Most, úgy gondolom tényleg telibe találtál ! Orbánék nem tudnának semmit tenni, ha nem lenne ennyi támogatójuk és megalkuvó véleményformáló !
Emlékszem, hogy sokan teleszájjal Gyurcsányoztak és várták Orbánt, azon véleményformálók közül is, akik ma már teleszájjal próbálnak meg maffiózót kiáltani a mai hatalmasokra.
Megérte ?
Kellett ez nekik ? Miért van mégis ennyi haszonleső támogatója a jelenlegi hatalomnak ?
Miért felejtenek olyan gyorsan a kárvallottak ? Orbánék annyi embert sértettek már meg, hogy szinte nincs család, ahol nem lenne kárvallott !
Annyit hazudik, hogy szinte soha nem mond igazat és mégis "hisznek" neki, mégis mások a hazugok !
Ha valaki ellent mer mondani Orbánnak az interneten is, kommentelők sokasága kell vehemensen a védelmére.
Mire ez a népszerűség ? Mi haszna van ebből ennek a "középosztálynak" ?
Ha ez a középosztály, akkor én nem kérek belőle és undorodom tőlük.
...Ő kérte, hogy beszélgessünk. Mert már régen el akarta mondani nekem, hogy mennyire sajnálja azt, ami van, de higgyem el, tényleg nem tehetett mást. Tudja ő, nagyon is tudja, mert belülről látja, hogy ezek tönkre teszik az országot. A saját pecsenyéiket sütögetik, tömik a zsebeiket, jóllakatják a csókosaikat. Ne gondoljam, hogy ő ezt nem látja. Tudja jól, és zavarja is, higgyem el. Belülről ismeri a dolgokat, sőt, felülről. Mert, ne feledjem, jó magas helyen van. És most el szeretné mondani, hogy mennyire szenved, amiért rossz ügyet szolgál. Most még nem a nyilvánosság előtt mondja el, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz. Hogy jövőre majd ezek győznek, vagy amazok. De bennem bízik, mert valamikor közeli ismerősök voltunk. Majdnem barátok. Reméli, hogy én megértem, és elhiszem, hogy ő mennyire sajnálja. Nem tehetett mást, mert élni akart. Család van, gyerekek, devizahitel. És ő azt is tudja, mert már akkor is magasan volt, hogy hogyan indult akkoriban a hitelezés. Hogy 2001-ben ki volt a miniszterelnök, amikor kitalálták. És arra is emlékszik, hogy 2005-ben az akkori kormányfő óvott a devizahitelezéstől, mert túlzottnak tartotta a kockázatot. De most nem erről akar velem beszélni, hanem arról, hogy neki most mennyire rossz. És hogy nekem könnyű, mert megírom azt, amit gondolok, de ő ezt nem teheti meg. A fenti okok miatt, amelyeket az előbb említett. Ezért szeretné, ha megérteném, és meg tudnék neki bocsátani. Mert ő, lássam be, nem bűnös, hanem áldozat. Higgyem el, ha nem teszi meg ő, megteszi helyette más. Ismeri ezt a történelemből, hányan védekeztek azzal, hogy parancsra tették, meg, hogy nem volt más választásuk. Ma sincs ez másként. Ha ő nem hazudik, akkor hazudik helyette más. Kevésbé cizelláltan, árnyaltan. Mások nála sokkal otrombábban hazudnának. Mert, ezt azért ismerjem el, ő tehetséges. Csak most olyan a világ, hogy a tehetség néha rossz célt szolgál. Hazug célt. És hogy őt ezt mennyire bántja. Ha tudnám, mennyi álmatlan éjszakája van emiatt. Hányszor van, hogy izzadva ébred. Kérdezzem meg a feleségét, hogyan forgolódik az ágyában éjszakánként. Rémálmai vannak. Otthagyná ezeket, akiket most szolgál, de nem teheti. Már túlságosan benne van. És kinek segítene azzal, ha látványosan felállna? Ezzel csak a saját halálos ítéletét írná alá, de a dolgokon nem változtatna semmit. Ezért kell őt megértenem. És megbocsátanom azért, amit tett. Ezért várja, hogy mondjak valamit. Hogy mi erről a véleményem. Mert amit én mondok, az neki számít. Együtt kezdtünk annak idején, és ő soha nem felejti el, hogy mennyit segítettem neki. Segítsek most is, mert bajban van: nem jön ki sehogyan sem a lelkiismeretével. Ugye, megteszem?...
...A kormányzó sikeres politikájával megteremtett béke és nyugalom végre módot ad számunkra, hogy minden külső, zavaró hatás nélkül elkezdjünk foglalkozni a lényeggel: például az állami földek átjátszásával magán kezekbe, a Questor-üggyel, a Corvinus Egyetem aktuális szétverésével, az egészségügy teljes összeomlásával, és talán választ kapunk arra a fájó kérdésre is, hogy egyre jobban teljesítő hazánkban miért nőtt 15%-kal a halálozások száma?
...Messze nemcsak a jövedelmi és vagyoni egyenlõtlenségek növekedésérõl van szó. A fizikai és társadalmi életesélyeket (hogy mennyi, és mennyire egészséges élet adatik nekünk, és hogy ezt az életet mire-hogyan tudjuk felhasználni, minél teljesebbé tenni) számtalan tényezõ határozza meg. Szinte nincs olyan, amelynél ne lennének károsan nagyok és növekvõek az egyenlõtlenségek...A születéskor várható élettartam az ország átlagát tekintve nõ,ám a javulás csak a jobb helyzetûekre korlátozódik: a szegényebbek élete rövidül. Miközben az iskolázottság átlagos mutatói javulnak, rohamosan nõ az iskolák közötti és az iskolákon belüli szegregálódás. Ilyen jellegû társadalmi elkülönülésre a kutatók szerint Magyarországon kívül csak egy-két országban látunk példát. Az iskolák eredményességét mérõ nemzetközi vizsgálatok szerint a gyerekek társadalmi indulás szerinti teljesítménykülönbségei is szokatlanul nagyok nálunk. Mindez a korábbinál nagyobb mértékben rontja a roma gyerekek és minden szegényebb gyerek társadalmi, munkaerõ-piaci esélyeit, emberibb élethez való jogát. A továbbtanulási arányok az utolsó 15 évben ugrásszerûen javultak, de a legrosszabb helyzetû 20–30 százaléknál a javulás a 8 osztály elvégzésénél gyakorlatilag megállt – a középiskolát, felsõfokot sikeresen megszerzõk száma alig emelkedik. A lakáshelyzet egészében javulóban van, de itt is érezhetõ a távolságok növekedése. A víz-fürdõszoba nélküli lakások 8 százalék körüli aránya évek óta nem változik. A szegény harmadnál ez az arány 20 százalék körüli. Az UNICEF jelentései szerint folytatódik egyfelõl az egyes régiók, kis térségek, zsákfalvak leszakadása, másfelõl a településeken belüli lakóhelyi szegregáció, gettósodás. A szegénységet hosszú éveken át a városok a romló helyzetû falvakba szorították vissza. A végképp reménytelen helyzetbe került falusi munkanélküliek viszont elkezdtek visszaáramlani egy-egy csökkenõ lakosságú városba vagy városrészbe. Az újonnan érkezõ szegények többnyire jogcím nélkül beszivárognak a lepusztult és elhagyott településrészekbe, és ezzel egyelõre a lefelé futó spirál végpontjára jutnak...
(És ez 2008-as helyzetkép, ami azóta rohamos gyorsasággal tovább romlott, s a folyamatok vizsgálatára sincs állami szándék, se állami, se eu-s pénz.)
hellonak: az jutott eszembe, hogy nem emgednék senkit helyettes államtitkárnak és e fölött állami funkcióba kinevezni, aki nem dolgozott legalább öt évet a versenyszférában...
:O)))
2015. szeptember 26. 17:33
Névtelen írta...
"...szorgalmasan bólogatott az értelmiségi véleményformálók jelentős része is, lévén, hogy úgy gondolta, hogy ő is a középosztályhoz tartozik. Mire kiderült, hogy ők leginkább a hulladékhoz tartoznak, addigra már késő volt." - Így : (
2015. szeptember 26. 17:46
Névtelen írta...
Tudod Pupu azért nem zavarjuk el ezeket a francba, mert ezek után csak szarabbak jönnének. Most legalább jobb mint Gyurcsány alatt. Az meg biztos h mindenki lop, csak az minket nem erdekel. Egyik sem ad nekünk belőle. Mármint abból, amit ellopott magának. De ha tudsz becsületesebb pártot, szóljál, majd szavazunk rá.
2015. szeptember 26. 21:02
Vöröskarom írta...
Úúúúgy szeretném, ha valaki egyszer tételesen kifejtené, pontosan miért is jobb most, mint Gyurcsány alatt volt? LÉCCI-LÉCCI-LÉCCI!!!
Középosztály. A miénk. mint teszem azt, ez a Névtelen. Ez középosztályunk reprezentatív egyede Ezekkel az egyedekkel vagyunk majd' kétmillószorosan megáldva. Ezeknek konkrét lépések taglalásával vonzó világképet felfesteni, meddő vállalkozás. Mert nincs miről lehulljon a hályog, mivel szemük sincs. Eszük meg még annyi se. Konklúzió: a hülyeség ellen tehetetlenek vagyunk. A hülyeséget csak kinőni lehet, de az hosszú folyamat. Azt hiszem a hülyeség csak magával a hülyével együtt múlik el.
Túlbecsüljük középosztályunkat, ha azt hisszük, hogy értelmes cselekvési tervvel meggyőzhető. Arról a naiv hitről nem is beszélve, hogy varázsütésre hullik le róluk a számító önzés, gyávaság, megalkuvás, morális igénytelenség vastag kérge.
Ezeket vagy önzésük kiszolgálásának irreális ígéretével lehetne lekenyerezni, vagy mici jelenlegi erejével szembeni hatalmas ellenerő előjelével lehetne meggyőzni.
Ez az ellenerő hiányzik.
2015. szeptember 26. 23:37
Névtelen írta...
Aki nem tudná kire szavazzon, az nyugodtan szavazzon a Jobbikra. Hajrá Jobbik!
Úgy van! Ott gyűjtik azokat, akik olyan hülyék, hogy azt sem tudják, kire akarnak szavazni! :O)))
2015. szeptember 27. 1:41
peti írta...
Sorvad a középosztály: 2001 és 2011 közötti időszakban nőtt az elit és a leszakadók csoportja, nőtt a magas presztízsű szellemi foglalkozást űzők, a felső- és a középvezetők, illetve növekedett a képzettséget nem igénylő munkát végzők és a leszakadók aránya, azaz a tíz évvel korábbinál kevesebben tartoznak a középrétegekhez. Tovább folytatódott a társadalom polarizálódása. Szembeötlő a felső réteg és a leszakadó réteg tagjainak cserélődése, a "liftezés", a felemelkedés és a tömeges leszakadás. Nőtt a magas képzettséget igénylő foglalkozást űzök száma, és csökkent az iparban dolgozók aránya és a vállalkozók száma, elsősorban azoké, akik csak önmagukat foglalkoztatták. A nyugdíjkorhatár emelkedése miatt valamelyest növekedett a foglalkoztatottak száma az 50-74 éves korcsoportban, miközben csökkent a 15-24 évesek, vagyis a fiatalok foglalkoztatási rátája. 6,5 millióról 6 millióra csökkent az inaktívak, ugyanakkor 150 ezerrel nőtt a (regisztrált) munkanélküliek száma. A Fidesz közben csendben az árok szélén hagyta a korábban szlogenjében általa oly sokat emlegetett "keményen dolgozó kisembereket". Már rég feledtetni gyekszik, hogy négy kereket és három szobát igért a zembereknek. A Gfk és az MTA kutatásai szerint a mai magyar társadalomból lényegében hiányzik a középosztály, a társadalom szerkezete az ideális rombusz helyett körtére hasonlít, mert az alsó rétegek a legnépesebbek, s az elit csupán 2 százalékos. Vizsgálataikban figyelembe vették a gazdasági tőkét (jövedelem, vagyonelemek, megtakarítások), a kulturális tőkét (magas kultúra fogyasztása, internethasználat, szabadidős tevékenységek) és a kapcsolati tőkét is(ismerősök száma, társadalmi helyzete, segítőkészsége). A felmérések szerint a magyar társadalom legnagyobb rétege (23 százalék) a leszakadtak köre, akik jelentős adósságokkal és szegényes kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, kultúrafogyasztásuk elhanyagolható, többségük munkanélküli, közfoglalkoztatott vagy segélyt kap. A munkások csoportját (16,5 százalék) hasonló vagyoni, kulturális és kapcsolati tőke jellemzi, mint a leszakadtakat, az egyetlen jelentős különbség, hogy szakmunkás végzettségük nyomán van munkahelyük. A "körte" csúcsán az elit helyezkedik el (2 százalék), az ide tartozók gazdagok, többségükben felsőfokú végzettségűek, kapcsolati szempontból viszont ez zárt csoport, és a státusz szinte örökletes...
2015. szeptember 27. 6:53
peti írta...
Az énpénzem.hu kutatásai szerint a felső középosztályba (10,5 százalék) szűk egymillió ember tartozik. Ők fővárosban vagy nagyvárosban élnek, kapcsolati és kulturális tőke terén is igen jól állnak. Magasan képzettek, kapcsoataikat jól kihasználják, keresik a kulturális élményeket, sportolnak, és tehetik is ezt, mert sok a szabadidejük. A feltörekvő fiatalok (6 százalék) kb. félmillióan lehetnek. Sokszor még a szüleikre támaszkodnak, de bármi lehet belőlük, sok kapcsolattal rendelkeznek ők is és szüleik is. Ide tartoznak azok a középkorúak is, akik fiatalos hozzáállással élnek. Ők az újtőke maximális kihasználói: mesteri szinten működtetik a kapcsolatokat, kezelik az információkat, menedzselik a tudásokat. A vidéki értelmiség (7 százalék) körében 600-700 ezer ember tartozik Magyarországon. A felsőbb rétegek közé tartoznak, de kevesebb jutott nekik, mint nagyvárosi társaiknak. Ide sorolhatók a kisvárosi pedagógusok, orvosok, helyi politikusok. Többségük állami alkalmazott vagy vállalkozó. Helyi szinten nagy ismeretségi körrel és átlagos jövedelemmel rendelkeznek. Nyaralni járnak, igénylik a magas kultúrát. Kádári kisemberek (17 százalék) is léteznek a kutatók felosztása szerint, és nem is kevesen: akár másfélmilliós tömeget is jelenthet ez a réteg. Nehezen él meg a jövedelméből, nyaralni nem jár, idegen nyelvet nem vagy alig beszél, jellemzően kisebb településen él. Kádári kisembereket leginkább állami, irodai munkakörben találni a kutatók szerint. A sodródók (18 százalék) népes rétegébe 1,6-1,7 millióan tartozhatnak. Olyan fiatalok ők, akiknek a szülei sem az elitbe, hanem a középosztályba tartoznak. A sodródók többnyire szüleikkel élnek, képzetlenek, nem rendelkeznek jelentős kapcsolati tőkével, kulturális igényeik fejletlenek, inkább az újkulturális élményeket keresik. Internettel kapcsolatos tudásuk akár feljebb is viheti őket a társadalomban. Az ő felméréseik szerint óriási a szakadék a fővárosi, nagyvárosi, illetve a vidéki, kisvárosi területek között: a legfelső három osztály kizárólag nagyvárosokban, míg az alsó rétegek döntően vidéken élnek...
Mindannyian felelősek vagyunk: Te is, én is, a többiek, a névtelenek is. Miben? A legjobban névtelen (21:02) fogalmazta meg. Amíg a "középosztály" valaki alatt akar élni, (misszionárius póz?), addig ez csak egy jobbágyság, függetlenül attól, hogy kitől reméli a jobbat.
2015. szeptember 27. 9:24
és közben halkan szól a jazz - mióta is??? írta...
...Magyarország nem hallom a hangod Pedig én is tudom mennyi minden fáj Remélem nem hiába húzom a vészharangot Mer' aki ember annak emberi élet jár Minden embernek Emberi Élet...
EZT OLVASSA EL MINDENKI,MERT EZ A VALÓSÁG! :"Blogger pleinair írta... Középosztály. A miénk. mint teszem azt, ez a Névtelen. Ez középosztályunk reprezentatív egyede Ezekkel az egyedekkel vagyunk majd' kétmillószorosan megáldva. Ezeknek konkrét lépések taglalásával vonzó világképet felfesteni, meddő vállalkozás. Mert nincs miről lehulljon a hályog, mivel szemük sincs. Eszük meg még annyi se. Konklúzió: a hülyeség ellen tehetetlenek vagyunk. A hülyeséget csak kinőni lehet, de az hosszú folyamat. Azt hiszem a hülyeség csak magával a hülyével együtt múlik el.
Túlbecsüljük középosztályunkat, ha azt hisszük, hogy értelmes cselekvési tervvel meggyőzhető. Arról a naiv hitről nem is beszélve, hogy varázsütésre hullik le róluk a számító önzés, gyávaság, megalkuvás, morális igénytelenség vastag kérge.
Ezeket vagy önzésük kiszolgálásának irreális ígéretével lehetne lekenyerezni, vagy mici jelenlegi erejével szembeni hatalmas ellenerő előjelével lehetne meggyőzni.
Ez az ellenerő hiányzik. " Üdvözlet mindenkinek: Civil48
Maximálisan igazad van össznépi szempontból. A bibi csak ott van, hogy az a bizonyos középosztály nem egy homogén egész, ami együtt érez, gondolkodik, s egységesen cselekszik.
Az arra hajlamos, silány részét már rég megvásárolták. Elvek, tartás nélkül, az akol melegében összebujva bégetnek.
A, - döntően morális okokból - kivül rekedt többség, a hatalomnak minden területen kiszolgáltatottan, egyénenként magára maradva, - merthogy úgy érzi senkiben sem bizhat, - megpróbálja megőrizni azt a még meglévő keveset, amit meghagytak neki.
Ne becsüljük le a netadó elleni töntetés több tizezres tömegét. Az volt egy felfelé ivelő tüntetéssorozat csúcsa. Lehet hogy tévedek, de úgy vélem, akkorra a megfélemlitettek úgy érezhették hogy az egyre növekvő tömegben kevésbé kell tartaniuk a hatalom retorziójától, mely már a munkahelyükön is régóta jelen van, arctalanok maradhatnak a tüntetéseken...
Lehet őket, ezt a sok-százezret megróni, elitélni, de inkább érdemesebb lenne valamiféle magát megvédeni képes közösségbe integrálni akár civil-, akár párt-alapon.
[Image]
Van abban valami báj, hogy lassan
az ország egész vezetése a táskahordozók közül kerül ki.
Lázár karrierjét is ez alapozta meg, és az új magyar Göbbels is ezzel aratta
emlékezetes sikereit, ő Orbán után loholt, ment volt a Nemzeti Spermium
bármerre is.
Ők a mai magyar politika meghatározó személyiségei, meg azok, akik mindenféle
poszt nélkül pofáznak bele az ország sorsába, mint Habony, vagy Vajnával kezdve
a strómanok hosszú sora, akiknek természetesen egy idő után már saját érdekeik
is támadnak.
A poszt nélküli irányítóknak van egy nagy előnyük azokhoz képest, akik állami
megbízásból okosok -nem kell semmiféle felelősséget vállalniuk, és nem kell
elszámolniuk a jövedelmükkel senki másnak, csak az adóhatóságnak, melynek
tevékenységét most ne is vitassuk meg.
Ahhoz ugyanis először egy tolmácsra lenne szükség, aki lefordítja a mai
Magyarországot egy tisztességesen működő demokrácia nyelvére.
Egy olyan társadalom nyelvére, ahol az oligarchának adott ajándék-milliárdokat
firtató képviselőnek nem rohan neki a miniszterelnök és nem hordja le
mindennek, éppen csak idióta baromnak nem, hanem tisztességes választ ad neki.
Nem az a baj, hogy vannak gazdag
emberek, hanem az a baj, hogy az állam kizárólag az ő érdekeiket képviseli.
Volt egyszer régen, még mielőtt nem uralkodott el szeretett miniszterelnökünkön
a gátlástalan harácsolási ösztön ehhez ideológiai is.
Akkoriban még egy erős középosztályról beszéltek, melyet támogatni kell, mert az
viszi előre a társadalmat.
Ehhez szorgalmasan bólogatott az értelmiségi véleményformálók jelentős része is,
lévén, hogy úgy gondolta, hogy ő is a középosztályhoz tartozik.
Mire kiderült, hogy ők leginkább a hulladékhoz tartoznak, addigra már késő
volt.
Mára a középosztály nagyrészt azokból
áll, akik az adóforintjaink elköltésében segédkeznek, akik részt vesznek a
közpénzek magánpénzzé konvertálásában, akik a rendszer szorgos csicskásai.
A mai középosztály karcsú derékhadába tartoznak ugyanis az állami bürokrácia működtetői,
akik ugyanott laknak, ahol nagyapáik, dédapáik laktak, akik ma is ugyanúgy
csattogtatják bokáikat, mint ükapáik tették anno - Horthy szolgálatában.
Ők megmagyarázzák maguknak, hogy mint nemzeti érzelmű – jelentsen ez bármit is
-, keresztény embereknek kötelességük egy nettó maffiózót szolgálni, mert ezzel
Magyarországot szolgálják.
Tévednek.
Ők az összefonódott politikai és gazdasági bűnözést szolgálják, tudván tudva
ezt, de abban bízva, hogy a felelősségrevonás őket nem érinti, hiszen ők csak
parancsot hajtanak végre.
Illúzió ez, hiszen a bűnt
előbb-utóbb bűnhődés követi, és a magyarság elleni bűn ma már olyan mértékű,
melyet nem lehet büntetlenül megúszni.
Igaz, azok az emberek, akik ma a középosztály tagjainak vélik magukat és
görcsösen kapaszkodnak íróasztalukba, próbálják megőrizni státuszuk külső
jeleit, mereven elzárkóznak a valóságtól, sok esetben nem is ismerik azt, de
nem is akarják megismerni.
Cifra nyomorúság a pedagógus meg a kistisztviselő élete, wellness és
kuporgatás, hogy a gyereknek minden meglegyen, és lesújtó tekintet a
lúzereknek, akik nem tudnak lépést tartani a nagyokkal, akik viszont csak
röhögnek ezek erőlködésén, sznobizmusán, a fenn az ernyő-nincsen kas
mentalitáson, a szolgalelkűségen, a telecsinált gatyával eljárt tojástáncon.
Ezek az emberek életük során nem
is nagyon találkoznak az országnak azzal a felével, mely napi megélhetési
gondokkal küzd, amelyik három-négy boltot is körbeszalad, hogy öt forinttal
olcsóbban kapja meg a mosószerét, azzal meg végképpen nem, akik egy zsákfaluban
tengetik az életüket, egyik kilátástalan napról a másikra.
Véleményük viszont van róluk, meglehetősen fensőbbséges, mert ugye aki akar, az
dolgoz…
Hogy belőlük valaha is az
országáért felelősséget érező, nyugati értelemben vett polgár – citoyen –
legyen, az ugyan nem kizárt, de nem is valószínű – a mentalitás, ha nem is
genetikailag, de a szülői mintán át átörökíthető, generációról-generációra.
A mai hatalom érdekeiket csak olyan mértékben veszi figyelembe, amilyen
mértékben hasznosak vagy nélkülözhetetlenek a despota számára, mint ahogy a
cipészt vagy a műkörmöst is kifizeti az ember.
Aki nem hasznos, abból csak azért nem
csinálnak műtrágyát, mert vannak még országok, amelyek népe felháborodna ezen.
Félreértések elkerülése végett ezek között nincs ott a mi hazánk, itt politikusok
is merik ajánlani a nekik nem tetsző népcsoportok deportálását, mint megoldást –
a megoldástól pedig csak egy lépés a végső megoldás.
A zsebből vezetett ország öntelt középosztálya mindent eltűr, a szegények meg
mindent elviselnek, mintha soha nem is lett volna fél évszázad, amikor
emberszámba vették őket.
Pedig a társadalom ilyen mértékű
polarizálódása veszélyezteti az országot, de veszélyezteti a maffiát is.
A kis mici azt hiszi, hogy az erő mindenre megoldás, és elfelejti, hogy nincs
olyan erős ember, akinél erősebb ne lenne, csak az a kérdés, hogy mikor kerül
elő.
És láthatólag azt a közmondást se hallotta még, hogy sok lúd disznót győz,
pedig az is egy nagy népi bölcsesség.
Anno apám megjósolta ötvenhatot – mondta, hogy baj lesz, mert a normákat – az adott
munkára fordítható időt, ami akkoriban a bérezés alapja volt – nagyon megfeszítették,
és ennek nem lesz jó vége.
Ki is tört a forradalom, ami a nép elkeseredése nélkül soha nem törhetett volna
ki.
Hogy aztán ennek a megjelenési formája politikai lett?
Hát persze, a nép akkor igazságosabb és magyar szocializmust akart, önigazgató
dolgozói közösségeket, jugoszláv (de régen volt) modellt, jobb életet – és ez
utóbbi a lényeg.
Ma másfél milliárddal ajándékoz
meg egy romániai labdarúgó csapatot a focibuzi miniszterelnök, miközben emberek
fagynak meg télen.
A falvakban nincs munkahely, a zsellérek gyerekei éheznek, de a cigányság felemelésére
fordítandó pénzt a szélbe szórják csakúgy, mint az Uniótól kapott milliárdokat.
Ahol egy iskolának a XXI. század Magyarországán nincs pénze krétára, jóllehet már
régen interaktív, digitális táblákon kellene folyni a tanításnak, ott nem lehet
sok jót várni a jövőre nézvést sem.
Ahol a középosztály azért megy az utcára, hogy ne kelljen internetadót fizetnie,
ahelyett, hogy stadionok, olimpia és egyéb rongyrázások helyett országos
lefedettséget követelne, huszonöt éves korig ingyenes, szélessávú internettel,
ott még kevesebbet.
Ne csapjuk be magunkat.
Ez a mai magyar középosztály felelőssége, mert nekünk kellene megjelölni azokat
a célokat és kiharcolni valóra váltásukat, melyek versenyképessé teszik az
országot a jövőben.
Ehelyett eltűrjük, hogy egy késő-középkori, szögesdróttal körbekerített
társadalomban elbutítsák gyermekeinket, meggátolják a társadalmi mobilitást,
árokba rúgják a leszakadókat és megteremtsék a félelem légkörét.
Van-e ebből kiút?
Bizonyára van, de ehhez elsősorban ideák kellenek.
Egy olyan világ képét kell felfesteni a társadalomnak, melyben vonzó lenne
élni, mely megvalósítható, mely megadja a méltóságteljes emberi élet
lehetőségét.
Ha lehet, konkrét lépéseket meghatározva, mert az általánosságok szintjén
mozogni ma már kevés.
Akkor talán hajlandó lesz a választópolgár leoperálni szeméről a hályogot,
leszedni kalapjáról a árvalányhajas bokrétát, és elzavarni ezt a rablóbandát a
francba.
Addig viszont nincs miről beszélnünk, és még kevesebb okunk van az
optimizmusra.
Talán ezen kellene
elgondolkodniuk a pártpolitikusoknak is…
"A MI KÖZÉPOSZTÁLYUNK"
28 megjegyzés -
Kedves PuPu !
Teljesen egyetértek veled, mint általában.
Most, úgy gondolom tényleg telibe találtál !
Orbánék nem tudnának semmit tenni, ha nem lenne ennyi támogatójuk és megalkuvó véleményformáló !
Emlékszem, hogy sokan teleszájjal Gyurcsányoztak és várták Orbánt, azon véleményformálók közül is, akik ma már teleszájjal próbálnak meg maffiózót kiáltani a mai hatalmasokra.
Megérte ?
Kellett ez nekik ?
Miért van mégis ennyi haszonleső támogatója a jelenlegi hatalomnak ?
Miért felejtenek olyan gyorsan a kárvallottak ?
Orbánék annyi embert sértettek már meg, hogy szinte nincs család, ahol nem lenne kárvallott !
Annyit hazudik, hogy szinte soha nem mond igazat és mégis "hisznek" neki, mégis mások a hazugok !
Ha valaki ellent mer mondani Orbánnak az interneten is, kommentelők sokasága kell vehemensen a védelmére.
Mire ez a népszerűség ?
Mi haszna van ebből ennek a "középosztálynak" ?
Ha ez a középosztály, akkor én nem kérek belőle és undorodom tőlük.
2015. szeptember 26. 11:09
Bächer Iván: Álompárt
2015. szeptember 26. 12:28
...Ő kérte, hogy beszélgessünk. Mert már régen el akarta mondani nekem, hogy mennyire sajnálja azt, ami van, de higgyem el, tényleg nem tehetett mást. Tudja ő, nagyon is tudja, mert belülről látja, hogy ezek tönkre teszik az országot. A saját pecsenyéiket sütögetik, tömik a zsebeiket, jóllakatják a csókosaikat. Ne gondoljam, hogy ő ezt nem látja. Tudja jól, és zavarja is, higgyem el.
Belülről ismeri a dolgokat, sőt, felülről. Mert, ne feledjem, jó magas helyen van. És most el szeretné mondani, hogy mennyire szenved, amiért rossz ügyet szolgál. Most még nem a nyilvánosság előtt mondja el, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz. Hogy jövőre majd ezek győznek, vagy amazok. De bennem bízik, mert valamikor közeli ismerősök voltunk. Majdnem barátok. Reméli, hogy én megértem, és elhiszem, hogy ő mennyire sajnálja.
Nem tehetett mást, mert élni akart. Család van, gyerekek, devizahitel. És ő azt is tudja, mert már akkor is magasan volt, hogy hogyan indult akkoriban a hitelezés. Hogy 2001-ben ki volt a miniszterelnök, amikor kitalálták. És arra is emlékszik, hogy 2005-ben az akkori kormányfő óvott a devizahitelezéstől, mert túlzottnak tartotta a kockázatot.
De most nem erről akar velem beszélni, hanem arról, hogy neki most mennyire rossz. És hogy nekem könnyű, mert megírom azt, amit gondolok, de ő ezt nem teheti meg. A fenti okok miatt, amelyeket az előbb említett.
Ezért szeretné, ha megérteném, és meg tudnék neki bocsátani. Mert ő, lássam be, nem bűnös, hanem áldozat. Higgyem el, ha nem teszi meg ő, megteszi helyette más. Ismeri ezt a történelemből, hányan védekeztek azzal, hogy parancsra tették, meg, hogy nem volt más választásuk. Ma sincs ez másként. Ha ő nem hazudik, akkor hazudik helyette más. Kevésbé cizelláltan, árnyaltan. Mások nála sokkal otrombábban hazudnának.
Mert, ezt azért ismerjem el, ő tehetséges. Csak most olyan a világ, hogy a tehetség néha rossz célt szolgál. Hazug célt. És hogy őt ezt mennyire bántja. Ha tudnám, mennyi álmatlan éjszakája van emiatt. Hányszor van, hogy izzadva ébred. Kérdezzem meg a feleségét, hogyan forgolódik az ágyában éjszakánként.
Rémálmai vannak. Otthagyná ezeket, akiket most szolgál, de nem teheti. Már túlságosan benne van. És kinek segítene azzal, ha látványosan felállna? Ezzel csak a saját halálos ítéletét írná alá, de a dolgokon nem változtatna semmit.
Ezért kell őt megértenem. És megbocsátanom azért, amit tett. Ezért várja, hogy mondjak valamit. Hogy mi erről a véleményem. Mert amit én mondok, az neki számít. Együtt kezdtünk annak idején, és ő soha nem felejti el, hogy mennyit segítettem neki. Segítsek most is, mert bajban van: nem jön ki sehogyan sem a lelkiismeretével. Ugye, megteszem?...
Föld S. Péter: Menjetek az anyátokba!
2015. szeptember 26. 12:43
...A kormányzó sikeres politikájával megteremtett béke és nyugalom végre módot ad számunkra, hogy minden külső, zavaró hatás nélkül elkezdjünk foglalkozni a lényeggel: például az állami földek átjátszásával magán kezekbe, a Questor-üggyel, a Corvinus Egyetem aktuális szétverésével, az egészségügy teljes összeomlásával, és talán választ kapunk arra a fájó kérdésre is, hogy egyre jobban teljesítő hazánkban miért nőtt 15%-kal a halálozások száma?
Amerikai Népszava/Markó Beáta: A lényeg
2015. szeptember 26. 12:54
...Messze nemcsak a jövedelmi és vagyoni egyenlõtlenségek növekedésérõl
van szó. A fizikai és társadalmi életesélyeket (hogy mennyi, és
mennyire egészséges élet adatik nekünk, és hogy ezt az életet mire-hogyan
tudjuk felhasználni, minél teljesebbé tenni) számtalan tényezõ határozza
meg. Szinte nincs olyan, amelynél ne lennének károsan nagyok
és növekvõek az egyenlõtlenségek...A születéskor várható élettartam az ország átlagát tekintve nõ,ám a javulás csak a jobb helyzetûekre korlátozódik: a szegényebbek élete rövidül. Miközben az iskolázottság átlagos mutatói javulnak, rohamosan nõ az iskolák közötti és az iskolákon belüli szegregálódás. Ilyen jellegû
társadalmi elkülönülésre a kutatók szerint Magyarországon kívül csak
egy-két országban látunk példát. Az iskolák eredményességét mérõ nemzetközi
vizsgálatok szerint a gyerekek társadalmi indulás szerinti teljesítménykülönbségei
is szokatlanul nagyok nálunk. Mindez a korábbinál nagyobb mértékben rontja a roma gyerekek és minden szegényebb gyerek társadalmi, munkaerõ-piaci esélyeit, emberibb élethez való jogát. A továbbtanulási arányok az utolsó 15 évben ugrásszerûen javultak, de a legrosszabb helyzetû 20–30 százaléknál a javulás a 8 osztály elvégzésénél gyakorlatilag megállt – a középiskolát, felsõfokot sikeresen megszerzõk
száma alig emelkedik. A lakáshelyzet egészében javulóban van, de itt is
érezhetõ a távolságok növekedése. A víz-fürdõszoba nélküli lakások 8
százalék körüli aránya évek óta nem változik. A szegény harmadnál ez
az arány 20 százalék körüli. Az UNICEF jelentései szerint folytatódik
egyfelõl az egyes régiók, kis térségek, zsákfalvak leszakadása, másfelõl a
településeken belüli lakóhelyi szegregáció, gettósodás. A szegénységet
hosszú éveken át a városok a romló helyzetû falvakba szorították vissza.
A végképp reménytelen helyzetbe került falusi munkanélküliek viszont
elkezdtek visszaáramlani egy-egy csökkenõ lakosságú városba vagy városrészbe.
Az újonnan érkezõ szegények többnyire jogcím nélkül beszivárognak
a lepusztult és elhagyott településrészekbe, és ezzel egyelõre
a lefelé futó spirál végpontjára jutnak...
(És ez 2008-as helyzetkép, ami azóta rohamos gyorsasággal tovább romlott, s a folyamatok vizsgálatára sincs állami szándék, se állami, se eu-s pénz.)
Ferge Zsuzsa: Miért szokatlanul nagyok a magyarországi egyenlõtlenségek?
2015. szeptember 26. 13:09
Csepreghy Nándor, aki elvette a magyar emberek munkáját
2015.09.25. 00:13
Épp ma találtam és olvastam - nagyon idevág.
2015. szeptember 26. 16:23
hellonak: az jutott eszembe, hogy nem emgednék senkit helyettes államtitkárnak és e fölött állami funkcióba kinevezni, aki nem dolgozott legalább öt évet a versenyszférában...
:O)))
2015. szeptember 26. 17:33
"...szorgalmasan bólogatott az értelmiségi véleményformálók jelentős része is, lévén, hogy úgy gondolta, hogy ő is a középosztályhoz tartozik.
Mire kiderült, hogy ők leginkább a hulladékhoz tartoznak, addigra már késő volt." - Így : (
2015. szeptember 26. 17:46
Tudod Pupu azért nem zavarjuk el ezeket a francba, mert ezek után csak szarabbak jönnének. Most legalább jobb mint Gyurcsány alatt. Az meg biztos h mindenki lop, csak az minket nem erdekel. Egyik sem ad nekünk belőle. Mármint abból, amit ellopott magának. De ha tudsz becsületesebb pártot, szóljál, majd szavazunk rá.
2015. szeptember 26. 21:02
Úúúúgy szeretném, ha valaki egyszer tételesen kifejtené, pontosan miért is jobb most, mint Gyurcsány alatt volt? LÉCCI-LÉCCI-LÉCCI!!!
2015. szeptember 26. 21:48
Középosztály. A miénk. mint teszem azt, ez a Névtelen. Ez középosztályunk reprezentatív egyede Ezekkel az egyedekkel vagyunk majd' kétmillószorosan megáldva.
Ezeknek konkrét lépések taglalásával vonzó világképet felfesteni, meddő vállalkozás. Mert nincs miről lehulljon a hályog, mivel szemük sincs. Eszük meg még annyi se.
Konklúzió: a hülyeség ellen tehetetlenek vagyunk. A hülyeséget csak kinőni lehet, de az hosszú folyamat. Azt hiszem a hülyeség csak magával a hülyével együtt múlik el.
Túlbecsüljük középosztályunkat, ha azt hisszük, hogy értelmes cselekvési tervvel meggyőzhető.
Arról a naiv hitről nem is beszélve, hogy varázsütésre hullik le róluk a számító önzés, gyávaság, megalkuvás, morális igénytelenség vastag kérge.
Ezeket vagy önzésük kiszolgálásának irreális ígéretével lehetne lekenyerezni, vagy mici jelenlegi erejével szembeni hatalmas ellenerő előjelével lehetne meggyőzni.
Ez az ellenerő hiányzik.
2015. szeptember 26. 23:37
Aki nem tudná kire szavazzon, az nyugodtan szavazzon a Jobbikra.
Hajrá Jobbik!
2015. szeptember 27. 1:11
Úgy van!
Ott gyűjtik azokat, akik olyan hülyék, hogy azt sem tudják, kire akarnak szavazni!
:O)))
2015. szeptember 27. 1:41
Sorvad a középosztály: 2001 és 2011 közötti időszakban nőtt az elit és a leszakadók csoportja, nőtt a magas presztízsű szellemi foglalkozást űzők, a felső- és a középvezetők, illetve növekedett a képzettséget nem igénylő munkát végzők és a leszakadók aránya, azaz a tíz évvel korábbinál kevesebben tartoznak a középrétegekhez. Tovább folytatódott a társadalom polarizálódása. Szembeötlő a felső réteg és a leszakadó réteg tagjainak cserélődése, a "liftezés", a felemelkedés és a tömeges leszakadás. Nőtt a magas képzettséget igénylő foglalkozást űzök száma, és csökkent az iparban dolgozók aránya és a vállalkozók száma, elsősorban azoké, akik csak önmagukat foglalkoztatták. A nyugdíjkorhatár emelkedése miatt valamelyest növekedett a foglalkoztatottak száma az 50-74 éves korcsoportban, miközben csökkent a 15-24 évesek, vagyis a fiatalok foglalkoztatási rátája. 6,5 millióról 6 millióra csökkent az inaktívak, ugyanakkor 150 ezerrel nőtt a (regisztrált) munkanélküliek száma. A Fidesz közben csendben az árok szélén hagyta a korábban szlogenjében általa oly sokat emlegetett "keményen dolgozó kisembereket". Már rég feledtetni gyekszik, hogy négy kereket és három szobát igért a zembereknek. A Gfk és az MTA kutatásai szerint a mai magyar társadalomból lényegében hiányzik a középosztály, a társadalom szerkezete az ideális rombusz helyett körtére hasonlít, mert az alsó rétegek a legnépesebbek, s az elit csupán 2 százalékos. Vizsgálataikban figyelembe vették a gazdasági tőkét (jövedelem, vagyonelemek, megtakarítások), a kulturális tőkét (magas kultúra fogyasztása, internethasználat, szabadidős tevékenységek) és a kapcsolati tőkét is(ismerősök száma, társadalmi helyzete, segítőkészsége). A felmérések szerint a magyar társadalom legnagyobb rétege (23 százalék) a leszakadtak köre, akik jelentős adósságokkal és szegényes kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, kultúrafogyasztásuk elhanyagolható, többségük munkanélküli, közfoglalkoztatott vagy segélyt kap. A munkások csoportját (16,5 százalék) hasonló vagyoni, kulturális és kapcsolati tőke jellemzi, mint a leszakadtakat, az egyetlen jelentős különbség, hogy szakmunkás végzettségük nyomán van munkahelyük. A "körte" csúcsán az elit helyezkedik el (2 százalék), az ide tartozók gazdagok, többségükben felsőfokú végzettségűek, kapcsolati szempontból viszont ez zárt csoport, és a státusz szinte örökletes...
2015. szeptember 27. 6:53
Az énpénzem.hu kutatásai szerint a felső középosztályba (10,5 százalék) szűk egymillió ember tartozik. Ők fővárosban vagy nagyvárosban élnek, kapcsolati és kulturális tőke terén is igen jól állnak. Magasan képzettek, kapcsoataikat jól kihasználják, keresik a kulturális élményeket, sportolnak, és tehetik is ezt, mert sok a szabadidejük. A feltörekvő fiatalok (6 százalék) kb. félmillióan lehetnek. Sokszor még a szüleikre támaszkodnak, de bármi lehet belőlük, sok kapcsolattal rendelkeznek ők is és szüleik is. Ide tartoznak azok a középkorúak is, akik fiatalos hozzáállással élnek. Ők az újtőke maximális kihasználói: mesteri szinten működtetik a kapcsolatokat, kezelik az információkat, menedzselik a tudásokat. A vidéki értelmiség (7 százalék) körében 600-700 ezer ember tartozik Magyarországon. A felsőbb rétegek közé tartoznak, de kevesebb jutott nekik, mint nagyvárosi társaiknak. Ide sorolhatók a kisvárosi pedagógusok, orvosok, helyi politikusok. Többségük állami alkalmazott vagy vállalkozó. Helyi szinten nagy ismeretségi körrel és átlagos jövedelemmel rendelkeznek. Nyaralni járnak, igénylik a magas kultúrát. Kádári kisemberek (17 százalék) is léteznek a kutatók felosztása szerint, és nem is kevesen: akár másfélmilliós tömeget is jelenthet ez a réteg. Nehezen él meg a jövedelméből, nyaralni nem jár, idegen nyelvet nem vagy alig beszél, jellemzően kisebb településen él. Kádári kisembereket leginkább állami, irodai munkakörben találni a kutatók szerint. A sodródók (18 százalék) népes rétegébe 1,6-1,7 millióan tartozhatnak. Olyan fiatalok ők, akiknek a szülei sem az elitbe, hanem a középosztályba tartoznak. A sodródók többnyire szüleikkel élnek, képzetlenek, nem rendelkeznek jelentős kapcsolati tőkével, kulturális igényeik fejletlenek, inkább az újkulturális élményeket keresik. Internettel kapcsolatos tudásuk akár feljebb is viheti őket a társadalomban. Az ő felméréseik szerint óriási a szakadék a fővárosi, nagyvárosi, illetve a vidéki, kisvárosi területek között: a legfelső három osztály kizárólag nagyvárosokban, míg az alsó rétegek döntően vidéken élnek...
HVG/Rácz Johanna: A középosztály köszöni, nincs jól
Nagy Gergő: Így élt Marci Hevesen – A középosztály álma és ébredése
2015. szeptember 27. 6:53
HVG/Nagy Gergő: Cseh középosztály = magyar gazdagok
HVG/Rácz Johanna: A kormány ejtett partnerei – köztisztviselők a munkásosztály peremén
HVG/Neuberger Eszter: „A magyarok ki vannak téve a placcra”
HVG/M. László Ferenc: Menekülnek az emberek a Dunakanyarból
A Fidesz csendben maga mögött hagyta a kisembereket
HVG/Nagy Gergő: Mindenkit elnyomnak a gazdagok?
Kalkulátor: Ön vajon a föld középosztályába tartozik?
Négy kereket, három szobát mindenkinek!
2015. szeptember 27. 7:23
Mindannyian felelősek vagyunk: Te is, én is, a többiek, a névtelenek is. Miben? A legjobban névtelen (21:02) fogalmazta meg. Amíg a "középosztály" valaki alatt akar élni, (misszionárius póz?), addig ez csak egy jobbágyság, függetlenül attól, hogy kitől reméli a jobbat.
2015. szeptember 27. 9:24
Szalóki Ági: Kongó bolt (5 perc 15 másodperc)
2015. szeptember 27. 12:21
Szalóki Ági: Kongó bolt
2015. szeptember 27. 12:38
Tankcsapda - Mi a f*sz van? (Official video 18+)
...Magyarország nem hallom a hangod
Pedig én is tudom mennyi minden fáj
Remélem nem hiába húzom a vészharangot
Mer' aki ember annak emberi élet jár
Minden embernek Emberi Élet...
2015. szeptember 27. 12:46
Kedves Peti!
Jó dolog a szorgalom, de néha a kevesebb több.
Üdv.
bubo
2015. szeptember 27. 13:57
Kedves Peti!
Köszönöm.
2015. szeptember 27. 14:53
EZT OLVASSA EL MINDENKI,MERT EZ A VALÓSÁG! :"Blogger pleinair írta...
Középosztály. A miénk. mint teszem azt, ez a Névtelen. Ez középosztályunk reprezentatív egyede Ezekkel az egyedekkel vagyunk majd' kétmillószorosan megáldva.
Ezeknek konkrét lépések taglalásával vonzó világképet felfesteni, meddő vállalkozás. Mert nincs miről lehulljon a hályog, mivel szemük sincs. Eszük meg még annyi se.
Konklúzió: a hülyeség ellen tehetetlenek vagyunk. A hülyeséget csak kinőni lehet, de az hosszú folyamat. Azt hiszem a hülyeség csak magával a hülyével együtt múlik el.
Túlbecsüljük középosztályunkat, ha azt hisszük, hogy értelmes cselekvési tervvel meggyőzhető.
Arról a naiv hitről nem is beszélve, hogy varázsütésre hullik le róluk a számító önzés, gyávaság, megalkuvás, morális igénytelenség vastag kérge.
Ezeket vagy önzésük kiszolgálásának irreális ígéretével lehetne lekenyerezni, vagy mici jelenlegi erejével szembeni hatalmas ellenerő előjelével lehetne meggyőzni.
Ez az ellenerő hiányzik. "
Üdvözlet mindenkinek: Civil48
2015. szeptember 27. 15:31
Vöröskarom írta...
Úúúúgy szeretném, ha valaki egyszer tételesen kifejtené, pontosan miért is jobb most, mint Gyurcsány alatt volt? LÉCCI-LÉCCI-LÉCCI!!!
Névtelen írta...
Aki nem tudná kire szavazzon, az nyugodtan szavazzon a Jobbikra.
Hajrá Jobbik!
Agymosottkáim talán ezt is kéne olvasnotok: http://nepszava.hu/cikk/1071186-kudarcos-lett-az-elszamoltatas
2015. szeptember 27. 16:29
Kedves SzántóKovácsJános - most okosabbnak kellene lennem???
2015. szeptember 27. 16:36
Vöröskarom írta...
Kedves SzántóKovácsJános - most okosabbnak kellene lennem???
2015. szeptember 27. 16:36
Kedves Vöröskarom! Ezt nagyon elszúrtam! Bocsáss meg!
2015. szeptember 27. 19:45
Pupu !
Maximálisan igazad van össznépi szempontból. A bibi csak ott van, hogy az a bizonyos középosztály nem egy homogén egész, ami együtt érez, gondolkodik, s egységesen cselekszik.
Az arra hajlamos, silány részét már rég megvásárolták. Elvek, tartás nélkül, az akol melegében összebujva bégetnek.
A, - döntően morális okokból - kivül rekedt többség, a hatalomnak minden területen kiszolgáltatottan, egyénenként magára maradva, - merthogy úgy érzi senkiben sem bizhat, - megpróbálja megőrizni azt a még meglévő keveset, amit meghagytak neki.
Ne becsüljük le a netadó elleni töntetés több tizezres tömegét. Az volt egy felfelé ivelő tüntetéssorozat csúcsa. Lehet hogy tévedek, de úgy vélem, akkorra a megfélemlitettek úgy érezhették hogy az egyre növekvő tömegben kevésbé kell tartaniuk a hatalom retorziójától, mely már a munkahelyükön is régóta jelen van, arctalanok maradhatnak a tüntetéseken...
Lehet őket, ezt a sok-százezret megróni, elitélni, de inkább érdemesebb lenne valamiféle magát megvédeni képes közösségbe integrálni akár civil-, akár párt-alapon.
2015. szeptember 27. 21:05
Dr. Dragunov...
2015. szeptember 29. 2:30