Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]A parlamentben ma megint megnyertünk egy ütközetet a bankok ellen, egyúttal megszponzoráltuk azokat, akiket nem kellett volna és természetesen ott ülnek továbbra is nyakig a gondban azok, akiken viszont segíteni illett volna.
Most- Matolcsy számításai szerint - legfeljebb a devizahitel-hajótöröttek tíz százaléka került helyzetbe.
Ők ezen a döntésen milliárdokat kereshetnek, míg a kispénzűek, akiknek valóban a lakáshelyzetük megoldásához kellett a hitel, ott állnak továbbra is a pénzügyi szféra viharaiban, támasz nélkül.
Közben azért további csatákra is futja az energiánkból, csatázunk például az osztrákokkal, akiknek az a véleménye, hogy ezzel a lépéssel a magyar kormány felboríthatja akár egész Európa pénzügyi egyensúlyát, mellesleg úgy vélik, hogy ez a lépés a külföldi bankok ellen irányul.
Ezt a támadást természetesen Matolcsy vezér hősiesen visszaveri és cáfolja, mondván, hogy az intézkedés a magyar bankok esetében sem más, mint a külföldi bankok esetében.
A háttérben azért elhangzik, hogy a magyar bankok mögé odaáll a magyar állam, a külfökdiek mögé meg álljanak oda anyabankjaik.
A bankok erre természetesen reagálni foignak, lesz ebből még uniós cirkusz is, de az sem baj, mondá a Vezér, mert az nem a hitelt rögzített árfolyamon törlesztők, hanem a magyar állam baja lesz.
Csak azt felejti hozzátenni, hogy ebben az esetben az államot az adófizető jelenti, akinek esetleg a kártérítéseket fizetni kell majd.
Elmegyünk a haverokkal libát lopni, meg is esszük azt jóízűen, aztán ha lebukunk, majd fizeti a kártérítést az egész falu, úgy kell a sok baleknak.
Csatázunk a környező országokkal is, igaz, nem nyíltan, csatázunk a környező országok magyar kisebbségeivel is, csináljuk nekik a bajt.
Nem tetszik a romániai magyarok pártja?
Csináljunk másik pártot, hadd gyengüljön az érdekérvényesítő képesség, hiszen itthon is így megy a dolog, oszt mégis az van, amit mi akarunk, a többiek meg le vannak ejtve.
Odaállunk állami szinten történészkedni a szlovákokkal, politikusok akarnak eldönteni történelmi kérdéseket - nevetséges.
Csatázunk az Unióval, be-beszólunk egy-egy kérdésben, hepciáskodunk, hirdetjük a mi speciális megoldásainkat, közben már úgy néznek ránk, mintha megtébolyodtunk volna, és mióta leadtuk a soros elnökséget, politikusaik szóba sem igen állnak velünk, mintha nem is lennénk.
Az oroszokkal is nagypofájúskodunk, jóllehet minden érdekünk azt követeli, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló, lehetőleg mindenféle ideológiai megfontolásoktól mentes jó kapcsolatunk legyen velük, ehelyett folyvást a russzofóbia az, amivel szembetalálkozhatnak.
Közeledik a nap, mikor majd meg kell állapodnunk velük a gázszállítási feltételekről, nem hinném, hogyha figyelembe veszik a gesztusainkat, akkor sok jóindulatra számíthatunk részükről.
Kínát emlegetjük megváltóként, jóllehet Kína nem fog megoldani semmit, ha pedig mégis, akkor az a  hajdani Albániával való kapcsolatot fogja idézni.
Erre van esélyünk, azt már mindenképpen elmondhatjuk, hogy a Vezér lassan már Enver Hodzsa színvonalán áll.
Országon belül is sikeresen folynak a csaták, a munkavállalókkal, a nyugdíjasokkal, a fiatalokkal.
Ütközet ütközet hátán, és bár ma még úgy néz ki, hogy Viktor Vezér nyerésben van, de éppen úgy viselkedik, mint a bolond katona, aki jártában - keltében mindeféle tervszerűség nélkül taposóaknákat szór maga köré, aztán lassan elfogy a hely, ahová még a robbanás veszélye nélkül letehetné a lábát.
Az ország meg egyre fáradtabb ebben a cél és ésszerűség nálküli permanens háborúban.
Az egyszerű ember békességre, nyugalomra és kiszámítható, élhető jövőre vágyik.
Na, ez az, amit ettől a kormánytól nem kap meg soha...


:O)))