Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Négy év telt el azóta, hogy elfogták a cigányokkal szemben elkövetett sorozatgyilkosságok tetteseit, két teljes éve húzódik a perük, melyben minap  tartották az utolsó tárgyalási napot. Hogy lesz-e ítélet a törvényi határidőn belül, még ma sem biztos, hiszen bármikor közbejöhet valamiféle eljárási hiba, ami indokolná azt, hogy házi őrizetbe helyezzék őket, habár talán ez nem fog bekövetkezni. Az ügy maga, melyért a vádlottak a bíróság előtt felelnek a vád verziója szerint nem túl bonyolult, mindenesetre, ha csak a vádban említett cselekményekre terjedt ki a nyomozás, akkor meglehetősen egyszerű az ügy és ma sem tudunk sokkal többet, mint amit a vádlottak letartóztatását követő héten tudhattunk.
Három rasszista nekilendült, hogy kirobbantsa a magyar-cigány polgárháborút, melynek eredményeképpen majd a magyar cigányok elmenekülnek az országból, és maradnak az olyan értékes magyarok, amilyenek ők, aztán akkor majd sorra jöhetnek a zsidók, utánuk meg nemzsidó liberálisok. Akit az Úr el akar pusztítani, annak elveszi az eszét, tartja a mondás, és igencsak úgy néz ki, hogy megmérettünk és könnyűnek találtattunk, mindenesetre az eszünket már elvesztettük. Idáig tiszta a kép, mint a liba tolla fürdés után, a többségi társadalom magatartásától kezd az ügy úgy istenigazából lehangolóvá válni. Egyrészt a nyomozás lefolytatása, például a tatárszentgyörgyi nyomozás, melynek során a tűzvizsgáló a felgyújtott házról megállapította, hogy elektromos zárlat okozta a tüzet, a dabasi tűzoltóparancsnok által megtalált, és a rendőröknek átadott benzineskanna csak véletlenül került a ház fala mellé, aztán az orvos, aki megállapította, hogy a halál oka füstmérgezés és az idegenkezűség kizárható, a sörétek ütötte lyukakat pedig a felgyújtott ház leomló mennyezetét tartó gerendáinak szálkái okozták. Bár a helyszíni szemle során a bűnügyi technikus talált egy üvegnyakat is a teraszon, de a tűzvizsgáló erről azt állapította meg, hogy nincs köze a tűzhöz. Meg a rendőrök, akik olyan szakszerűen végezték a nyomrögzítést, hogy éppen csak egy bivalycsordát nem hajtottak végig a helyszínen, de mentségükre szolgáljon, hogy a töltények hüvelyét reggel a cigányok szedték össze a földről. Na, akkor aztán visszamentek és végre körbekerítve a helyszínt elkezdték forró nyomon bottal ütni a tettesek nyomát. Tulajdonképpen ennyi szakmai hiba a résztvevő hatósági személyek által prezentálva kissé soknak tűnik, az esemény utóélete pedig jellemző a magyar közállapotokra. Tatárszentgyörgyön lőtték agyon a menekülő apát ötéves kisfiával együtt. Ennek utána mindenki sietős maszatolásba kezdett, pártállásra való tekintet nélkül. Szilvásy  titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter kijelentette, hogy nem áll szervezet az elkövetők mögött, gondolom, zászlóval kellett volna menniük cigányt ölni. Sólyom László a tatárszentgyörgyi és a többi eset okával kapcsolatban közölte: még nem tudni, mi a valódi ok; sőt még támpont sincs bármely feltételezéshez. Borzasztónak és megrendítőnek nevezte, ha a rasszizmus vagy a megfélemlítés lenne a kiváltó ok -  addigra persze már nem egy áldozata volt a szervezetnek, de Sólyom még azt hitte talán, hogy az áldozatokat a sötétben agyaggalambnak nézték… Szerinte végtelenül káros és felelőtlen magatartás nyilatkozni mindaddig, amíg semmit nem tudni, a felelőtlenség pedig odáig fajult, hogy egyesek polgárháborút vizionálnak, mondta, precízen eltalálva a gyilkosságsorozat célját, egyúttal elkerülve a káros és felelőtlen magatartást. Mondjuk a marabu küllemű államfőt sem a gyakorlatias gondolkodása miatt szerettük. Ez az egész ügy úgy húzódott és húzódik a mai napig is, mint a rétestészta, szerintem felháborító, hogy négy év kell ahhoz, hogy végigvigyenek egy eljárást ezer bizonyíték birtokában, a társadalom többségének teljes közönye mellett, úgy, hogy a háttértámogatókat, tippadókat, felbujtókat nem keresi a kutya sem. A hatóságok, a bíróságok beletörődtek abba is, hogy nem tudjuk, ki volt az az ismeretlen, de létező személy, aki a fegyverek megszerzésében aktívan részt vett. Sőt. Német művész ajánlotta fel alkotását a romagyilkosságok emlékére, de Tatárszentgyörgy nem járult hozzá a gyilkosságok emlékművének felállításához, mert ez "a tragédiára emlékeztetne, pedig szeretnénk ezt mindannyian elfelejteni". Ez lehet az oka annak is, hogy nincs még az országban egy tisztességes és méltó emlékműve a halálba küldött vidéki magyar zsidóknak sem. Tipikusan magyar ügy, nem beszélünk róla, akkor nincs is.
Ezt adjuk elő a magyar honvédség Ukrajnában elkövetett szörnyű bűncselekményeivel kapcsolatban csakúgy, mint a vidéki magyar zsidóság meggyilkolása kapcsán és most a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban is - ha nem beszélünk róla, akkor tulajdonképpen nem is történt semmi. Mellesleg említeném meg, hogy a cigánygyilkosságokra emlékeztető emlékmű is Karlsruhéban maradt, mert nem akadt magyar település, amelyik helyet adott volna neki. És ez a legnagyobb baj. Hogy nem nézünk szembe önmagunkkal soha – ez esetben sem. A vádlottakat majd elítél a bíróság, de a halottaknak nem szolgáltat igazságot senki, mert a magyar társadalom kussol, mintha nem lenne köze a dologhoz, holott nagyonis köze van hozzá. Az ítélet igazán akkor születik majd meg, amikor majd a magyar társadalom is felháborodik. Úgy veszem észre, erre mostanában még várhatunk kicsit…

:O)))