Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] "Ez egy tiszta, megőrzött, zöld ország.." Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök és Parragh László MKIK-elnök részvételével zajlott kedden a Gazdasági Évnyitó.
Megvilágosodtunk végre, ami nem is csoda, ha a minőségi előadók névsorát szemügyre vesszük, csupa-csupa nemzetközi szaktekintély.
Persze könnyű nekik, hiszen a miniszterelnök irányt mutat, miként hajdan Ceaușescu tette, nekik pedig csak végig kell menni a fényesre nyalt csapáson, alátámasztva a miniszterelnöki bölcsességeket, melyek száma végtelen.
Bár a hála nem politikai kategória, mindahányan jól tudják, hogy nincs a világon még egy olyan államszervezet, melyben ők hasonló pozíciót kaphatnának, ezért hát elemi érdekük, hogy a gazdaállat jól érezze magát, ők pedig zavartalanul élvezhessék az életet.


Hogy a szolgák miről csacsogtak, az szinte mindegy is, a lényeg a kormányfői kinyilatkoztatás volt.
Az étteremben sem érdekel senkit, hogy mi a véleménye a kuktáknak az étolaj minőségéről, a séf véleménye érdekes a libáról, hiszen ő írja alá a fizetési jegyzéket, tehát véleménye sokkal fontosabb még a zavaró tényezőt képező vendégek véleményénél is.
De aggodalomra semmi ok, egybehangzó véleményük szerint a magyar gazdaság teljesen rendben van, már majdnem puma.
A miniszterelnök persze kissé óvatosabban fogalmaz, szerinte a helyzet nem jó, a helyzet biztató, a mostani állapotot el is lehet rontani.
A prognózistól kivert a hideg veríték, merthogy ezidáig látható volt, hogy a magyar gazdaság egy olyan autóbusz-roncsra hasonlít, mely lefelé rohan egy lejtőn, de a sofőr még berreg és tekergeti a kormányt, erre most kiderül, hogy a kormány olyan, mint a hajdani körhintán a kisautóban - tekergetheted, de minek?
Miután magyar gazdaság gyakorlatilag nem létezik, ez az egész arra emlékeztet, mint amikor a halott ágya felett konzíliumra gyűlik össze a főorvosi stáb, és optimista nyilatkozatokat ad ki - a néhai Lajos bácsi kicsit büdös ugyan, de van még remény, majd adunk neki nagy feladatokat és felpattan, mint a rugós-krampusz a dobozból.


Merthogy az olimpiai álmok bukása után itt ülünk nyakig a kishitűségben, ilyen mentalitással soha nem fogunk kitörni a közepesen fejlett országok csapdahelyzetéből, maradunk örökre középhatalom, ami helytelen, hiszen országunkban benne van a nagyhatalmi státusz lehetősége, csak élni kellene vele.
Nagy álmok kellenek, nagydolgozzunk hát bátran, az eredmény mindent megér majd!
Tíz pontban foglalta össze, mi a teendő,  majd mind a tíz ponton végigment, és amelyiket megemlítette, azt teljesítettnek is vette, jóllehet leginkább csak a bankszektor államosítására lehet büszke, mely azzal jár, ha bármilyen gond mutatkozik, hát majd fizethetsz te, kedves adófizető, és ebben a rendszerben bármilyen gond bármikor adódhat.
Amúgy meg a munkaalapú társadalmat favorizálta, szavaiból az derült ki, hogy fogalma sincs arról, merre megy a világ és miért spekulálnak sokat egy mindenki számára járó alapjövedelem bevezetéséről.
Láthatólag meg van győződve arról, hogy a világ a kényszermunka-alapú társadalom felé tart, emellett nagy szükség van a kamarák áldásos tevékenységére is, de hát ezt már Benito Mussolini óta mindenki tudja, ugye...


Mindenesetre a rendezvény remekül sikerült, megtudhattuk, hogy Magyarország egy tiszta, zöld ország, továbbá etnikailag homogén, habár a cigókkal állandóan baj van, például van egy kommunisztikus, szocialisztikus, gyurcsányisztikus gondolkodás, hogy adjunk mindenkinek alapjövedelmet - mondta.
Magyarországnak az etnikai viszonyai bonyolultak, ezért ez egy nem könnyű kérdés, mondá sajátos bájjal.
Még a végén véletlenül életben maradnak a kokerók, ami rontja a versenyképességet, oda a fejlett Magyarország álma, pedig ez egy kultúrnemzet, falun például művelik a földet...
Szükség van az ilyen rendezvényekre, ilyenkor láthatja ugyanis a nép, hogy kiknek a kezében van a jövője.
Nagy kár, hogy az átlagpolgár nem foglalkozik ezekkel a világrengető eseményekkel, így aztán néhány emberen kívül senki sem mondja a szemükbe, hogy elmehetnek a francba a nagy terveikkel és a még nagyobb tolvajlásaikkal együtt, és ezt tanácsos is lenne megtenniük, míg a négymillió ember, aki az emberi lét perifériáján tengődik, kapára-kaszára nem kap.


Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán, de a rendezvény nem fog elmaradni, attól tartok.

:O)))