Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]
Legkeresztényibb uralkodónk nyakig ült a sz@rban, mikor kiimádkozta hamburgi Szent Angela közbenjárását , az Úr pedig méltányolta, hogy a Mutti protestáns létére hajlandó volt magára vállalni a szentek rendkívül fárasztó munkakőri kötelezettségét.Így aztán most mindenki nyugodtan ünnepelhet, Nagyurunk éppen úgy, mint Angela Merkel, akinek történelmi érdemeit nem fogja beárnyékolni az sem, hogy egy erősen fasiszta szemléletű társadalmi berendezkedés fennmaradását támogatta, cserébe a német autóipar zökkenőmentes és profitábilis működéséért.
És nyugodtak lehetünk mi is, hiszen van egy biztos pont ebben a bizonytalan világban: a jól bejáratott rablóbanda még minimálisan is két évig zavartalanul lophat, a zavart elméjű rablóvezér pedig saját képére és hasonlatosságára farigcsálhatja ezt a szerencsétlen országot.
Valljuk be: sikeres ember.
Áldásos tevékenységének első eredményei már markánsan mutatkoznak is a társadalomban - az emberek egymást marják és egymáson vezetik le frusztráltságukat, miközben a maffia kórusa az erkölcsről, Istenről, hazáról, szeretetről énekel nekik...
Zeng a hozsanna, a tehénvadász a szeretetről prédikál, a néhány rokon egyre gazdagabb, a rengeteg szegény egyre szegényebb, a két csopot között ott szerencsétlenkedik a társadalom jelentős része, és azért imádkozik, kepeszkedik, nehogy lecsússzon az alsóbb régiókba.
Onnan kievickélni ugyanis a kenőszappannal felületkezelt pvc-fóliával bevont tómederből való kimászás kísérletével egyenértékű, gyakorlatilag lehetetlen.
Megpóbálják összemosni magukat velünk, mert mindahányan magyarok vagyunk, pedig ha mélyebben belegondolunk, annyi közünk van ehhez a rablóbandához, mint a raboknak a börtön őreihez: mindahányan Márianosztrán töltik napjaikat...
De ettől persze még elvan az ország, magyarember szereti a szemét erkölcsösen forgatni, és vadul tagadja, hogy hülyét csinált belőle egy tróger.
Valláserkölcsi tanításokkal látja el felebarátait, vadul keresi, hogyan tudna kicsit jóljárni, és igazán kíváncsi lenne arra a hatalomra, melynek ne tudná a seggét kinyalni némi baksis fejében.
Az Úr meg lóbázza a lábát valamelyik felhő szélén és bánatosan szemléli teremtményeit - hát ezért szobortam meg ezeket oly gondosan? 
Mind olyan volt, mint egy-egy Dávid-szobor, csak nagyobb volt a kukacuk, most meg csupa-csupa alcsúti Maradona, és akkor még nem beszéltem az oldalbordájukból megszobort delnőkről, akik mára csatakancává silányodtak, vagy akkora a női principiumuk, hogy nem lehet rá már bugyit húzni.
De legalább a szeretettel lenne rendben minden!
Sajnos ott is hiba van a kréta körül, hiszen az ország gazdagabb fele nem emberetársait, hanem a pénzt szereti.
Régen kihalt már belőlük minden érzelem embertársaik iránt, az öreget, a beteget jobb esetben  a gyógyszeripari profit elengedhetetlen feltételének tekintik, habár lélegeztetőgépeken is tudtak úgy keresni, hogy közben a vélelmezett felhasználók csak úgy lazán, maguktól lélegeztek.
És még szerencsénk volt, hogy egyelőre nem akarják átoltani a társadalmat valami modern gyógyszerrel, mely kapkodóvá teszi a légzést.
Mindenesetre várom, mikor jelentik be, hogy mennyi elektromos energiát takarítottak meg azzal, hogy nem kapcsolták be ezeket a gépeket.

Szeretetre minden embernek szüksége van, akinek szeretet iránti lelki igényét nem elégíti ki valaki, az előbb-utóbb beteg lesz a szó orvosi értelmében is.
A mai magyar társadalom ennek az igénynek a kielégítésére csak mérsékelten ad alkalmat, azoknak, akik a társadalmat ma irányítják, sokkal jobban kedvez az a helyzet, mikor az emberek egymás gyűlöletével vannak elfoglalva - könnyebb manipulálni őket, könnyebb ellenségképet festeni számukra, könnyebb elhitetni velük, hogy embertársuk veszélyezteti őket és családjukat.
Sajnos erre vevő is a társadalom, pedig rengeteg valóságos problémávak kellene szembenéznünk.
Hogy a legegyszerűbbel kezdjük: legyen mindenkinek fűtött, élhető lakása, megfelelő mennyiségű és minőségű étele-itala, ingyenes és mindenki számára elérhető egészségügyi ellátása. 
És legyen mindenkinek valaki, aki szereti, legalább egy kutya vagy macska, melyeknek legyen képes megvásárolni az eledelt és a szükséges egészségügyi ellátást.
De az se baj, ha a leszármazottai szeretik, és támogatják - rászorultsága mértékében - akár még anyagilag is, merthogy a számlákat ki kell fizetni, a napi betevőt meg kell vásárolni.
Bármennyire kényelmes is, nem elég nyáladzani a közösségi oldalakon, meg emotikonokat küldözgetni egymásnak.Kell néha egy mosoly, egy simogatás is, hiszen mielőtt felnőttek, ő is számolatlanul adta a szeretet jeleit gyermekeinek...
Azt mondom, csesszünk ki ezzel a mai, deformált magyar társadalommal és próbáljuk meg szeretni egymást.
A veszély egyébként is összehozza az embereket, és ki vitatná, hogy mostanság veszélyes időket élünk?
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindahányunknak!

:O)))