Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ül Viktor a helikopterben, töri a fejét piszkosul, de nem jut dűlőre sehogysem.
Hogy enné meg a fene ezt a Viktort, a Janukovicsot,  ezt a pipogya majmot, aki megpocsékolta ezt a dicső nevet a teszetoszaságával, aki nem volt képes tanulni tőle, nem értette meg, hogy csak akarni kell és megy minden, nem kell lacafacázni, legfeljebb jönnek a jogászok és elvitatkoznak, oszt jónapot!
Pedig olyan szépen alakult minden, csak bele kellett kiabálni a szócsőbe a parancsnoki hídon, és a Hapci repülőgéphordozó engedelmesen kelet felé fordult, utasai meg azt se tudták, mi történik velük.
Sajnos, most egyszerre, egy lyukból kellene fütyülni a Россия – священная наша держава-t, meg a Star-Spangled Banner-t, de hiába csücsörít – pedig ahhoz ért nagyon – sehogy sem akar sikerülni, de még az Örömóda sem hallik ki a hangzavarból.
A helyzet egyébként sem egyszerű, ott ül a Kárpátalján a százötvenezer magyar, - na jó, annak a fele nem Fidesz szavazó, azokért nem kár, de a többiért, akik nálunk veszik fel a nyugdíjukat és ránk szavaznak, azokat azért nem kellene ellenünk fordítani.
Egyébként meg egységesen rettegnek, mert az ukrán nacionalista talán még a magyar nacionalistánál is borzasztóbb, és nem kizárt, hogy valamelyiknek eszébe jut, hogy mit is műveltünk mi a II. Világháborúban Ukrajnában, mint megszálló csapatok a haza hősies védelme keretében, és akkor nem lesz jó magyarnak lenni Kárpátalján.
Nemcsak, hogy jó megoldás nincs, de megoldás sincs, csak kínlódás van, hiszen NATO-tagként egyértelmű, milyen illemszabályok vonatkoznak ránk, de olyan sok szép milliárd látszik kicsúszni a Család kezéből, amiért nem csoda, ha fáj a szív – elszállni látszik a sültliba...
Közben a magyar politikusok természetesesen elkezdenek hülyeségeket beszélni, merthogy ha az egyik mond egy marhaságot, akkor a másik rátromfol egy még nagyobbal, azzal pedig, hogy mi történt itt tulajdonképpen, senki sem törődik.
A kormányzat nem esik ebbe a hibába, hanem hallgat, legfeljebb a kormány tűzoltója, Martonyi külügyminiszter mond egy-két semmitmondó általánosságot, de ellenfelei közül megszólal Fodor Gábor világhatalmi tényező, megszólal Bajnai Gordon – mindketten jobban tennék, ha csendben maradnának, hiszen ez a nagyfiúk játszmája, ilyenkor már, ha valakinek melléütnek, az is halálos lehet.
Természetesen azonnal felüti a fejét a russzofóbia, mindenki szidja Putyint és Oroszországot, ahelyett, hogy rászánna egy órát a térkép tanulmányozására.
Rá lehetne hamar jönni, hogy Oroszország nagyhatalom, még ha egy rossz döntés következtében fel is kellett adnia szuperhatalmi pozícióit, ha rakétáit nem is - de magyar politikusnak ezt az országot alábecsülni minimálisan is nevetséges.
Azon meg már csak röhögni lehet, hogy magukat láthatólag komolyan vevő emberek úgy beszélnek Putyinról, mint a mesékben a gonosz vasorrú bábáról.
Putyin egy világhatalom első embere.
Ő felel azért, hogy amit elődei emberek millióinak élete és nyomora árán felhalmoztak katonai és politikai erőben, geopolitikai pozíciókban, azt ne kótyavetyéljék el a semmiért.
Amúgy meg a klasszikus óvodás szemlélet szerint nem is ő kezdte, ő csak visszaütött, mint ahogy visszaütött Grúziában is néhány évvel ezelőtt, mikor a grúz elnök katonai erő alkalmazásával fel akarta borítani a status quo-t.
Amerika és szövetségesei nem mondtak le arról a régi, szép angolszász törekvésről, hogy Oroszország köré egy egészségügyi gyűrűt telepítsenek, azaz olyan államokkal vegyék körül, melyek akármelyik percben veszélyeztethetik Oroszország biztonságát, csökkentsék katonai és politikai mozgásterét.
Ennek volt része a grúz akció, ennek része Ukrajna leválasztásának terve Oroszországról, a szép elképzelés a Krím majdani elvételéről - nem első esetben.
Lord Cardigan és Lord Raglan, az angol kötőipar felvirágoztatói erről sokat tudnának mesélni, merthogy ők voltak 1854-ben, a krími háborúban az angol lovasság parancsnokai – akkor is geopolitikáról volt szó, - az orosz birodalom kijutásáról a meleg tengerekre a Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül.
Az orosz Fekete-tengeri Flotta támaszpontjának helyzete ugyan szerződéssel rendezett a század első felében, de utána?
És megengedheti-e Oroszország azt, hogy közvetlenül a határai mentén egy vele nyíltan ellenséges állam jöjjön létre, egy vele szemben álló ellenséges katonai szövetség potenciális tagja?
Mert azt – gondolom – jól megtanulták Gorbacsov és a Szovjetunió sorsából, hogy mennyit értek a katonai téren tett nyugati ígéretek.
Oroszországot – csakúgy, mint minden államot, kivéve az ilyen törpediktatúrácskákat, mint a mienk is, ahol a diktátorocskák magánzsebébe befolyó pénz beszél – érdekei vezérlik és ezek az érdekek most éppen nem esnek egybe a Nyugat vélt érdekeivel.
Putyinnak ezeket az érdekeket kell képviselni, és ő nem lesz olyan teszetosza, mint Gorbacsov volt.
Meg lehet bizonyos dolgokról egyezni vele, de a sajtot nem lehet kiénekeltetni a szájából, mert nem hülye, és a mögötte álló apparátusban sem Szijjártó Petik meg Selmeczi Gabikák ügyködnek.
Putyin valószínűleg nem fog bevonulni Ukrajnába – akik most ott vannak, azok ott is voltak - a Krím feletti ellenőrzés soha nem volt az ukránoké, az erre irányuló törekvéseik illuzórikusak voltak és azok ma is.
Putyin célja vélhetőleg az, hogy az Oroszországgal határos középhatalom ne legyen ellenséges, emellett nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Ukrajna lakosságának 17 % - a orosz, és a maradék egy része is lelkileg még mindig inkább szovjet, mint a zűrzavaros, sikertelen és szegény Ukrajna híve.
Romániában a magyarok részaránya 6,5 %, és meglehetősen érzékenyek vagyunk sorsuk alakulására, ha jól emlékszem…
Nem a katonai megoldás az egyedül üdvözítő, bár az orosz hadsereg számára nem lenne túl kemény falat az az Ukrajna, melyben az orosz tüntetők második világháborús egyenruhát viselnek, és amelynek hadseregéből a tisztek tömegesen állnak át az oroszokhoz.
És hát ugye, Ukrajna energiahordozók tekintetében 85%-ban importra szorul, ennek pótlására pedig a Nyugat fizikailag sem képes, de nem is hinném, hogy elkezdenék a Dnyeperbe kanállal hordani a vizet.
Így aztán Putyin egyet teker a gázcsapon, olajcsapon és Ukrajnában megáll az élet, nem vetnek, nem aratnak, nem fűtenek, nem közlekednek, megáll az ipar, a hadsereg, megáll minden.
Most elment Julia Timosenko egyezkedni Putyinnal, szerintem van esélye, hisz az élére állított helyzetben már senkinek nem érdeke a válság élezése, valami olyan megegyezésre vágyik mindenki, amellyel megőrizheti az arcát.
Nekünk meg a magyar kisebbséget kellene megőriznünk és a jó viszonyt Putyin Oroszországával, mely csak a saját érdekeit képviselte az Orbánnal kötött megállapodással, melyet meg kell vizsgálnunk alkalmasint, mert hozzánk is Ukrajnán keresztül érkezik az energia. Nem lenne baj, ha legalább tőlük nem függne a magyar energiaszektor.
De persze ehhez nem kardcsörtetés meg sarkantyúpengetés kellene, hanem diplomácia.
Bárhogy is alakul a helyzet, Orbánt mindenképpen fenéken kell billenteni, mert ez az ember képes feláldozni téged, a szüleid meg a gyerekeid is, csak, hogy a Közgép rendelésállománya rendben legyen.
Várjuk meg türelmesen, míg a nagyfiúk kiegyeznek. 
:O)))