenget, élvezi a szép alkonyt. Jó, elfogadom, a magyar gazdaság nem termeli ki, hogy a magyar nyugger a Bahamákon korzózzon, de az azért tán mégsem vall telhetetlenségre, ha évente kétszer fel akarja keresni az unokáit Kiskunbürgözdön, horribile dictu ki tudja fizetni lakása fűtési költségeit. A mai negyvenesek nem érzik a veszélyt, hogy fatalisták vagy csak buták? Ki tudja… Ezt a kóklert azon a napon kellett volna darabokra tépni a szőke piranhával együtt a felháborodott munkavállalóknak, amikor először ejtette ki a száján a magán-nyugdíjpénztári vagyon megvédését. Érdemes mindenkinek végiggondolni, hogy hova vezet ez az út, mert szerintem az út vége egy kukánál van, melyből már kiguberálni sincs mit. A legsérülékenyebb az alsó-középosztály, amely a nyugdíjbavonulással elveszítheti reáljövedelmének akár felét is, miközben élete életkora előrehaladtával kissé megdrágul, merthogy elkezd betegeskedni, meg az egészségügyi intézményekben is kiírják, hogy ”Itt elfogadjuk a paraszolvenciát!” Nem mintha idáig nem fogadták volna el, de ezzel gyakorlatilag kötelezővé tették. Nem kell sok idő, és mire elérkezik a megváltó halál, már csak ő emlékszik arra, hogy hajdan a középosztály tagja volt, más senki. Szóval, akinek még nem késő, az kezdjen el kuporgatni, hogy emberhez méltó öregkora lehessen, hogy legyen neki egyéni nyugdíjszámlája a párnacihában, és az államra ne is nagyon számítson, mert jöjjön itt bármilyen kormány, képtelen lesz visszapótolni azt az összeget, amit ez az idióta szanaszéjjel repített ostoba gigantomániájában, ostoba miniszterével kéz a kézben. Ez utóbbi egyébként éppen méltatlankodik és gusztustalankodik, mert Gazdaságkutatóék meg az Állami Számvevőszék szembesítették a rideg valósággal és ez igen megrázta azt a harmatos lelkét. Vagy öt percig párhuzamosan állt a két szemtengelye szegénynek, képzelheted, kedves olvasóm a megrázkódtatás mértékét… Szóval gyűjtsön, aki tud, aki magát menti, a magyar jövőt menti - gondolom…
:O)))